Krím helyszín
Idézetek
Senki sem rohant Ukrajna segítségére, amikor az ország elveszített egy Belgium -vagy Maryland állam- nagyságú területet. Ukrajna és szomszédai tisztában voltak a földrajzi valósággal: aki nem tagja a NATO-nak, annak Moszkva nagyon közel, Washington meg igen messze van. Oroszország számára a dolog létkérdés volt: egyszerűen nem nélkülözhette a Krímet. A Nyugat igen.
36. oldal, Oroszország (Park, 2018)
Tim Marshall: A földrajz fogságában 93% Tíz térkép, amely mindent elmond arról, amit tudni érdemes a globális politikai folyamatokról
Európa összes felhasznált energiamennyiségének egyharmadát Oroszországból szerzi be – jóllehet az egyes országok esetében ez az arány jóval magasabb. Mindeközben Európa az orosz energiakivitel 80%-át adja – melyik fél helyzete előnyösebb tehát e kapcsolatban? Az ukrán válság kapcsán mégis szüntelenül azt halljuk: Európa az energiafüggősége miatt nem léphet fel Oroszország ellen! Nyolc hónappal azután, hogy Putyin országához csatolta a Krím félszigetet, s három és fél hónappal azt követően hogy meggyőző bizonyítékok kerültek a kezünkbe, amelyek szerint orosz erők lőtték le egy utasszállító repülőgépet Ukrajna felett, Európa továbbra is csak „fontolgatja”, hogy alternatív megoldásokat keres az orosz földgázbehozatal pótlására.
18. oldal
Garri Kaszparov: Közeleg a tél 90% Miért kell Putyint és a szabad világ ellenségeit megállítani?
Az orosz csapatok megtámadták Ukrajnát és hat évvel egy másik szomszéd, a Grúz Köztársaság megszállása után Oroszország annektálta a Krím félszigetet is. Alig néhány nappal azután, hogy 2014 februárjában Szocsiban a téli olimpia házigazdájaként lépett a nyilvánosság elé, Putyin háborút robbantott ki Kelet-Ukrajnában és erőszakkal elfoglalta egy független ország területeit, elsőként azóta, hogy Szaddam Husszein lerohanta Kuvaitot.
11. oldal
Garri Kaszparov: Közeleg a tél 90% Miért kell Putyint és a szabad világ ellenségeit megállítani?
ALEKSZANDR TVARDOVSZKIJ:
MÉG EGYSZER SZIBÉRIÁRÓL
Kár ültetni Szibériába! –
Így mond a népnyelv igazat,
mert száz udvaron át, hiába,
lombot se lelsz, mi nyugtot ad.
Hol a gonosz fagy jár öldökölve –
nincs meggyfa-ligetekre mód –,
de volna bár egy nyírfa törzse
vagy egy kis berkenyebozót!
Unalmas udvar, puszta porták,
szélfújta házak, szürkeség –
ez az otthontalan komorság
sok mindenről szólhatna még!
Hogy mentek harcba nagyapáink
a vad táj kincses mélyibe,
fejszével, tűzzel, győzni bármit,
magát a tajgát gyűrni le;
hogy nyomta őket vaksötétje
a zsíros termőföldeken,
vetésforgóját évről évre
magának űzve féktelen.
Jó volt-e hát a fák uralma?
Kell-e bokrokért sohaj?
Hisz mögöttük ott állt a tajga:
sűrű sötét, vad és rovar…
Ötletnek is komisz, akárki
kérné: az ültetvényezés;
hisz itt egy tuskót is kivágni
keserves, izzasztóan nehéz;
hisz minden rög miatt dübörgő
bulldózer indul harcba, itt,
hol tuskók ellen küzdve csörlő
feszül, s robban a dinamit…
Így van. De épp ezért szivemnek
még kedvesebb a perc, mikor
utak mentén feltűnik egy-egy
rendezett ifjú nyírfasor,
fogódzó lánca új fenyőknek,
süvölvény nyárfák vonala –
annál inkább szemembe nőnek,
mert általuk Szibéria,
a tajga él: hol irtás-sávja,
a híres főcsapás halad,
mindig új szépséget talál a
jövőbe néző gondolat.
Hiszek a derűs jelben, érzem,
nincs véghetetlen messze már
az idő, mikor majd egészen
javunkra lesz e földi táj, –
szerető gondunktól fölenged,
akárcsak Moszkva tájain
ligetek, házak közti kertek,
vagy a meleg környezte Krím.
