Kornélia (Lia) személy
Idézetek
– Ez nagyszerű! – csillant fel apu szeme, anyu viszont kissé szkeptikusnak tűnt, és hunyorogva méregetett.
– És „tudjukki” nem lesz ott? – érdeklődött.
– Voldemort? Nem tudom, lehet, hogy valaki meghívta – feleltem unottan.
Apu jót röhögött a poénomon, anyu viszont unottan a plafonra meredt, és kijavította magát.
– Norbira gondoltam.
13. oldal (GABO, 2014)
– Lia, annyi irodalmi érték van benned, mint egy darab téglában.
20. oldal (GABO, 2014)
– A jövő évi Értelmező kéziszótár új kiadásában javasolni fogom, hogy „dög” mellé szimplán írjak oda, hogy Lia… – röhögte el magát.
– Jó ötlet. Szívesen kerültem volna a „szemét” jelentéséhez is, de olyan stabilan vagy ott, hogy nem szívesen venném el azt a remek helyet tőled – sóhajtottam.
– Én páros helyeket is javasolnék – lépett hozzánk Szilkó. – Az „infantilis” mellé kerülhetnétek ti, a „hányingerkeltő” mellé meg ők ketten.
73. oldal (GABO, 2014)
– Add ide a telefonom – ingatta a fejét Szilkó, én meg már pattantam is az íróasztalához, és felkaptam a készüléket.
– Jé, ezen még gombok vannak – ámultam el egy pillanatra.
– Veled ellentétben én nem várom el, hogy a telefonom okosabb legyen nálam – közölte egyszerűen, és már a füléhez is emelte.
31. oldal (GABO, 2014)
Unalmamban, mert hosszú volt az este, fogtam a mobilomat és rácsörögtem Szánkóék otthoni, vezetékes számára.
– Mivaaaan??? – üvöltött bele egy ordenáré hang artikulátlanul a telefonba. Éljenek a házibulik.
– Haló! – szóltam bele. – Elnézést a zavarásért, de megtennél egy szívességet?
– Na? – szólt a hang.
– A kisöcsém ott van a kis összejövetelen, és anyukánk nagyon aggódik. Átadnád egy Norbi nevű fiúnak az üzenetet, hogy vigyázzon nagyon magára és hogy siessen haza, mert pont most lett kész a tejbegríz? Még meleg.
– Aha. Meleg tejbegríz? Ezt mondjam? – vihogta a gyerek a vonal végén.
– Igen. Meg hogy fújja ki rendesen az orrát, mert ha mindig visszaszívja, akkor megint arcüreggyulladása lesz, és a doktor bácsi felszúrja, a múltkor is úgy sírt. Fél a szuritól – magyaráztam.
– Ez kész – röhögte a gyerek. – Még valami?
– Jaj, nagyon kedves vagy – improvizáltam. – Ez az első buli, amire elengedték, úgyhogy szeretném, ha megmondanád, hogy sokszor puszilja anyu, apu, a nagyi és a nagynéniék is Lajosmizséről.
– Lajos ki?
– Lajosmizse! – kiáltottam. – Meg a tatája is sokszor öleli Keszthelyről.
– Jól van, ezt mind megmondom.
– Köszönöm szépen. És akkor jó szórakozást, gyerekek.
– Kösz, ember – tette le a telefont.
198-199. oldal, A tizedikes szilveszter (GABO, 2014)
– Akkor mit csináljak? – lelkesedtem, szinte megrészegülve a szavaitól.
– Talán legyél kevésbé önző. Itt ülök melletted, konkrétan tönkrement az életem, de magaddal foglalkozol…
– Ó, óóó. Értem – bólogattam. – Tudok valamiben segíteni?
– Nem.
– Akkor mit csináljak? – érdeklődtem.
– Sajnálj.
– Rendben. Kezdhetem? – kérdeztem.
– Aha. Most – kérte.
317. oldal (GABO, 2014)