közöny fogalom
Idézetek
– És milyen ez a betegség?
– Eleinte alig veszed észre. Ha megkapod, egy szép napon mindentől elmegy a kedved. Semmi se érdekel, sivár minden. De ez a sivárság többé nem múlik el, megmarad s egyre nő. Napról napra, hétről hétre rosszabb. A beteg mind kedvetlenebb, belül mind üresebb, mind elégedetlenebb magával meg a világgal. Majd lassanként ez az érzés is megszűnik, többé semmit sem érez. Teljesen közönyös és szürke lesz, az egész világ idegennek tetszik neki, semmihez semmi köze. Már nem haragszik, nem lelkesedik, nem örül, nem szomorkodik, többé nem tud se nevetni, se sírni. A belsejében hideg lesz, már nem tud szeretni senkit. Ha idáig jut, a betegség gyógyíthatatlan. Nincs visszaérés. Üres, szürke arccal járkál, ugyanolyan, akár a szürke urak. Bizony, már egy lesz közülük. A betegség neve: halálos unalom.
210-211. oldal
Michael Ende: Momo 93% avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt
A többség belevész a létezés lármájába, alvajárásban támolyogják végig az életüket, megfeledkezve a külvilágról, a mobiltelefon révületében. Észre sem veszik a többieket. Az emberek önzők és közönyösek, és nem figyelnek arra, ami a látóterük szélén van. Ha nem keltesz feltűnést, olyan gyorsan kimész a fejükből, mint egy álom.
236-237. oldal
KÖZÖNY
Hideg közönyből szemfödőt kötöttem,
Mögéje rejtem fáradt lelkemet;
Hideg közönynek nyirkos szemfödője
Magába burkol, elföd, eltemet.
Mi van még hátra? Egy lökés a ködbe,
Melyre november csókja ráfagyott –
– Dobjátok már a földet rám, ti élők,
Mit késlekedtek? Én halott vagyok.
Tiétek a fény és a hang tiétek;
Reátok bizta önmagát a Lét.
A napsugáros nyárnak boldog álma
Fölétek szórja százszínű tüzét.
Szerelmet áraszt holdsugáros éjjel,
A vágy viharja lángol és lobog,
Mámorba fúl a reszkető ígéret –
– Ti boldogok, ti százszor boldogok!…
Enyém a köd volt és a szivszorongás
Amerre jártam elborult az ég.
Tűnődve néztek rám a szürke bércek
S kiáltó szómat vissza nem verék.
Virágok kelyhe meg nem nyilt előttem,
Szivembe egy se szórta illatát –
– Elhült a föld is, hol fejem lehajtám.
Felhő futott a holdas éjen át.
Szerettem én is, lelkem álmodása
Remegve várt virágot és tavaszt,
Első volt a poézis kék virága,
A szennyes árvíz elrabolta azt,
Majd jött a lány-ajk mámoros varázsa,
Reám lehelt és szertefolyt legott –
– Végső szerelmem volt a büszke Élet,
De az kicsúfolt, megcsalt, elhagyott.
Ó boldog álmok balga álmodója!
Mi van még hátra? Éjfél és közöny.
Hit és remény – bárgyuk vigasztalása –
Te megtagadtál, nincs hozzád közöm.
Az én lelkemhez méltó, hogy lemondjon
A boldogságról, melyről álmodott –
– Mert joga nincs a boldogsághoz annak,
Ki szereti a gyilkos bánatot.
161-162. oldal, Verseskötetben nem közölt versek (Magvető, 2017)
Élni akarok. De akkor miért nem élek? Miért az jár a fejemben, amikor egy repülőgép fedélzetén vagy egy autóban ülve elképzelem, hogy le fog zuhanni, vagy összeütközünk egy másik kocsival, hogy valójában nem számít? Nem számít, hogy élek-e, vagy meghalok? Mert többnyire ezt gondolom. A közöny a hét főbűn egyike, valójában a legnagyobb mind közül, mert az egyetlen, amely az élet ellen vét.
584-585. oldal
Az Úr olykor elküldi a halál mellé narkotikumnak a közönyt, és ez nagy kegy.
124. oldal (Lazi, 2009)
Rejtő Jenő (P. Howard): Mi Újság Wagner Úr? 80% Rejtő Jenő füveskönyve