könyvnyomtatás esemény

A könyvnyomtatás feltalálása a történelem legnagyobb eseménye.

210. oldal, Ötödik könyv - II. Ez elpusztítja amazt (Európa, 1986)

Ötven évvel azelőtt, Mainzból kiindulva izzó massza ömlött végig egész Európán, áthömpölygött a városok dombjai között, a nevek betűi között, végigömlött az ereszcsatornákon, a gondolatok tekervényeiben, és az összes betű, gondolattöredék, írásjel egy-egy vasdarabba dermedt. Fatálcákra rendezték őket. Kezek ragadták ki egyiket a másik után, és szavakat, sorokat, oldalakat rakosgattak ki belőlük. Tintával kenték be őket, és egy rendkívüli erő lassan egy papírlapra préselte a betűk lenyomatát. Ezt több tucatszor megismételték, majd négyrét, nyolcadrét és tizenhatodrét hajtogatták a lapokat. Ezután egymásra illesztették, egymáshoz ragasztották és összevarrták, majd bőrbe kötötték őket. Csináltak egy könyvet. A Bibliát.
Három év alatt száznyolcvanat készítettek belőle, míg egy szerzetes ez idő alatt csak egyetlenegyet tudott lemásolni. És szaporodni kezdtek a könyvek, mint testben a kukacok.

7-8. oldal

A Selyemkereskedők Céhének egyik tagja, egy Caxton nevű illető volt az, aki először hozott Angliába nyomdagépeket Flandriából, és Westminsterben rendezte be műhelyét, közvetlenül a rózsák háborújának befejezése előtt. Ennek hatása pedig elképesztő volt. Nyomtatott könyvek áradata jelent meg hamarosan. Caxton könyveit könnyen el lehetett olvasni. Díszes iniciálék helyett gyakran élénk fekete-fehér fametszetek voltak bennünk; és ami a legfontosabb: a régi, kézimunkával készült kézirathoz képest ezek a könyvek olcsók voltak.

490. oldal, 10. fejezet - Hampton Court

II. Bajazid szultán már a könyvnyomtatás történetének kezdetén, 1483-ban megtiltotta a könyvsajtók működését, halálbüntetést szabva ki a rendelkezés megszegőire. A könyvmásolás a török birodalomban az ún. muftik (jogtudósok) kiváltsága volt, s e privilégium féltékeny őrzése oda vezetett, hogy szultáni rendeletet csikartak ki tevékenységük védelmére. A tiltó rendelet azonban csakis az „igazhitűekre” vonatkozott, a keresztények és zsidók tarthattak fenn nyomdákat.

131. oldal

– Az írás lehetővé tette a könyvnyomtatást. És a könyvek az emberiség leglegcsodálatosabb vívmányai.

390. oldal

SZÓKRATÉSZNEK IGAZA VOLT. Ahogy az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy gondolataikat papírra vessék, és elolvassák mások leírt gondolatait, kezdtek kevésbé függeni saját emlékezetük tartalmától. Amit egykor észben kellett tartani, azt már táblákon és tekercseken vagy kódexek borítói közé szorítva is tárolni lehetett. Ahogy a nagy szónok megjósolta, az emberek elkezdtek „nem maguktól, hanem külső jelek segítségével felidézni dolgokat”. A nyomdagép elterjedésével, valamint a könyvkiadás és az írni-olvasni tudás ezzel járó bővülésével párhuzamosan pedig még kevésbé kellett az egyénnek a saját emlékezőtehetségére hagyatkoznia. A könyvtárakban vagy az otthoni polcokon elérhető könyvek és folyóiratok kiegészítették az agy biológia tárházát. Az embereknek már nem kellett mindent észben tartaniuk.

227. oldal

A kéziratos irodalom korában a „könyv” egyetlenegy könyvet jelentett. A példány-egyéniség csak esetlegesen szaporodott másolás útján és akkor sem nagy számban; ha a példány elpusztult, elkallódott, vége volt a szerző hírének. Most a könyvnyomtatás a műnek potenciális örökkévalóságot biztosít: a könyv tetszés szerinti példányszámban nyomható, újra nyomható, szaporodóképes a végtelenségig.
A könyvnyomtatás első századaiban az emberek mámorosak lettek a könyv maradandóságának az élményétől. A hírnevük halhatatlansága számukra nem volt frázis, sem pedig művészi értékítélet, hanem konkréten hitt valóság: a könyvek száma még nem volt végtelen, szorgalmas olvasó úgyszólván mindent olvashatott, és azt képzelték, így lesz a jövőben is. Nem tudták, hogy könyvek vízözöne fogja elárasztani a világot, és ormával kimagaslani alig lesz Ararát. A szerző nem tudta még, hogy halhatatlan műve ezer és ezer testvérével könyvtárak poros mélyén fogja csipkerózsikaálmát aludni, és jó ha százévenként egyszer érte jön majd a királyfi, a filológus, hogy múmia-halhatatlanságát egy lapalji hivatkozásban biztosítsa.

6. Az autonóm ember - b) Írói öntudat 124. o.

A könyvnyomtatás mesterségének elterjedésével a középkor a sírba szállott, az ezen nevezetes találmányból hasznot húzók látó köre évről évre tágult.

105. oldal, Amerika fölfedezése (Stampfel Károly, 1884)

Velencét „a korai felvilágosodás kiadói fővárosaként” írta le; a nyomtatás feltalálása utáni első két évszázadban, jelentette ki, nem kevesebbet, mint a nyomtatásban létező összes könyv felét itt adták ki; Velence volt a könyvkereskedés világközpontja; itt jelent meg az első nyomtatott Korán, arab írással, 1538-ban; itt adták közre az elő örmény, görög és egy sor szláv nyelven nyomtatott könyvet és szentírást, köztük a glagolitát (hogy csodáltam a könnyedséget, ahogy a szó előszökött Cinta nyelvéről!).
[…]
Most, ahogy sétáltam a könyvtár felé, rádöbbentem, hogy sok azok közül a régi könyvesboltok és nyomdák közül még működött, amikor a Puskakereskedő Velencében járt; ezeken az utcákon végigmenve a könyvek univerzumát láthatta maga körül.
És ahogy ezek a benyomások átsuhantak az agyamon, az a különös érzésem támadt, hogy már nem gondolatok, hanem emlékek, annyira élénkek, akár az álmok.

278-279. oldal

A könyvnyomtatás feltalálása a történelem legnagyobb eseménye. A forradalmak szülőanyja.

Ez elpusztítja amazt