!

Kornél személy

Leiner Laura: Ég veled
Leiner Laura: Maradj velem

Idézetek

>!
Gaby33

– Na, de most komolyan. Hogy értitek, hogy láttátok ma a szarvasbogarat? – pillantott felváltva Kornélra és rám.
– Én nem láttam – tettem fel a kezem.
– Én igen – ismerte be Kornél.
– És? Hol van? Eltüntetted innen? – kérdezte a lány.
– Nem egészen ez történt – finomította Kornél a sztorit.
– Hanem?
– A diplomáciai protokollt választottam.
– Diplomáciai protokollt egy szarvasbogárral szemben?
– Igen.
– És az milyen?
– Hát… Ő volt itt előbb, én meg inkább elhúztam – röhögte el magát Kornél.

Kapcsolódó szócikkek: Csenge · Kornél · Újvári Hanna
>!
pveronika P

Valamiért Kornél társaságában teljesen máshogy működtem, ami egyszerre tett boldoggá, és okozott maró bűntudatot. Gyűlöltem magam, amiért jól szórakoztam a társaságában, miközben hálás voltam azért, hogy ez megtörténhet.

405. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
>!
tamtimi

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Kornél – szóltam utána. A kajakos srác megfordult, és kérdőn nézett rám. – Örülök, hogy te is eljöttél erre a programra… A madarasra – magyaráztam a hajamat birizgálva.
– Mondtam, hogy érdekel az ornitológia – vonta meg a vállát szórakozottan.
– Még mindig? – kérdeztem visszatartott lélegzettel, pontosan tudva, hogy csak metaforikusan beszélünk róla. Kornél elmosolyodott, és széttárta a karját.
– Egyre jobban, Újvári Hanna. Egyre jobban – kiáltotta hátrálva, majd megfordult és odasétált Zolihoz.

344. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
>!
tamtimi

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Bejelölt egy idős nő az Instán – mutatta felém a telefonját, amin a nagyi mosolygós profilképe virított.
– Az elég bizarr – reagáltam le tettetett közömbösséggel.
– Igen – biccentett Kornél. – Ismered? – tartotta elém továbbra is a képet.
– Soha nem láttam – hazudtam, megpróbálva védeni magam, amennyire csak lehet.
– Oké – húzta el a kezét tőlem Kornél, és a telefonjába hajolva nyomkodott valamit, a következő pillanatban pedig ismét felém tartotta. – Csak gondoltam, hátha, mert van a profilján egy halom közös képetek.
A számat elhúzva rálestem a kijelzőre. Kornél telefonján ott mosolyogtam a nagyival. Marha jó.
– Fogalmam sincs, hogy kicsoda – ismételtem meg, Kornél pedig a válaszom szürrealitásán hangosan felröhögött.
-Velem is gyakran előfordul, hogy idegen idős nők kérnek közös fotót, ami alatt az szerepel, hogy – pillantott a kép alá – unoka, Hanna, #mik.
-Ugye, milyen bosszantó tud lenni? – mosolyodtam el.

324-325. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
>!
Cassie_02

Sokszor tűnsz szomorúnak, pedig sokkal jobban áll, ha mosolyogsz.

292. oldal, 11. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
Hirdetés
>!
Cassie_02

– Szóval… Újra összefutottunk itt, Újvári Hanna? – jegyezte meg szórakozottan.
– Igen – bólintottam mosolyogva. – Micsoda véletlen – tettem hozzá, jelezve, hogy azért ezt valamennyire így alakítottuk
    Kornél vigyorogva vette a lapot, és ellökte magát a medence falától.
– Aha. Elég nagy szerencse, pont most vagyok itt ma először, egyáltalán nem jártam itt egy órája, és jöttem vissza most azért, hátha itt talállak – magyarázta, beismerve és akaratán kívül is megerősítve, amit Bernadett állított, mire visszatartott mosollyal néztem, ahogyan lassú hátúszással távolodik.
– Igen, az úgy elég béna lett volna – bólintottam, és zavarodottan a fülem mögé tűrtem egy hajtincsemet. – Én sem voltam csalódott, amikor Bernadett mondta, hogy elkerültük egymást, és nem azért ültem vissza rögtön, amikor lépteket hallottam, mert mégis rád számítottam – szóltam, megerősítve benne azt, hogy nem egyedül csinált hülyét magából.

291. oldal, 11. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
>!
Cassie_02

– Tudod, ez a karkötő… – kezdtem halkan… – sokkal többet jelent, mint egy egyszerű karkötő.
– Gondoltam.
– Ez… – kerestem a szavakat. – Ez volt az utolsó kapaszkodóm. De nem tudom, hogy mibe – ismertem be. – És most elszakadt.
– Nagyon sajnálom – szólt halkan.
– Köszönöm – bólintottam. – Az emberek továbblépnek – mondtam ki hirtelen. – Gyűlölöm, hogy képesek továbblépni. Nekem nem megy. Egy éve történt – forgattam az ujjaim között a karkötőmet. – Mintha tegnap lett volna, Mégis eltelt egy év, Másoknak. Nekem nem.

361-362. oldal, 15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
>!
Cassie_02

– Jó az, ha az ember elmondja valakinek… Ilyenkor amúgy egy idegen a legjobb választás. Nyilván nem egy random ember az utcán – gondolkodott. – Bár… Én egyszer annak akadtam ki – emlékezett vissza, mire csodálkozva elmosolyodtam.
– Hogy érted?
– (…) Aztán kijött belőlem minden. Csak nagyjából másfél órával később, mint kellett volna úgyhogy akkor már nem volt ott senki, csak egy öregember, Elég rosszkor volt rossz helyen…
– Meghallgatott? – érdeklődtem.
– Hát úgy nagyjából, de szerintem csak félt elmenni, amíg tombolok – gondolkodott, én pedig elmosolyodtam. – A lényeg, hogy jót tett. Kiadni – mesélt. – És jobban jártam, mintha egy közeli hozzátartozómnak akadtam volna ki. Az idegen öreg jobb választás volt. És bízom benne, hogy azóta is jól van. Amikor végül ott hagytam, elég fehér volt…

363. oldal, 15 fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
>!
Cassie_02

– Oké. Kérdés: mit csináltál gyerekkorodban nyáron? – pillantott rám érdeklődve.
– Deriváltam – vágtam rá gondolkodás nélkül. Kornél hitetlenkedve nézett rám, mintha csak azt várná, hogy bevalljam, vicceltem, amikor ez nem történt meg, hangosan felröhögött, szó nélkül ellökte magát, és elúszott. A telefonommal a kezemben ültem tovább, és új játékot indítottam.
     Újabb két hossz után Kornél megint megpihent, és azt újra előttem tette meg.
– És mit csináltál, amikor nem deriváltál? – kérdezte, szórakozottan nézve fel rám.
– Integráltam – feleltem. A válaszomra Kornál mosolyogva megrázta a fejét, és az enyémbe fúrta a tekintetét. Fogalmam sem volt, hogy mit gondolhat, megtippelni sem tudtam volna, de a nézésétől egy kicsit zavarba jöttem, és lehajtottam a fejem, újra a telefonomba merülve.

225. oldal, 9. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna