Konrad Lorenz személy

Desmond Morris: Az emberállat
Csányi Vilmos: Az emberi természet
Révai Gábor: Beszélgetések nem csak tudományról
Buda Béla: Empátia
Kolozsvári Grandpierre Emil: Táguló múlt
Kibédi Ervin: Kibédi variációk
Vitus B. Dröscher: Gyengéd, akár a krokodil
Tari Annamária: Y generáció
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Nagy Natália – Vincze Attila (szerk.): Zsenik humorosan
Balogh János: Túrkevétől Óceániáig
John Simmons: 100 tudós
Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek
Daša Drndić: Trieste
Schäffer Erzsébet: Álmok kertje
Szendi Gábor: Az önértékelés csapdájában
Horváth György: Személyiség és öntevékenység
Vekerdy Tamás: Belső szabadság
Géczi János – Csányi Vilmos: Őszi kék

Idézetek

Chöpp >!

Konrad Lorenztől régóta tudjuk, hogy az agresszió legjobb ellenszere a személyesség.

45. oldal

Vekerdy Tamás: Belső szabadság Elég jó szülő – elég jó gyerek

Kapcsolódó szócikkek: Konrad Lorenz
Amapola P>!

Lorenz úgy jött haza a hadifogságból, hogy a hóna alatt volt egy cementes zsákokra szénnel írt kézirat. Az „Orosz kézirat”, ami egyébként magyarul is megjelent. Ez egy tisztességes etológiai könyv, amit a hadifogságban írt, ahol őt az oroszok is, meg a fogolytársak is imádták. Részben azért mert tudta, hogy melyik rovart lehet megenni, és ez igen előnyös volt abban az időben.

16. oldal

Révai Gábor: Beszélgetések nem csak tudományról Csányi Vilmos etológussal és Lukács Béla fizikussal

Kapcsolódó szócikkek: Konrad Lorenz
Morpheus>!

„Ha valaki úgy véli, hogy minden, ami tudományosan nem bizonyítható, nulla és semmis, szükségszerűen egy másik, éppen olyan veszedelmes tévedés áldozatává válik, mert meggyőződésévé válik, hogy a tudomány magától értetődő módon a semmiből racionális úton, szőröstül-bőröstül egy egész kultúrát képes megteremteni.”

277. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Konrad Lorenz · kultúra · tévedés · tudomány
latinta P>!

Azt hiszem, megtaláltam az állatok és a civilizált ember közötti hiányzó láncszemet. Mi vagyunk az.
Konrad Lorenz

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Konrad Lorenz
ppeva P>!

Felfogtam, hogy a tigris nem gonosz, hanem éhes, hogy a menyét nem vérengző, mert hogy mivel és miként táplálkozik, annak a normáit emberi mértékkel nem határozhatjuk meg, az igazság csak a menyét szemszögéből érthető. Márpedig mi, emberek, sem menyét módra, sem ló módra, sem marha módra nem tudunk gondolkodni, noha az utóbbi gondolkodásforma nem áll távol tőlünk. Képesek csak arra vagyunk, hogy megfigyeljük az egyes állatok viselkedését, s levonjuk belőle, ami emberi ésszel fölfogható, mint a világhírű etológus, Konrad Lorenz.

279. oldal, A könyvtár

Kapcsolódó szócikkek: Konrad Lorenz
Carmilla >!

    Az állatok szokásainak kiváló megfigyelője, Konrad Lorenz egyszer csak megrökönyödve ébredt tudatára, hogy Bécs városában autókázva, munkahelye és otthona közt mindig két meghatározott útvonalat használ, az egyiket odafelé, a másikat visszaútban, és ettől az indokolatlan szokástól (egyirányú utcák akkor még nem voltak) sosem tér el. „Fellázadván a bennem lakozó szokás kötötte állat (das Gewohnheitstier in mir) ellen, megpróbáltam az odautazáskor a visszaúton hajtani, és fordítva. A kísérlet meghökkentő eredménye a szorongásos nyugtalanság kétségtelen érzése volt, oly kellemetlenül, hogy visszatértemkor már a hazamenetre megszokott utat használtam.”

