közösség fogalom
Idézetek
[…] Talán messze vezet, de megemlítem, hogy az egyszerűbb közösségekben a lelki fejlődés követelményei általában is egyszerűbbek, a korai zavarok jelentősége kisebb, a nagyobb gyerek vagy a fiatalabb felnőtt nem kerül annyira bonyolult kapcsolati, szociális, ha úgy tetszik, közösségi feladatok elé, mint a mai civilizált társadalmakban.
30. oldal, Első beszélgetés Buda Bélával (Kalligram, 2010)
Egyik módja a tanúságtételnek arról, mit is jelent embernek lenni, az, ha kis helyi közösségekben összegyűlve újra átéljük az utolsó vacsora történetét, a benne rejlő szabadság és megbocsátás misztériumával együtt. Angliában ezeket a kis közösségeket plébániáknak hívjuk. Olyan közösségeknek kell lenniük, ahol növekedünk abban a tudásban, hogy a jó, amelyet keresünk, nem személyes megelégedettségünket szolgálja, hanem a közösség javát. Ezek a közösségek azonban nem lehetnek önmagukba zárkózott, saját baráti körüket ünneplő csoportok sem. Én személyesen nem tudnám ezt elviselni. Ezekben a közösségekben az összetartozást szélesebb értelemben kell ápolni, hogy ráérezzünk a minden emberrel, szentekkel és bűnösökkel, élőkkel és holtakkal való közösségünkre egyaránt.
33-34. oldal - Fatalizmus
Timothy Radcliffe: Új dalt énekeljetek A keresztény hivatás
[…] Sok ember, akitől mást vártam, nem törődik velem, hallgatásba burkolódzik. Talán csak gyávaságból. Pedig nekem még mindig vannak illúzióim a falka, a nemzetség, az emberi közösség összetartásáról. De mit tanulnak a gyerekeink? Teljesítmény, konzum, tűrés, konformizmus, egoizmus…
83-84. oldal (Európa, 1985)
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül Naplók és levelek
A pénz két egyetemes elvre épül:
a. Az egyetemes átválthatóság elve: a pénz, mint valami alkimista, képes hűséggé alakítani a földet, egészséggé az igazságot és tudássá az erőszakot.
b. Az egyetemes bizalom elve: a pénz közvetítésével bármely két ember képes bármiben együttműködni.
[…] Ezeknek a látszólag jótékony alapelveknek azonban árnyoldaluk is van. Ha minden mindenre átváltható, és a bizalom névtelen érméktől és kauricsigáktól függ, az károsítja a helyi hagyományokat, a bensőséges kapcsolatokat és emberi értékeket, és a kereslet és kínálat hideg törvényeivel helyettesíti őket.
Az emberi közösségek és családok mindig is “felbecsülhetetlen értékű” dolgokba, becsületbe, hűségbe, erénybe és szeretetbe vetett hiten alapultak. Ezek a dolgok kívül esnek a piac hatáskörén, és nem szabad pénzért adni vagy venni őket. Még ha a piac jó árat kínál is, bizonyos dolgokat egyszerűen nem teszünk meg. A szülőknek nem szabad rabszolgának eladni a gyerekeiket; egy elhivatott kereszténynek nem szabad halálos bűnt elkövetnie; egy hűséges lovag nem árulhatja el hűbérurát; a törzs ősi földjét nem szabad idegeneknek eladni.
A pénz mindig is próbált áttörni ezeken a gátakon, ahogy a víz is átszivárog egy valódi gát repedésein. A szülők néha kénytelenek voltak néhány gyereküket eladni rabszolgának, hogy élelmet vehessenek a többinek. Elhivatott keresztények is öltek, loptak és csaltak – majd a zsákmányból bűnbocsánatot vásároltak az egyháztól. A lovagok a legtöbbet ígérőnek ajánlották fel szolgálataikat, miközben saját követőik hűségét is készpénzzel biztosították. Ősi törzsi földeket is eladtak a világ másik oldaláról érkezett idegeneknek, hogy ezzel belépőjegyet váltsanak a világgazdaságba.
Yuval Noah Harari: Sapiens 91% Az emberiség rövid története
Van a pénznek egy még sötétebb oldala is. Ugyan egyetemes bizalmat épít ki idegenek között, de ez a bizalom nem emberekbe, közösségekbe vagy szentként tisztelt értékekbe helyeződik, hanem magába a pénzbe, és a mögötte álló személytelen rendszerbe. Nem bízunk az idegenben, de még a felebarátunkban sem – csak az érmében, ami náluk van. Ha elfogy a pénzük, elfogy a bizalom. Ahogy a pénz lerombolja a közösségek, vallások és államok emelte gátakat, a világot az a veszély fenyegeti, hogy egyetlen, méghozzá eléggé szívtelen piaccá változik.
Az emberiség gazdaságtörténete tehát igencsak kényes tánc. Az emberek a pénzre bízzák, hogy elősegítse az idegenek közötti együttműködést, ugyanakkor félnek is, hogy megrontja az emberi értékeket és bensőséges kapcsolatokat.
173. oldal
Yuval Noah Harari: Sapiens 91% Az emberiség rövid története
Úgy látszik, a család és a közösség nagyobb befolyással van a boldogságunkra, mint a pénz és az egészség. Az erős családok tagjai, akik összetartó és támogató közösségben élnek, szignifikánsan boldogabbak, mint azok, akik diszfunkcionális családból származnak, és sosem találtak (vagy nem is kerestek) közösséger, amelynek a tagjaivá válhatnak. A házassag különösen fontos. Több tanulmány is arra a következtetésre jutott, hogy szoros összefüggés van a jó házasság és a szubjektív jóllét, illetve a rossz házasság és a nyomorúság között. Ez a gazdasági, sőt fizikai körülményektől függetlenül igaz. Egy kispénzű rokkant, aki szerető házastársával él, a családja összetartó és a közössége barátságos, boldogabb lehet, mint egy magányos milliárdos, feltéve, hogy nem szegényebb egy bizonyos szintnél, és betegsége nem jár sorvadással vagy fájdalommal.
340. oldal
Yuval Noah Harari: Sapiens 91% Az emberiség rövid története
A közös éneklés mélyebben megérintett, mint bármilyen hetvenszázalékos leárazás […]
221. oldal
1874-ben, az Adelaide városától 1800 kilométerre északra – a semmibe – épült Barrow Creek-i távíróállomást megtámadták a bennszülöttek. A távírász megsebesült. A támadók elmenekültek, de a sebesült embernek volt még annyi ereje, hogy a hírt leadja a délebbre fekvő, legközlebbi állomásnak. Az több közbeeső állomáson át Adelaide-be közvetítette a hírt. A városban a távíróközpontba azonnal orvost hívattak, aki rövid távirati stílusban megadta az utasítást, mit tegyen a sebesült. Az orvosi tanácsot tizenöt állomás közvetítésével a vérző távírász megkapta. Az orvosi tanácsnak azonban nem sok haszna volt, a telegráfus visszakopogtatta a szomszédjának, az pedig ismét tovább, Adelaide-ig: már nem is reméli, hogy megéri a reggelt.
Akkor a férfi Adelaide-ben lakó feleségét hívták a távíróközpontba, akinek 1800 kilométerről a férje végrendelkezett, elbúcsúztak egymástól, és a távírógép elhallgatott.
Nem tudok róla, hogy az európai vasút- és távíróépítés korából volt-e hasonló eset, mert biztosan egyet vagy kettőt megemlítenének a történelemkönyvek.
76-77. oldal, Egy földrész, egy nép... (Gondolat, 1976)