korcsolyázás fogalom
Idézetek
Kéz a kézben tértek vissza Fainához, a lámpa fénykörébe. Jack és Mabel szó nélkül megfogta két oldalról a kislány karját, és együtt indultak neki a folyónak, követve a meder kanyarulatait. Faina boldogan sikoltozott. Jack még a vastag, kipárnázott kabátjukon át is érezte az övébe fűzött kis karját, és mintha a szívét zárták volna körbe azok az összekapcsolódó könyökök. A jég olyan volt, akár a nedves üveg, és elég gyorsan siklottak ahhoz, hogy érezzék az arcukon a szelet. Jack Mabelre nézett, és látta, hogy könnyek peregnek az arcán, s azon tűnődött, vajon a hideg csalta-e ki őket.
A sarokhoz közeledve, ahol a kis mellékág becsatlakozott a főmederbe, mindhárman lelassítottak és kart karba öltve megálltak; Jack és Mabel levegő után kapkodott. A hold beragyogta az egész völgyet, fénye visszaverődött a folyó jegéről és derengésbe vonta a fehér hegyeket.
234-235. oldal
A két testvér a befagyott erdei tavon korcsolyázott a többi gyerekkel.
Brückner Judit: A Tüskés család Téli örömök
– A korcsolyázás nélküli tél ellustítja az elmét, és idő előtt meghozza a tavaszt.
387. oldal
Gyerekek korcsolyáztak a jégen. Csak ki kellett pislantania a kocsiból, és a háború máris új arcot öltött.
1170. december 30-án, a délután közepe táján, Pentecost Silversleeves a hideg ellen több réteg ruhába öltözötten, valami különös foglalatosságot űzött. A lábára hosszú bőrszíjakkal egy-egy viaszos és fényesre csiszolt marhasípcsontot erősített, és egy bot segítségével lökte előre magát. Korcsolyázott.
London korcsolyapályája a város északi falán kívül, annak közepéhez egészen közel volt. A régi csatornák, amelyeken keresztül átfolyt a fal alatt a Walbrook-patak, még most, nyolcszáz évvel a rómaiak távozása után is szeméttel és törmelékkel voltak eltömve, úgyhogy a kinti lecsapolatlan terület mocsár maradt. Moorfieldsnek nevezték ezt a helyet. Nyáron mocsaras ingovány volt, a kemény hideg télközép napokon óriási vad, természetes korcsolyapálya lett, ahová szórakozni jártak ki a londoniak. Vidám látvány volt. A jégen egy ember még sült gesztenyét is árult.
282-283. oldal, 6. fejezet - A szent
Edward Rutherfurd: London 88% Az ezerarcú, nyüzsgő város
Egy hatalmas karácsonyfa mellett suhantak el, amely egy kis téren állt. A teret három oldalról nagyon magas, elegáns házak vették körül. A fát karácsonyi díszek és csillogó égők százai borították be. A fa előtti jégpályán rengeteg gyapjúsálat, kalapot és kesztyűt viselő ember csúszkált fel és alá korcsolyával, ami remek időtöltésnek tűnt.
97. oldal
Danny kinyitotta az ajtót, és beemelte a hótalpakat a hátsó tornácról. Öt perc múlva már a homlokzati teraszon kapcsolta fel a lábára. Az apja azt mondta, jól megtanulta a hótalp használatát – a lusta, csoszogós járást, hogy hogyan fordítsa ki a bokáját, hogy lerázza a havat a szíjakról, mieltt a cipje megint leereszkedik – már csak a megfelel izmoknak kell megersödniük a combjában, lábikrájában és bokájában. Danny rájött, hogy a bokája fárad el a leghamarabb. A hótalpazás ugyanúgy megerltette a bokát, mint a korcsolyázás, mert folyton le kellett verni a havat a szíjakról. Kénytelen volt ötpercenként pihent tartani, a hótalpat laposan a hóra fektetve, terpeszállásban.
34. A sövény
A kolozsvári versenyek az évek elteltével egyre magasabb színvonalra emelkedtek, így az 1900-as évek elejére Kolozsvár az ország második korcsolyázó központja lett, Budapest után.
22. oldal, A kolozsvári sportélet hőskorának rövid képes története
