!

Kossuth Lajos személy

Marton Mária: Tájképre nincs idő
Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból
J. D. Salinger: Magasabbra a tetőt, ácsok / Seymour: Bemutatás
Surányi Miklós: Egyedül vagyunk
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora
Cserna-Szabó András: Fél négy
Balázs József: Fábián Bálint találkozása Istennel
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló
Arany László: A magyar emigráció mozgalmai
Dojcsák Győző: Amerikai magyar történetek
Bába Károly: Medúzák, zsákállatok
Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években I-II.
Esterházy Péter: Esti
Csikány Tamás: Hadművészet az 1848–49-es magyar szabadságharcban
Eszes Máté: Híres bajvívások, hírhedt párbajok
Stephen King: 11/22/63 (angol)
Nádas Péter: Világló részletek
Nyáry Krisztián: Fölébredett a föld
Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél
!

Kossuth Lajos


Idézetek

>!
Gelso P

Gyuri bácsi jutott eszébe. Ő hitt Istenben. Hitt benne, mint minden amerikai, hiszen a dollárt is úgy nyomják, hogy rá van írva: „Hiszünk Istenben”. Hiszünk a dollárban, gondolta Anna, s magában örömmel konstatálta, hogy a forinton azért mégsem Lenin, Engels vagy éppen Marx díszeleg, hanem Kossuth és Széchenyi.

37. oldal K.u.K Kiadó, Budapest, 2008.

Kapcsolódó szócikkek: Karl Marx · Kossuth Lajos · Lenin · Széchenyi István
>!
Oswald P

Kossuth Lajos [1848.] március 30-án Egerben, még mielőtt Görgeit megbízta volna a fővezérséggel, megkérdezte Klapkától, „gondolja-e, hogy a csatatéren, hol tanácskozásra nincs idő, adhatják elő magokat oly katonai rutint (mondom: rutint) feltételező rögtönös rendelkezések szükségei, melyek lehetetlenné teszik, hogy avatatlanságom mellett magam vihessem a fővezérletet?” Klapka e meglehetősen naiv kérdésre a hadtestparancsnokok jelenlétében természetesen igennel válaszolt, így Kossuth számára nem maradt már hátra, mint hogy megnevezzen egy olyan fővezért, akinek már volt megfelelő katonai rutinja.

36. oldal (ZMNE, Budapest, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Kossuth Lajos
>!
Zonyika

Kevab észrevette, hogy a költő már kicsit becsípett és sejtette, hogy természete szerint részegen magasztos dolgokról kell beszélnie, sírnia kell a meghatottságtól. Talán az lehetett az oka, hogy a költőt józanul meglehetősen profán dolgok foglalkoztatták, s ilyenkor mámorosan egyszerűen úgy hiányzottak néki az éteri dolgok, mint egy falat kenyér. Vannak emberek, akik részegen Kossuth Lajossá változnak.

132. oldal, 3. A harmadik történet egy fővárosi borozó világát festi elénk

Kapcsolódó szócikkek: Kossuth Lajos
1 hozzászólás
>!
otaksa

Öt közül négy utcai játékban is egészen lehetetlen tudott lenni. Amikor még elemibe jártunk, és ott laktunk a Száztizedik utca és a Riverside sarkán, majdnem minden délután csapatot választottunk egy labdajátékhoz, melyre aztán vagy valamelyik mellékutcában került sor (krikett vagy görkorcsolya-hoki), vagy még gyakrabban egy kis füves grundon, melyet afféle kutyasétáltató-helynek használtak általában, a Riverside Drive-i Kossuth-emlékműnél (rugbyt vagy futballt).

Kapcsolódó szócikkek: Kossuth Lajos
>!
imma A+P

Nem csoda, hogy Kossuth és Jókai is szenvedélyesen gyűjtötte vázukat, akárcsak ma is nagyon sokan a világon.

