Körte személy

– Szép munka volt, Márk – nyújtotta a kezét.
– Kösz – fogott vele kezet Márk.
– És az éneklés sem volt rossz – tette hozzá Körte, mire mindkettőjükből kitört a röhögés. Lángoló arccal néztem rájuk. Fiúk. Ah!

402. oldal, 26. (GABO, 2014)

– Kuss már, Barack!
– Anyád a barack – vágta rá Körte csípőből […]

128. oldal

– Sanyi! Sanyiii! Megyünk a Tescóba!

– Jó. Egy óra múlva ott vagyok – közölte Körte.
– Csak hazadobok valami kaját Bogyónak, Pepének és Pudingnak.
– Vannak kutyáid? – szólt bele Lili lelkesen.
– Maradjunk annyiban, hogy állataim – terelte a szót Körte.

54. oldal

– Értem. Betty. Ipszilonnal a végén. Tegeződjünk – nyújtotta a kezét, mire a menedzserem hanyagul megrázta, és bemutatkozott.
– Köszönöm. Körte. E-vel a végén.

273. oldal, 16. fejezet

    – Halló! Ki? Üdvözlöm, Gyuri bácsi – bólogatott. Körtével hitetlenkedve néztünk egymásra, majd újra a csevegő Márkra. – Nem, Rebekát jelenleg nem tudom adni. Hogy én? Miért, nem ismeri fel a hangomat? Nagy Márk. Mi az, hogy az ki? Gyuri bácsi, ne vicceljen – csóválta a fejét, aztán letakarta a mikrofont, és felénk nézett. – Azt mondja, nem tudja, ki vagyok.
    – Ne hagyd magad – bíztattam.
    – Gyuri bácsi, Nagy Márk. Érti. Akin egy ország sírt a Sorry seems to be the hardest word alatt. Nem? Így sem? Gyuri bácsi, azt kell feltételeznem, hogy nincs tévéje. Hogy van? Akkor tessék nézni. Igen. Nem, nem vagyok szemtelen. Távol álljon tőlem. Hogy mit tetszik kérdezni? Habsburg-ház? Nem tudom, merre van – rázta meg a fejét.

94. oldal, 6. (GABO, 2014)

    – Most kapaszkodjatok. De nagyon – nézett körbe izgatottan Körte. – Sleisz, nem látom, hogy kapaszkodnál.
    – Oké, kapaszkodom a vonómba, jó?
    – Felőlem, csak csináld.
    – Na? Mi ez az egész? – hajtottam le a laptopom fedelét.
    – Pop/rock sztár leszek!
    – He? – kérdeztem, de úgy tűnt, hogy csak én nem vettem a lapot, mert Lili, anyu és Anti sikongatni kezdett. Utóbbitól ez elég furcsa is volt, úgyhogy kérdőn néztem rá.
    – Na, mit szólsz? Mindjárt kiugrom az ablakon, annyira örülök! – lelkesedett Körte.
    – Hát azt azért inkább ne – javasoltam.
    – Mi van veled, miért nem örülsz?
    – Ez a tehetségkutató műsor?
    – Az hát! – örült tovább, miközben még a többiek sem nyugodtak le.
    – Nem is tudom… – gondolkodtam el.
    – Megvesztél, gyerek? – förmedt rám Körte. – Hetek óta ezt intézem. Csattanjál már ki az örömtől!
    – Örülök, persze, nagyon.
    – Figyeljél már. A döntő előtti show. Garantált kétmillió néző. Kétmillió! Duett az egyik versenyzővel.
    – Oké, oké, szuper. Csak… nem tudom. Ez a mainstream vonal nekem nagyon idegen… Nem igazán az én terepem.
    – Gyerek, hidd el, hogy nekem is derogál, de leszarom, ez kétmillió néző!
    – Rendben, jó. Örülök. Tényleg – bólogattam, miközben kezdtem felfogni, hogy miről is van szó. A többiek teljes extázisban, egymást átkarolva ugráltak körbe.
    – Na azért – vigyorgott Körte. – Reggeli tévéadások, exkluzívok a próbákról, közös interjúk, élő adás szombat este… Nagyot robbantunk. Az új albumodnak elképesztően nagy promó.
    – Hű – kerekedett el a szemem.
    – Amúgy, kivel fog duettezni? – kérdezte Anti, akinek elsőként jutott eszébe ez az apró részlet.
    – Nagy Márkkal – felelte Körte.
    Ekkor több dolog is történt egyszerre. Lili sikoltozni kezdett, Anti a vonójával csapkodta a combját örömében, a gyrosos rátenyerelt a csengőnkre, mert megérkezett a kajával, anyu tapsolva ment ajtót nyitni, én meg rezzenéstelen arccal néztem Körtére.
    – Hogy kivel?

29-30. oldal, 2. (GABO, 2014)

– Mit csinálsz, te gyerek? – kérdezte ököllel megdörzsölve a szemét, mire a fejemet rázva a mellkasába fúrtam a fejem, és semmi mást nem tudtam mondani, csak annyit, hogy köszönöm. Az egészet.

471. oldal

– Körte!
– Mondjad, gyerek – szólt vissza derűs hangon.
– Nagyon szeretlek, ugye tudod? – kérdeztem óriási gombóccal a torkomban.
– Ezt most miért mondod? Le fog zuhanni a gép? – kérdezett vissza emelkedett, kissé hisztérikus hangon.

44. oldal

– Nem akarok beleszólni – hajolt oda hozzánk Körte. – De a gombászsrác üzent, amíg a mosdóban voltál, hogy majd hívd vissza.
– Rendben – bólogattam hevesen, Márk pedig rezzenéstelen arccal nézett ránk.
– Milyen gombász? Mi van?
– A gyerek nem mesélte? A napi erdei sétája közben összefutott azzal az izmos felsőtestű gombászfiúval, akivel aztán napi szinten… gombászott – improvizált Körte, én pedig minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ne nevessem el magam. .
– Na menjetek a francba – dőlt hátra Márk. – Ne szívassatok már, BAZ megyében mindenki ki van gyúrva, és a téli hónapban félmeztelenül pakol bálát vagy gombászik? Hagyjatok a hülyeségetekkel – legyintett Márk, belőlünk meg kiszakadt a nevetés.