!

közösség fogalom

Raana Raas: Az ogfák vöröse
Ámosz Oz: Hirtelen az erdő mélyén
Aldous Huxley: Szép új világ
Fritz Riemann: A szorongás alapformái
A. S. Neill: Summerhill
Szathmári Sándor: Hiába
Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül
Fóti Péter: Útmutató rebellis tanároknak
Buda Béla: Empátia
Erich Fromm: Menekülés a szabadság elől
Réger Zita: Utak a nyelvhez
Lucius Annaeus Seneca: Seneca prózai művei I-II.
Victor János: Márk evangéliuma – Elmélkedések
Sue Bender: Plain And Simple
Popper Péter – Lux Elvira – Alpár Zsuzsa – Pál Mária: Legfeljebb elválunk
A Katolikus Egyház Katekizmusa
Raana Raas: Hazatérők
Teréz anya: Az egyszerű ösvény
Olivier Clément: Taizé
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Lucius Annaeus Seneca: Seneca drámái
Viktor E. Frankl: Értelem és egzisztencia
II. János Pál: Familiaris consortio – A családi közösség
Raana Raas: Elágazó utak
Ignace Lepp: A barátság pszichológiája
Latin mondások
Révai Gábor: A kisközösségekről
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek
Kertész István: Botrányok az ókorban
Máté Gábor – Gordon Neufeld: A család ereje
Timothy Radcliffe: Új dalt énekeljetek
Gazda József: Így tudom, így mondom
Jerry Mintz: Szabadság és demokrácia az oktatásban
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: Alternatív életstratégiák
Yuval Noah Harari: Sapiens
Dave Eggers: A Kör
Brandon Hackett: Xeno
Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája
Benyhe Bernát (szerk.): Közösség
Gubcsi Lajos – Gubcsi Anikó: A csillagokban Bubik István
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal
Henri J. M. Nouwen: Szeretett vagy

Idézetek

>!
Morpheus

    Egyesek – feltétel nélkül bízva önnön sebezhetetlenségükben – hősként élnek, gyakran nincsenek tekintettel sem a saját biztonságukra, sem másokéra. Vannak, akik a halál fájdalmas elszigeteltségét összeolvadással próbálják enyhíteni: egy szeretővel, egy üggyel, egy közösséggel, egy isteni lénnyel. A halálszorongás szülője minden vallásnak, hiszen így vagy úgy mind végességünk gyötrelmét igyekszik csökkenteni. Isten – kultúrától függetlenül – nem pusztán a halandóság fájdalmát lágyítja az öröklét ígéretével, de félelmetes elszigeteltségünket is csillapítja és világos tervrajzzal szolgál az értelmes élethez.

11. oldal

Irvin D. Yalom: Szemben a nappal A haláltól való rettegés legyőzése

3 hozzászólás
>!
gesztenye63 P

A Föld pedig egy másfajta konfliktushalmaz: egymást gyűlölő kultúrák szétaprózódott közössége, amely nem képes bolygószinten gondolkodni, ugyanis a kis közösségeket csak a közvetlen környezete és más közösségek és ideológiák gyűlölete élteti.

206. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Föld · gyűlölet · idegen-gyűlölet · közösség
>!
formanella

Kifejtettük, hogy a negatív szabadság önmagában csak elszigetelt lénnyé teszi az egyént, s ezért világgal való kapcsolatára a távolságtartás és a bizalmatlanság a jellemző: énje gyenge, és állandó veszély fenyegeti. A spontán tevékenység az egyetlen eszköz, amellyel az ember a magány rettenetét leküzdheti, mégpedig úgy, hogy mindeközben nem áldozza fel integritását. Az én spontán megvalósítása során ugyanis az egyén újra egyesül a világgal, az emberekkel, a természettel és önmagával. Ennek a spontaneitásnak a legfőbb alkotóeleme a szeretet. Nem az a szeretet, amelyben az én feloldódik egy másik személyben, s nem is az, amely a másik személy birtoklását igényli, hanem az a szeretet, amely spontánul igenli a másikat, az a szeretet, amelyben énünk integritását megőrizve egyesülünk másokkal. Éppen ebből a kettősségből ered a szeretet dinamikus jellege. Abból a kettősségből, hogy a szeretet az elkülönültség vágyának leküzdéséből fakad, s bár egyesüléshez vezet, az individualitás nem szűnik meg. A spontaneitás másik eleme a munka, de nem a kényszerből végzett munka, amelyet csak azért végzünk, hogy megszabaduljunk a magánytól. De nem is az a munka, amely a természethez csak úgy képes viszonyulni, hogy igába hajtja, s ezért az ember saját keze által létrehozott produktumok imádat tárgyává válnak, és leigázzák létrehozóikat. Nem, a másik összetevő az igazi munka mint alkotótevékenység, amelynek során az ember az alkotás aktusában eggyé válik a természettel. Ami igaz a valódi szeretetre és a munkára, az érvényes a spontán tevékenységre is [akár az érzéki örömök megvalósulásáról, akár a közösség politikai életében való részvételről van szó]. A spontaneitás megerősíti az én inidvidualitását, s ugyanakkor egyesíti az ént a többi emberrel és a természettel. A spontán tevékenység a szabadság feszítő, alapvető belső ellentmondását – az individualitás létrejöttét és a magány kínját magasabb szinten oldja fel.

