Konrad Lorenz személy
Idézetek
Konrad Lorenztől régóta tudjuk, hogy az agresszió legjobb ellenszere a személyesség.
45. oldal
Vekerdy Tamás: Belső szabadság 94% Elég jó szülő – elég jó gyerek
Lorenz úgy jött haza a hadifogságból, hogy a hóna alatt volt egy cementes zsákokra szénnel írt kézirat. Az „Orosz kézirat”, ami egyébként magyarul is megjelent. Ez egy tisztességes etológiai könyv, amit a hadifogságban írt, ahol őt az oroszok is, meg a fogolytársak is imádták. Részben azért mert tudta, hogy melyik rovart lehet megenni, és ez igen előnyös volt abban az időben.
16. oldal
Révai Gábor: Beszélgetések nem csak tudományról 93% Csányi Vilmos etológussal és Lukács Béla fizikussal
„Ha valaki úgy véli, hogy minden, ami tudományosan nem bizonyítható, nulla és semmis, szükségszerűen egy másik, éppen olyan veszedelmes tévedés áldozatává válik, mert meggyőződésévé válik, hogy a tudomány magától értetődő módon a semmiből racionális úton, szőröstül-bőröstül egy egész kultúrát képes megteremteni.”
277. oldal
Felfogtam, hogy a tigris nem gonosz, hanem éhes, hogy a menyét nem vérengző, mert hogy mivel és miként táplálkozik, annak a normáit emberi mértékkel nem határozhatjuk meg, az igazság csak a menyét szemszögéből érthető. Márpedig mi, emberek, sem menyét módra, sem ló módra, sem marha módra nem tudunk gondolkodni, noha az utóbbi gondolkodásforma nem áll távol tőlünk. Képesek csak arra vagyunk, hogy megfigyeljük az egyes állatok viselkedését, s levonjuk belőle, ami emberi ésszel fölfogható, mint a világhírű etológus, Konrad Lorenz.
279. oldal, A könyvtár
Az állatok szokásainak kiváló megfigyelője, Konrad Lorenz egyszer csak megrökönyödve ébredt tudatára, hogy Bécs városában autókázva, munkahelye és otthona közt mindig két meghatározott útvonalat használ, az egyiket odafelé, a másikat visszaútban, és ettől az indokolatlan szokástól (egyirányú utcák akkor még nem voltak) sosem tér el. „Fellázadván a bennem lakozó szokás kötötte állat (das Gewohnheitstier in mir) ellen, megpróbáltam az odautazáskor a visszaúton hajtani, és fordítva. A kísérlet meghökkentő eredménye a szorongásos nyugtalanság kétségtelen érzése volt, oly kellemetlenül, hogy visszatértemkor már a hazamenetre megszokott utat használtam.”
235. oldal, A szokás hatalma (Tankönyvkiadó, 1982)
[…] Konrad Lorenz, az etológia egyik megalapítója a mozdulattal kapcsolatban amely szerinte nem fajspecifikus (legalábbis erre mutat Lorenz kedvenc mutatványa, amelyet Budapesten tett látogatása során megfigyelhettünk a televízióban is: bemegy az oroszlánketrecbe, és demonstrálja, hogy a rátámadó állat meghunyászkodik, ha ő felveszi a megadás testtartását), egész filozófiát alakított ki. Szerinte az emberi agresszió veszélyessége éppen amiatt nagy, hogy az emberben hiányzik az agressziót megállító veleszületett gátló mechanizmus, az embernek hiába adja meg magát az ellenfele, a destrukciót ezzel nem tudja megállítani.
105. oldal, Az empátia kommunikációs alapjai (Gondolat, 1978)
Buda Béla: Empátia 81% A beleélés lélektana
A nyári ludak hímjei például két hétig is udvarolnak, hogy párjukat elnyerjék, és olyan erős kötődés alakul ki közöttük, ami egy egész életre, szerencsés esetben 10-15 évre szól. A hím és a nőstény nemcsak fészket, fiókáit védelmezi, hanem egymást is. Gyakorlatilag állandóan egymás közelében vannak és mindent együtt csinálnak. A primáták között ritka a monogámia, az emberszabásúak között is csak a gibbonoknál jelenik meg. Az ember ebben kivétel, tulajdonképpen furcsa átmenet a közeli rokonoknál található poligámiától a monogámia felé. Konrad Lorenz többször elgondolkodott azon, milyen érdekes, hogy az emberi párkötődés szinte összes jellegzetességét meg lehet találni a ludaknak, míg az emberszabásúak alig-alig hasonlítanak rá.
198. oldal, 5. A humán szocialitás, 5.6 Szexualitás, szülői gondoskodás, család
Csányi Vilmos: Az emberi természet 84% Humánetológia
135. oldal, 4. A szerelem biológiája (Magyar Könyvklub, 1997)
És megint csak Konrad Lorenz. Említi, hogy a majmok nem nevelhetők szobatisztaságra. Még a csimpánzok sem. Pedig ők a legjobban idomíthatók. Ez valóban igaz. Volt egy csimpánzom is. Jimmy! Sajnos, csak rövid ideig. Érthető. Egy negyedik emeleti, nem különösen nagy lakásban a majomtartás sziszifuszi mutatvány. Jimmy nagyon szeretetreméltó, feltűnően okos kis csimpánz volt. Lehetett szeretni ragaszkodását. Sikerült például rávenni, hogy a vécére üljön, s ott végezze a dolgát. Még le is húzta a vizet. Csodájára jártak. De mikor olyan kedve volt, nem húzta le, belenyúlt, s az egész produktumot fölvágta a falra.
107. oldal (Pátria, 1989)