235. oldal, A szokás hatalma (Tankönyvkiadó, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Bécs · Konrad Lorenz · szokás
Carmilla >!

[…] Konrad Lorenz, az etológia egyik megalapítója a mozdulattal kapcsolatban amely szerinte nem fajspecifikus (legalábbis erre mutat Lorenz kedvenc mutatványa, amelyet Budapesten tett látogatása során megfigyelhettünk a televízióban is: bemegy az oroszlánketrecbe, és demonstrálja, hogy a rátámadó állat meghunyászkodik, ha ő felveszi a megadás testtartását), egész filozófiát alakított ki. Szerinte az emberi agresszió veszélyessége éppen amiatt nagy, hogy az emberben hiányzik az agressziót megállító veleszületett gátló mechanizmus, az embernek hiába adja meg magát az ellenfele, a destrukciót ezzel nem tudja megállítani.

105. oldal, Az empátia kommunikációs alapjai (Gondolat, 1978)

Buda Béla: Empátia A beleélés lélektana

Kapcsolódó szócikkek: agresszió · Konrad Lorenz
1 hozzászólás
rlb_32557241>!

A nyári ludak hímjei például két hétig is udvarolnak, hogy párjukat elnyerjék, és olyan erős kötődés alakul ki közöttük, ami egy egész életre, szerencsés esetben 10-15 évre szól. A hím és a nőstény nemcsak fészket, fiókáit védelmezi, hanem egymást is. Gyakorlatilag állandóan egymás közelében vannak és mindent együtt csinálnak. A primáták között ritka a monogámia, az emberszabásúak között is csak a gibbonoknál jelenik meg. Az ember ebben kivétel, tulajdonképpen furcsa átmenet a közeli rokonoknál található poligámiától a monogámia felé. Konrad Lorenz többször elgondolkodott azon, milyen érdekes, hogy az emberi párkötődés szinte összes jellegzetességét meg lehet találni a ludaknak, míg az emberszabásúak alig-alig hasonlítanak rá.

198. oldal, 5. A humán szocialitás, 5.6 Szexualitás, szülői gondoskodás, család

Kapcsolódó szócikkek: Konrad Lorenz
Carmilla >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Konrad Lorenz, híres osztrák természettudós, akinek a ludak társadalmi életéről írt tanulmányait az egész világon ismerik, egy alkalommal meglepve tapasztalta, hogy egyik kedvenc lúdja hűtlen lett régi párjához. Megkérte az asszisztensnőjét, hogy vizsgálja meg a többi lúdra vonatkozó feljegyzéseket is. Kiderült, hogy a hűtlenség meglehetősen hétköznapi jelenségnek számít a ludak körében. Konrad Lorenz annyira elképedve hallgatta ezt a beszámolót, hogy asszisztensnője kibökte: – Ne izgassa fel magát, professzor úr… a ludak is csak emberek!

135. oldal, 4. A szerelem biológiája (Magyar Könyvklub, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: Konrad Lorenz
Carmilla >!

    És megint csak Konrad Lorenz. Említi, hogy a majmok nem nevelhetők szobatisztaságra. Még a csimpánzok sem. Pedig ők a legjobban idomíthatók. Ez valóban igaz. Volt egy csimpánzom is. Jimmy! Sajnos, csak rövid ideig. Érthető. Egy negyedik emeleti, nem különösen nagy lakásban a majomtartás sziszifuszi mutatvány. Jimmy nagyon szeretetreméltó, feltűnően okos kis csimpánz volt. Lehetett szeretni ragaszkodását. Sikerült például rávenni, hogy a vécére üljön, s ott végezze a dolgát. Még le is húzta a vizet. Csodájára jártak. De mikor olyan kedve volt, nem húzta le, belenyúlt, s az egész produktumot fölvágta a falra.

107. oldal (Pátria, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: csimpánz · Konrad Lorenz