Konstantinápoly helyszín

Gárdonyi Géza: Egri csillagok
İhsan Oktay Anar: Ködös kontinensek atlasza
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.
Edward Rutherfurd: Ruszka
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Chris Scarre: Római császárok krónikája
Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történelem – 1789–1914
Clive Foss – Paul Magdalino: Róma és Bizánc
Zrínyi Miklós – Benedek Elek: Szigeti veszedelem
Ágoston Gábor – Oborni Teréz: A tizenhetedik század története
Robert Low: Az ordas tenger
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Jelenések
Dr. Seuss: Hop on Pop
Andrew Ballantyne: Az építészet
Robert Low: A fehér holló
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Font Márta: Oroszország, Ukrajna, Rusz
Katus László: Európa története a középkorban
Darja Desombre: A mennyei Jeruzsálem szelleme
Victorien Sardou: Theodóra
Roger Crowley: 1453
Kiersten White: Now I Rise
F. Marion Crawford: Arethusa
Kendall Kulper: A mágikus tolvaj
Mathias Énard: Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról
Mathias Énard: Iránytű
Katherine Arden: A medve és a csalogány
Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: a bujaságtól az erényekig
Roger Crowley: Az Elátkozott torony
Alexis Hall: Boyfriend Material
Garrett Ryan: Naked Statues, Fat Gladiators, and War Elephants

Idézetek

Belle_Maundrell >!

Legyen szó akár a festészetről, akár az építészetről, Michelangelo Buonarroti életműve sokat köszönhet Isztambulnak. A város, illetve annak mássága átalakította látásmódját; élete hátralévő részében az ott látott jelenetek, színek, formák visszaköszönnek majd a munkáiban. A Szent Péter-bazilika kupolájához az Hagia Szophia és Bajazid mecsetje ad neki ihletet; a Medicik könyvtárának épületéhez a szultán könyvtára, amelybe Manuellel járt; a Medici-kápolna szobrai, de még a II. Gyula síremlékére szánt Mózes is magán viseli a Konstantinápolyban látott emberek, illetve testtartásuk jegyeit.

91. oldal

nodael>!

My father
can read
big words, too
like…
Constantinople
and
Timbuktu

62-63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Konstantinápoly · olvasás · Timbuktu
Ninácska P>!

Juniusi reggel volt. Andreasz Konstantinápoly napsütötte utcáit járta, ezernyi tarka rongyszinfoltjai között. Megérkezése óta egyik meglepetés a másik után érte. Athénhoz szokott szemét megzavarta az uj Bizánc tobzódása. Minden utcasarkon a régi házak ujabb tömkelege nyilt előtte. Ezek közt az okker- vagy cinóberszinü faházak között hol itt emelkedett ki egy-egy márványpalota festett homlokzata, hol ott egy-egy templomkupola, agát-, topáz- vagy lazurkőkeresztjével. Az első pillanatban szemébe ötlött, hogy itt a Keleten a szépséget nem a vonalakban keresik, hanem a szinekben, nem a finom választékosságban, hanem a káprázatos pompában. Kora reggel érkezett hajón. A Propontiszon már messziről olyannak látta a várost, mint egy óriási, tarka, mérges virágot. De amint most a félsziget fordulójánál elébük tárult a Boszporusz bejárata, a fiatalember nem küzdhette le csodálatát. Ott volt előtte a császári palota hatalmas épülettömege: kápolnák, paloták, kaszárnyák, lépcsők, terraszok színes márványa a magas falak gyürüjén belül. És közöttük citromfák, cédrusok és oleánderok viruló csokrai lehelték illatukat a tenger felé. Az ifju görög kegyelmet kért.

Kapcsolódó szócikkek: Konstantinápoly
Molu P>!

1453-ban, amikor a „görög középkor” végét jelölhetnénk, Konstantinápolyt, a birodalom fővárosát török seregek rohanják le, és e kulturális váltás a várost immár Isztambul néven, az Oszmán Birodalom központjaként helyezi új összefüggésrendszerbe.
A török előrenyomulás elől a görög tudósok nyugatra menekültek, s magukkal vitték azt a „klasszikus” tudást, amely azután a reneszánsz egyik megalapozója lett.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1453 · Konstantinápoly
NB14>!