Fodor András fordítása
763–764. oldal, Második kötet (Európa, 1978)
Nyilvánvaló hazugság az orosz elnök most is elhangzó azon vádja is, hogy az ukránok nyolc éven át emberek millióit fenyegetve genocídiumot követtek el az ott élő oroszok ellen Kelet-Ukrajnában. Putyin akkor sem mond igazat, amikor azt állítja, hogy az Ukrajnában élőket soha nem kérdezték meg, hogy hol és miként akarnak élni. Ez nem igaz, mert megkérdezték. 1991. december 1-én – párhuzamosan az ukrajnai elnökválasztással – népszavazást is tartottak. Azt kérdezték az Ukrajnában élőktől: egyetértenek-e az ukrán Legfelsőbb Tanács 1991. augusztus 24-én hozott döntésével, amely kimondta Ukrajna függetlenségét. A referendumra 84 százalékos országos részvétel mellett került sor, ahol az azon részt vevők valamivel több mint 90 százaléka úgy nyilatkozott, hogy támogatja Ukrajna Szovjetunióból történő kiválását. A két kelet-ukrajnai megyében, a luhanszkiban és a donyeckiben egyaránt közel 84 százalékos támogatottsága volt Ukrajna függetlenségének. De még a Krímben is (54 százalék) és Szevasztopolban is (57 százalék) többségben voltak a függetlenségre szavazók.
165-166. oldal
Ez a primitív, műveletlen, hatalomtól megrészegült ember úgy irányította ezt a hatalmas országot, ahogy tudta: kezet emelt Sztálinra, kidobta a hulláját a mauzóleumból, kiengedte a bebörtönzötteket, bevettette a vologdai körzetet kukoricával, leültette az illegális kötöttárugyártókat, a politikai vicc-mesélőket, a munkakerülőket, letiporta Magyarországot, szputnyikot lőtt fel, dicsőséget szerzett a Szovjetuniónak Gagarinnal. Lerombolta a templomokat és traktorgyárakat épített, valamit egybeforrasztott, valamit szétválasztott, összeillesztett és részeire szedett. Véletlenségből Ukrajnának ajándékozta a Krimet…
253. oldal
A Krímet az úgynevezett Rohadt-tenger, a Szivas választja el a kontinenstől. Egyfajta árapálysíkságról, illetve részben sós, részben édesvízi mocsárról van szó, mely szinte járhatatlan a gyalogság számára, a rohamcsónakok pedig rendkívüli sekélysége miatt egyáltalán nem közlekedhetnek rajta.
187. oldal, 9. fejezet - A krími hadműveletek (Hajja & Fiai, 2021)
Erich von Manstein: Elveszett győzelmek 91% Erich von Manstein tábornagy II. világháborús naplója
Csodálatos augusztusi este volt. Az enyhén bíborba játszó aranyszegélyű nap ott állt a nyugati szemhatáron, készen arra, hogy lebukjon a távoli halmok mögé. A kertekből már eltűntek az árnyak meg a félárnyak, a levegő párás volt, a fák koronáján még aranyos fény játszadozott… Meleg volt. Nemrégen esett, és ez még jobban felüdítette az amúgy is üde, áttetsző, illatos levegőt.
Nem a fővárosi ködös, könnyező, sötét augusztust írom le, a maga hideg, végtelenségig nyirkos tekintetével. Isten őrizz! Nem a mi északi zord augusztusunkat írom le. Kérem az olvasót, képzelje magát a Krím valamelyik partján Feodoszijához közel, közel ahhoz a helyhez, ahol éppen egyik hősöm nyaralója emelkedik. Szép, csinos, virágágyakkal, s ápolt bokrokkal körülvett nyaraló. Száz lépéssel mögötte gyümölcsöskert kéklik, s most ott sétálnak a nyaralók. Groholszkij drága áron bérli ezt a nyaralót; úgy hiszem, évi ezer rubelért… A nyaraló nem ér ennyit, de hát szép… Magas, kecses, vékony falakkal és finom korláttal, törékenyen, gyengéden világoskéken áll ott, teleaggatva körös-körül függönyökkel, drapériákkal – csinos, törékeny, hamvas-gyengéd kisasszonykára emlékeztet.
206. oldal, I. kötet, 1882, Az élő áru, 2 (Európa, 1959)
Ezek a zsidók ott nyüzsögnek mindenütt, még a háborút is ki akarták sajátítani, azt állítva, hogy ők, és nem az oroszok szenvedték a legtöbbet a nácik kezétől. egyesek saját cionista államot akartak maguknak a Krímben, mások új Júdeát Palesztinában.
395. oldal
Szemben a Krímmel, Moszkva célja ezúttal nem a területszerzés volt (kivéve egy olyan esetben, ha az ukrán állam teljes egészében darabokra hullana: ekkor Lengyelország, Magyarország és Románia is területi követelésekkel állna elő). A Kreml az ukrán államiság pluralista modelljének alkotmányos bebiztosítását és a NATO-bővítés embargóját igyekezett kiharcolni, míg a felkelők a Donyec-medence nagyobb autonómiájáért küzdöttek.
301. oldal (Európa, 2016)