Kozák Bernadett személy

– Bármi is a közös feladat, megoldjátok! És tudjátok, miért?
– Mert okosak vagyunk? – kérdezte Zsombi.
– Mert legyőzünk bárkit? – nézett a kamerába Bernadett.
– Mert soha nem hagyjuk ki a lábnapot? – tippelt Lóri.
– Mert a Szirtes csapata vagytok! – válaszolta meg inkább a saját kérdését Kocsis igazgató. – És milyen a Szirtes Gimnázium?
– Középszerű? – gondolkodott Lóri.
– Nem – forgatta a szemét Kocsis. – A legjobb! – emelte magasba az öklét az igazgató teljes extázisban.

231. oldal

– Egyen meg a hiúz!

372. oldal, 16. fejezet

– Törülközőt vigyél, te úszóbajnok.
– Ja, tényleg. – jutott hirtelen eszembe. Nem feltétlenül vagyok gyakorlott a medencézésben. Vagy az úszásban. Vagy bármiben, ami ezzel kapcsolatos. – Még valami? – kérdeztem, amikor felkaptam a törülközőt.
– Fürdőruha, törülköző, medence. Ennyi kell az úszáshoz – segített ki Bernadett.
– Akkor megvagyok.
– És Kornél! – kiáltotta Csenge, mire Bernadett hangosan röhögni kezdett.

292. oldal

– Na jó, ez itt egy fül rajza. Ha holnap keresnünk kell egy fület, én hazamegyek innen – jelentette ki elborzadva.
– Mutasd… – húzta kissé maga felé Zsombi a térképet, hogy tüzetesebben megnézhesse. – Jó, ez tényleg fülnek tűnik.
– Öcsém, ugye nem emberi? – hőkölt hátra Lóri.
– Hát, csak nem. Ez egy iskolai verseny, nem gyűjthetünk levágott füleket – röhögte el magát Bernadett kínjában.

40. oldal

– Hanna, de jó, hogy jössz! – nézett rám Zsanett hálásan .- Nem találjuk!
– Mit? – kérdeztem.
– Egy bazinagy szarvasbogár volt az ágyamban! Akkora, mint a fejem! – mesélte Csenge rémülten.
– Azért ne túlozz- forgatta a szemét Bernadett.
– Mondom, hogy óriási volt!
– Ti is láttátok? – pillantottam felváltva Bernadettre és Zsanettre.
-Nem, én csak a sikításra riadtam fel-mondta Bernadett.-Kezdtük azzal, hogy telefon méretű. Aztán mostanra akkora lett, mint Csenge feje-morogta unottan.-Ha ilyen tempóban nő, akkor hamarosan nem fér el ebben a kis faházban-tette hozzá gúnyolódva.

294. oldal

– Ki horkolt ennyire? – ült fel Csenge az ágyában álmosan.
– Bernadett – válaszolta a szemét dörzsölgetve Zsanett.
A vízilabdás lány már felöltözve, reggelihez indulva állt a tükör előtt, és unottan nézett körbe.
– Orrpolipom van, jó? – magyarázta meg ennyivel.
– Ez nem polip, hanem egy egész akvárium – ásította Csenge fáradtan.

175. oldal

– Van itt nektek valami – vett elő egy lapot. – Az első nyertes csapat üzenete nektek. Sajnos nem tudnak személyesen itt lenni, az egyikük edzőtáborban van, a másik, ahogy ő fogalmazott, „csapatja a Balcsin a csajával és a spanjaival”, a harmadik külföldön nyaral a szüleivel, a negyedik pedig a barátjánál van, ha pontosak az információim, Szegeden… – mondta Kocsis.

552. oldal

– Te Zsombika, láttál már valakit ennyire mosolyogni a vajra? – kérdezte Lóri vihogva, én pedig akkor vettem észre magam, hogy jóformán végigvigyorgom a reggelit.
– Nem, még soha. De ha ennyire vicces ez a vaj, hozok én is egyet, hátha engem is megnevettet – kontrázott rá a kilencedikes.
– Oké, le lehet szállni rólam – szóltam elvörösödve, megpróbálva letörölni a képemről a mosolyt. Nem igazán sikerült.
– Igen, hagyjátok már – vett védelmébe Bernadett. Vagyis csak úgy csinált, mert hozzátette: – Viszont ez a zabkása egyáltalán nem szórakoztató. Hanna, adnál a humoros vajadból? Én is szeretnék jókedvű lenni – nézett rám, mire a fiúkkal együtt felröhögött, én pedig égővörös fejjel ettem tovább a vajas croissant-t, állva a cikizésüket, amit egészen addig nem hagytak abba, amíg meg nem szólaltam.

66. oldal

– Egyébként meg jó vagyok akasztófából, kitalálok bármit.
– Tudjuk – hagyta rá Bernadett Lórira.
– Addig jár a korsó a kútra, amíg sánta kutya – közölte Lóri, megpróbálva bebizonyítani a rátermettségét.

169. oldal

– Jó reggelt – suttogtam fülig érő szájjal.
– Neked is – motyogta az arcát dörzsölve. – Úgy látom, ennyire jót még senki sem úszott – tette hozzá, mire felnevettem, de gyorsan a szám elé kaptam a kezem, mert nem akartam felébreszteni Csengét. – Hagyd – legyintett Bernadett, felülve az ágyán. – Amikor a városban voltunk vett magának füldugót. Azóta semmit nem hall – magyarazta. – állítása szerint nagyon horkolok.
– Dehogy – ráztam meg a fejem, visszatartott nevetéssel. – Éjjel bedugta a fejét az ajtón egy T-rex, mert ismerősnek gondolta a hangot, de aztán rájött, hogy csak te vagy, és továbbment.

298. oldal, 13.fejezet