könyv tárgy
A könyv (nyomtatott papírkönyv) az UNESCO meghatározása szerint: Olyan, szövegből és ábrából álló, fizikai (papír) információhordozójú, nem periodikus (irodalmi vagy szakmai célú) publikáció, amely 49 vagy több oldalból áll, terjedelmi szempontból a borítót nem számítva.[1][2][3] A könyv nyomdaipari sokszorosítással előállított tömegtermék.
Emellett könyvnek nevezik nagyobb lélegzetű művek egyes önmagukban is zárt részeit, különösen ha egy kötetben jelennek meg. Ez különösen régebbi művek esetén használatos, amelyek eredetileg könyvtekercsre íródtak, és több könyvtekercs alkotta a teljes művet. Erre példák szent iratok, a Biblia, az Aeneis és több történelemmel foglalkozó mű az ókorból és a középkorból.
A könyv kultúrtermék, aminek feltétele az írástudás elterjedése és az írott nyelv fejlődése. Kommunikációs eszközként való használata feltételez írástudást, írói kompetenciát, továbbá nyomdatechnika rendelkezésre állását.[4]
Az elektronikusan tárolt könyvszövegeket digitális könyveknek vagy e-könyveknek nevezik. Egy másik modern változat a hangoskönyv.
Idézetek
Mindig ugyanez a nóta járta. Mo korábban valamikor még egy kis ládát is ácsolt,
ezeknek a bizonyos könyveknek. Mert hogy legalább a könyveink ne hiányozzanak idegenben, ez volt a jelszava. S ő maga mindig cipelt így magával vagy egy tucatot.
Mo pirosra lakkozta a ládát, pipacspirosra. Meggie kedvenc virága volt a pipacs. A könyvekben is lenyomtatott jó pár szirmot, úgy, hogy csillag alakot adjanak. És a fedelére remek betűkkel odafestette, hogy Meggie Kincsesládája, még ezt is. A ládikó belseje meg puha tafotával bélelődött feketére. Persze a borítás anyagából kevés látszott, Meggie-nek annyi legkedvesebb könyve volt. És ha ide mentek, ha oda mentek, más-más volt e választék.
22-23. oldal
– A könyvek sokkal valódibbak, ha kint olvasol.
170. oldal, 32. fejezet
Mostanáig úgy gondoltam, hogy minden könyv a könyveken kívül álló emberi vagy épp isteni dolgokról szól. Most rádöbbentem, hogy a könyvek nemritkán könyvekről szólnak, vagyis olyan, mintha egymással váltanának szót. E felismerés fényénél egyszeriben még nyugtalanítóbb helynek láttam a könyvtárt. Hosszú-hosszú, évszázados pusmogás, pergamen és pergamen közötti, nesztelen párbeszédek helyszíne volt tehát, egyetlen ember eszével kordában tarthatatlan erők foglalata, sok-sok emberész kisugározta titkok, egykori gazdájuk vagy közvetítőjük halálát túlélő kincsek tárháza.
Negyedik nap - Tercia
Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív fel, amikor akar.
23. oldal - Harmadik fejezet (Európa, 1994)
Szívszorító érzés volt megválni Elia válogatott esszéitől, de két példányom volt belőle, és a könyvespolcomon kitört a helyhiány. Mégis árulásnak éreztem, hogy eladtam, de ön megnyugtatta a lelkiismeretem.
Kíváncsi lennék, hogy került a könyv Guernsey-re. Lehet, hogy a könyvekben valamilyen fészekrakó ösztön munkál, amely igazi olvasókhoz vezérli őket. Milyen szép volna, ha ez igaz volna!
16-17. oldal
In omnibus requiem quaesivi, et nusquam inveni nisi in angulo cum libro.
(Mindenben nyugodalmat kerestem, de csak egy sarokban, könyvvel a kezemben találtam rá.) Kempis Tamás
12. oldal · Kempis Tamás
– Jegyezd meg Rita, addig nem vagy író, amíg nem jelent meg könyved – válaszolta könyörtelenül. – Legalább kettő vagy három. – Éppen akkor volt nyomdában a harmadik regénye.
III. rész - 4.