kötelező olvasmány fogalom

És ha a tanár ahelyett, hogy követelné az olvasást, inkább elhatározná, hogy megosztja a boldogságot, melyet az olvasás szerez?

Ha számba vennénk, miket olvasunk az Iskola, vagy a Kritika kedvéért, miket, azért, hogy villoghassunk vele a társaságban, miket a barátunk vagy szeretőnk ízlését kiismerendő, az iskolatársak, vagy a családtagjaink javaslatára – a kötelező olvasmány ez esetben kivétel! –, az eredmény egyértelmű: igazi olvasmányélményeinket valaki szívünknek kedves, közelálló személynek köszönhetjük. Ezért neki beszélünk róla először. Talán mert a két érzés egy tőről fakad: szeretem, mert szereti.

91. oldal, Budapest: Fekete Sas Kiadó, 2001

Mi is van ezekben a regényekben, hogy ilyen gyorsan olvashatók? Könnyű őket olvasni? A Gösta Berlinget könnyű olvasni? Könnyű olvasni a Bűn és bűnhődést? Könnyebb, mint a Közönyt, vagy a Vörös és feketét? Nem. Az osztály, a „szedett-vedett” osztály számára mindenekelőtt az a felbecsülhetetlen értékük, hogy nincsenek rajta a kötelező olvasmányok listáján. A felsőbb hatóság által előírt műveket ugyanis eleve sz.r-nak minősítik. Szegény „tanterv”. Tulajdonképpen semmire sem jó. Rabelais, Montaigne, La Bruyére, Montesquieu, Verlaine, Flaubert, Camus csupa (írjuk le!) „szar”? Nem, dehogyis, csak…A félelem szar. Félnek, hogy nem értik meg, félnek, hogy rosszul válaszolnak, félnek attól, ami a szövegen túl létezik, félnek a nyelvtől, mely fűrészporrá változik, íztelen, megemészthetetlen tananyaggá.

143. oldal

Kötelező! Ezt kötelező voltánál fogva gyűlöli a tanulóifjúság. Mindig is gyűlölte. A kötelező olvasmány intézménye, nem kívánatos penzumot, hanem szigorú tanerői provokációt takar. Teljesítése olyan, akár katonaságnál a körlet takarítása. Nem fölösleges, de eszeveszett kéjjel besarcolt tevékenység, vigyorral követelve. a nem teljesítés, az ímmel-ámmal végrehajtás eleve várható. Egészséges ember, ha mégoly jó katona is (stréberek elvégre mindenütt vannak), nem önként tisztogat, hanem kényszer vagy kitolás, ahogy ott mondják, szívatás okán. Mi másért kéne a körlet kőpadlóját naponta többször alaposan felmosni? Térdelve, négykézláb hátrálva, balra-jobbra húzott nedves rongyívvel? Mi másért? Aztán az elöljáró azt mondja, miután fektéből, ahonnan hunyorítva vizsgálta a követ, föltápászkodott: "Ez magának föl van mosva? (Ez magának el van olvasva?). Ugye, hogy nem olvastad, fiam? Csak hadoválsz. Hablatyolsz. Legföljebb a Száz híres regényből ismered. Igaz-e? Zorgónénak sajátos élvezetet okoz, ha el nem olvasott olvasmány felől tudakozódik. Akkor hát, valamit, fiam, Puskin jellemábrázolásáról, amikor Anyegin… (Anyegin? Az kicsoda? – csodálkozik Járai magában, és felénk hunyorít.)

14. oldal

Nem voltam könyvmoly. A suliban a kötelező olvasmányokat is csak átlapoztam, mert reménytelenül untattak. Néha elolvastam az összefoglalójukat, és emlékeztem annyira, hogy felelni tudjak belőlük, néha még annyira sem.