Konstantinápoly helyszín
Idézetek
Legyen szó akár a festészetről, akár az építészetről, Michelangelo Buonarroti életműve sokat köszönhet Isztambulnak. A város, illetve annak mássága átalakította látásmódját; élete hátralévő részében az ott látott jelenetek, színek, formák visszaköszönnek majd a munkáiban. A Szent Péter-bazilika kupolájához az Hagia Szophia és Bajazid mecsetje ad neki ihletet; a Medicik könyvtárának épületéhez a szultán könyvtára, amelybe Manuellel járt; a Medici-kápolna szobrai, de még a II. Gyula síremlékére szánt Mózes is magán viseli a Konstantinápolyban látott emberek, illetve testtartásuk jegyeit.
91. oldal
Juniusi reggel volt. Andreasz Konstantinápoly napsütötte utcáit járta, ezernyi tarka rongyszinfoltjai között. Megérkezése óta egyik meglepetés a másik után érte. Athénhoz szokott szemét megzavarta az uj Bizánc tobzódása. Minden utcasarkon a régi házak ujabb tömkelege nyilt előtte. Ezek közt az okker- vagy cinóberszinü faházak között hol itt emelkedett ki egy-egy márványpalota festett homlokzata, hol ott egy-egy templomkupola, agát-, topáz- vagy lazurkőkeresztjével. Az első pillanatban szemébe ötlött, hogy itt a Keleten a szépséget nem a vonalakban keresik, hanem a szinekben, nem a finom választékosságban, hanem a káprázatos pompában. Kora reggel érkezett hajón. A Propontiszon már messziről olyannak látta a várost, mint egy óriási, tarka, mérges virágot. De amint most a félsziget fordulójánál elébük tárult a Boszporusz bejárata, a fiatalember nem küzdhette le csodálatát. Ott volt előtte a császári palota hatalmas épülettömege: kápolnák, paloták, kaszárnyák, lépcsők, terraszok színes márványa a magas falak gyürüjén belül. És közöttük citromfák, cédrusok és oleánderok viruló csokrai lehelték illatukat a tenger felé. Az ifju görög kegyelmet kért.
1453-ban, amikor a „görög középkor” végét jelölhetnénk, Konstantinápolyt, a birodalom fővárosát török seregek rohanják le, és e kulturális váltás a várost immár Isztambul néven, az Oszmán Birodalom központjaként helyezi új összefüggésrendszerbe.
A török előrenyomulás elől a görög tudósok nyugatra menekültek, s magukkal vitték azt a „klasszikus” tudást, amely azután a reneszánsz egyik megalapozója lett.
14. oldal
A bizánciaknak saját időszámításuk volt, a keresztény időszámítást nem vették át, csak a 15. században kezdték szórványosan használni. Az éveket a világ teremtésétől számították, ami szerintük Kr. e. 5509. szeptember 1-jén történt. Konstantinápoly elestének (1453. május 29.) dátuma tehát: 6961.
A római császárok sorában Romulus Augustulusé az utolsó hely. A folyamatosság megszakadása csak utólag vált nyilvánvalóvá, amikor a tényleges hatalmat gyakorló germán katonatisztek nem neveztek ki újabb római báburalkodót. Keleten a császárok egészen Konstantinápoly 1453-ban bekövetkezett bukásáig uralkodtak. A 476-os lemondás nem jelentett törést a kortársak számára. Az egykor oly hatalmas római császárok története azonban Romulus Augustulussal végleg véget ért.
(utolsó mondatok)
Chris Scarre: Római császárok krónikája A Római Birodalom császárkorának története
1798 szeptemberében a szultán hadat üzent Franciaországnak. Az 1796-ban II. Katalint követő I. Pál (1796-1801), félretéve a hagyományos orosz-török ellentéteket, 1798. december végén szövetségre lépett Konstantinápollyal. Ez a megállapodás az orosz flotta számára lehetővé tette a Földközi-tengerre kijutást.
23
Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történelem – 1789–1914 93% Európa és az Európán kívüli országok
"Carlo Zeno, velencei nemes, ex-katona, ex-játékos, ex-tudós, ex-párviador, ex-görög tábornok és Patras ex-szerzetese, aki testén legalább féltucat olyan sebnek a nyomát viselte, amelyből más közönséges halandónak egy is elég lett volna, hogy elköltözzék ez árnyékvilágból, huszonkilenc éves korában elhatározta, hogy életének könyvében új lapot fordít, – felcsapott kalmárnak, s az 1376-ik évben letelepedett Konstantinápolyban.
A város szívében vásárolt házat, mert a génuai kalmárok mind Perában laktak, az Arany-Szarv mások oldalán. Telivér velencei, nem élhetett egy helyen génuaival, maga a levegő megmérgezte volna; egy géniuai arc, a génuai tájszólás, főztjüknek illata, mindenkit beteggé lett volna, ki a lagunák között nőtt fel. Velencei fülek hallatára kész veszély volt Génuáról beszélni, – tisztességes velencei, még nevének kiejtésével sem fertőzte volna meg ajakát; s üzleti ügyekben babonásan hitték, hogy e szó kiejtése „Génua” szerencsétlenséget jelent."
A keresztesek Velence érdekeinek megfelelően vele együtt kötöttek ki – Egyiptom helyett – Konstantinápolyban. 1203. július 17-én a város a keresztesek kezén volt. III. Alexiosz az államkincstárral együtt elmenekült.
A megvakított II. Izsák és fia, IV. Alexiosz elfoglalta a bizánci trónt. Mindkettejük uralma csakis a kereszteslovagok kegyétől függött, akik Konstantinápoly falain kívül táboroztak.
356