A bizánciaknak saját időszámításuk volt, a keresztény időszámítást nem vették át, csak a 15. században kezdték szórványosan használni. Az éveket a világ teremtésétől számították, ami szerintük Kr. e. 5509. szeptember 1-jén történt. Konstantinápoly elestének (1453. május 29.) dátuma tehát: 6961.

Kapcsolódó szócikkek: 1453 · Konstantinápoly
Gáborr_Nagy>!

A római császárok sorában Romulus Augustulusé az utolsó hely. A folyamatosság megszakadása csak utólag vált nyilvánvalóvá, amikor a tényleges hatalmat gyakorló germán katonatisztek nem neveztek ki újabb római báburalkodót. Keleten a császárok egészen Konstantinápoly 1453-ban bekövetkezett bukásáig uralkodtak. A 476-os lemondás nem jelentett törést a kortársak számára. Az egykor oly hatalmas római császárok története azonban Romulus Augustulussal végleg véget ért.
(utolsó mondatok)

Chris Scarre: Római császárok krónikája A Római Birodalom császárkorának története

Kapcsolódó szócikkek: 1453 · Konstantinápoly
M_Milán>!

1798 szeptemberében a szultán hadat üzent Franciaországnak. Az 1796-ban II. Katalint követő I. Pál (1796-1801), félretéve a hagyományos orosz-török ellentéteket, 1798. december végén szövetségre lépett Konstantinápollyal. Ez a megállapodás az orosz flotta számára lehetővé tette a Földközi-tengerre kijutást.

23

Kapcsolódó szócikkek: 1796 · 1798 · Földközi-tenger · Franciaország · Konstantinápoly
Fisu P>!

"Carlo Zeno, velencei nemes, ex-katona, ex-játékos, ex-tudós, ex-párviador, ex-görög tábornok és Patras ex-szerzetese, aki testén legalább féltucat olyan sebnek a nyomát viselte, amelyből más közönséges halandónak egy is elég lett volna, hogy elköltözzék ez árnyékvilágból, huszonkilenc éves korában elhatározta, hogy életének könyvében új lapot fordít, – felcsapott kalmárnak, s az 1376-ik évben letelepedett Konstantinápolyban.
A város szívében vásárolt házat, mert a génuai kalmárok mind Perában laktak, az Arany-Szarv mások oldalán. Telivér velencei, nem élhetett egy helyen génuaival, maga a levegő megmérgezte volna; egy géniuai arc, a génuai tájszólás, főztjüknek illata, mindenkit beteggé lett volna, ki a lagunák között nőtt fel. Velencei fülek hallatára kész veszély volt Génuáról beszélni, – tisztességes velencei, még nevének kiejtésével sem fertőzte volna meg ajakát; s üzleti ügyekben babonásan hitték, hogy e szó kiejtése „Génua” szerencsétlenséget jelent."

Kapcsolódó szócikkek: 1376 · Konstantinápoly
M_Milán>!

A keresztesek most már saját érdekük védelmében cselekedtek: 1204. április 13-án elfoglalták Konstantinápolyt, ám előtte még a velenceiekkel együtt aláírták a Bizánci Birodalom feldarabolásának és – annak romjain – a Latin Császárság létrehozásának tervét.

356

Kapcsolódó szócikkek: 1204 · Konstantinápoly
M_Milán>!

A keresztesek Velence érdekeinek megfelelően vele együtt kötöttek ki – Egyiptom helyett – Konstantinápolyban. 1203. július 17-én a város a keresztesek kezén volt. III. Alexiosz az államkincstárral együtt elmenekült.
A megvakított II. Izsák és fia, IV. Alexiosz elfoglalta a bizánci trónt. Mindkettejük uralma csakis a kereszteslovagok kegyétől függött, akik Konstantinápoly falain kívül táboroztak.

356