A spontán cselekedet annyit tesz, hogy az ember magába fogadja a világot. Énje eközben nem csupán sértetlen marad, hanem megerősödik, megedződik. Az én ugyanis csak aktivitása mértékében erős. A birtoklás önmagában – akár anyagi javak, akár szellemi tulajdonságok vagy érzelmek és gondolatok birtoklásáról van szó – nem igazi erő. Nem erő az sem, ha tárgyakat használunk vagy manipulálunk. Pusztán azért, mert használunk valamit, még nem a miénk. Miénk csak az lehet, amivel alkotótevékenységünk során igazi kapcsolatba kerülünk, akár személy az, akár élettelen tárgy. Csak a spontán cselekedeteinkből fakadó s ezáltal az én integritását megalapozó tulajdonságok adnak az énnek erőt. A kisebbrendűség és a gyengeség érzésének gyökere a spontán tevékenységre, igazi gondolataink és érzéseink kifejezésére való képtelenség, illetve – ennek szükségszerű következményeképpen – az, hogy másoknak és önmagunknak hamis ént mutatunk. Akár tudatában vagyunk enne, akár nem, semmit sem szégyellünk jobban, mint ha nem vagyunk azonosak önmagunkkal, és semmi sem tölt el nagyobb büszkeséggel és örömmel bennünket, mint ha azt gondolhatjuk, érezhetjük és mondhatjuk, ami saját magunkból fakad.

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · közösség · spontaneitás · szabadság · szeretet
1 hozzászólás
>!
padamak

Az eszmék közösség nélkül ugyanis nagyon elégtelen támasznak bizonyultak.

314. oldal, 15. fejezet - Yaan (Animus Kiadó, Budapest, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: eszme · közösség
>!
Morpheus

Az a képesség, hogy különféle, esetleg a szokványostól eltérő hátterű emberekkel tudunk szót érteni, nagy segítségnek bizonyulhat az életünkben, és bízvást állíthatjuk, hogy ez kifejezetten a demokratikus közösség pozitív hatásának tudható be.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia · ember, emberiség · képesség · közösség
>!
Bea_Könyvutca P

Miként lehetne úgy berendezkedni, hogy az élet élet legyen? Milyen isten milyen törvényeit szolgálják? Jó-e az, ha egy közösségnek vezetője van? Mennyire tesz beteggé a hatalom mások felett?

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · közösség
Hirdetés
>!
Morpheus

A szabályokat nem csak felülről lehet erőltetni, nem csak a hierarchiában lehet bízni, nem csak jegyekkel lehet fegyelmezni. A szabályok a közös élet folyamán kialakulhatnak, miközben a közösség tagjai megpróbálják kielégíteni különböző igényeiket. Minden igényt nem lehet érvényesíteni, ezért tárgyalási folyamatra van szükség. A tárgyalások folyamán kompromisszumok alakulnak ki, és bizonyos kérdésekben mindenkinek engednie kell ahhoz, hogy a közös élet működhessen.

32. oldal

Fóti Péter: Útmutató rebellis tanároknak Gyerekeknek és szülőknek

Kapcsolódó szócikkek: fegyelmezés · hierarchia · kompromisszum · közösség · szabály
>!
Morpheus

A közösségnek joga van korlátozni az antiszociális gyereket, mert mások jogait sérti, de nincs joga latintanulásra kényszeríteni, mert az kizárólag az egyénre tartozik.

131. oldal

A. S. Neill: Summerhill A pedagógia csendes forradalma

Kapcsolódó szócikkek: gyermek · közösség
>!
Algernon +SP

Az általános múlandóság mérlegén kapják meg életünk dolgai valódi súlyukat, tárják fel valódi értéküket. A halálon át viszont csak az menekülhet meg, ami a közösség része is, amit a halállal szembesülő élő a pusztulás ellenére továbbhordoznak.

302. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bokra · halál · közösség
>!
Morpheus

Alternatívaként természetesen a közösségi szemlélet kínálkozik, amit úgy lehet összeegyeztetni a kifejlett individualitással, hogy a „közösséget” úgy határozzuk meg, mint a közösségbe ágyazott, de annak nem szolgaian alárendelt, s egymáshoz képest is mellérendelt viszonyban lévő, egyenrangú egyének társulását.

186. oldal

Kapcsolódó szócikkek: individuum · közösség