32. oldal, Puhatestűek

Kapcsolódó szócikkek: Jókai Mór · Kossuth Lajos
>!
madárka

Széles utak, gömbakácok, téglajárdák, bukkantós macskakövek. Egyetemváros, Klinika-telep, Nagyerdő, Piac utca, Alföldi Palota, Svetich-palota, kis villamosok, keskeny sínek; egy új világ, és milyen jó kis világ.
A Nagytemplom, toronysisakjaival, elterpesztett tympanonjával, ahol még Kossuth beszélt a meszelt falak között; (…)

50. oldal (Háttér, 1994)

6 hozzászólás
Hirdetés
>!
Carmilla

     – Nem jól van ez így – mondta Balla Károly apja. – Amióta az eszem tudom, a magyarok sosem húztak egyfelé. Utoljára Kossuth alatt gondolt egyet a magyar. De azt se sokáig. Ott se húzott egyfelé a nép.

80-81. oldal (Magvető, 1976)

Kapcsolódó szócikkek: Kossuth Lajos · magyarok, magyarság
>!
endorfinlány

A Kossuth nevűt nem kell okvetlenül szeretni, de azért emlékezni rá – érdekünkben állana.

53-54. oldal, Magyarok! Véreim! (Magvető, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: Kossuth Lajos
>!
latinta SP

Ez nem a mű, ez maga a kitérő: Jut eszembe az illő orról – mai magyar gondolat –, volt-e Mátyás korában antiszemitizmus vala. Igény volt vala rá, főleg a királyi városokban, ahol a zsidók komoly gazdasági konkurenciának számítottak, ezért alkalomadtán ki-kiűzték őket, amit egy füst alatt (ez még nem az a későbbi, nagy hírre vergelt – vergődött, régies – füst!) a kirablásukkal és olykor, ha a helyzet, az időjárás, a nagypolitika, a puszta szeszély vagy véletlen úgy hozta, a lemészárlásukkal is összekötöttek. De Matyó nem azért Matyó, hogy ilyen borongósan adjuk elő dolgainkat.
    Először is a jelenlegi tudományos fogalomhasználat antiszemitizmusnak a zsidók modern utálatát nevezi, a patinás viszoly az antijudaizmus, ennek mozgatója még nem a fajelmélet, ez elsődlegesen vallási jelenség; e megkülönböztetésnek az a jelentősége – Mátyás nagy királ, igazság főtt a konyhájában –, hogy az emberjogi gondolkodás megjelenése előtt nem lehet a rasszista stb. momentumokat ugyanúgy megítélni, mint később, mert ugye akkor még nem jöttek rá arra – nem lehetett igény! (tréfa, ha csorba is!) –, hogy majd azt nevezzük európainak, aki ilyet nem tesz, nem gondol (ahogy Kossuth mondja: az antiszemitikus agitatiot mint a tizenkilencedik század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom).

226-227. oldal, Esti Kornél - Nyolcadik fejezet, melyben Semmi Mátyás (1) (Magvető, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: antiszemitizmus · Kossuth Lajos · Mátyás király
4 hozzászólás
>!
latinta SP

    Claudia Cserkaszegi fölajánlotta, hogy pesztrálja Estit az olasz útján, és Esti örömmel elfogadta ezt, a professzor asszony nemcsak megbízható itáliai jártasságával, általános gyakorlatiasságával, hanem elképesztően gazdag történelmi, irodalomtörténeti tudásával ideális útitársnak számított, akivel Esti már nem először utazott, és a professzor asszony – ismét jön egy nemcsak-hanem – nemcsak levett minden szervezési ügyet Esti gyöngécske válláról, aki szerette ezt a gyermeki kiszolgáltatottságot, menni amerre mondják, ilyen bazilika, olyan rom, ilyen sztracsatellás mozzarella, olyan provolone, hanem közben magas színvonalú (egy másik fordítás szerint: emelt szintű) társalgást is folytattak, többnyire a tizenkilencedik század egy konkrétumából kiindulva, hogy azután mindig, ha esett, ha hótt, Kossuth Lajos géniuszánál kössenek ki. A professzor asszony szakterülete mostanra a Kossuth–Flaubert-levelezés lett, ide koncentrálódott. Csúcsosodott. Cher Gusztáv, krónikus fejcsúzom sem akadályoz abban, hogy elismerésem legteljesebb bokrétáját át ne nyújtsam a francia géniusz eme legteljesebb megnyilatkozásának.

267-268. oldal, Esti Kornél - Tizenegyedik fejezet, melyben Ezen a Földön (Magvető, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Gustave Flaubert · Kossuth Lajos