koncentrációs tábor helyszín

Lehet szanatóriumnak nevezni a koncentrációs tábort, de mit változtat ez meg?

Nem kell engem az ember kondicionáltságára figyelmeztetni – utóvégre két szakterület, a neurológia és a pszichiátria szakorvosa vagyok, így eleget tudok az ember biopszichológiai kondicionáltságáról; azonban nemcsak két szakterület szakorvosa vagyok, hanem négy tábor, négy koncentrációs tábor túlélője is, így eleget tudok arról, hogy az embernek szabadságában áll, hogy mindezen kondicionáltságain túllendüljön, a legrosszabb és legkeményebb feltételekkel és körülményekkel szemben is fellépjen, ellennyomást fejtsen ki – annak segítségével, amit a szellem dacoló képességének nevezek.

38. oldal

265-266. oldal

Miközben a világ a Gulagról, a szovjet büntetőtáborokról egyetlen felvételt sem láthatott, míg a kínai kulturális forradalom kierőszakolóinak számtalan gyilkosságáról mindössze néhány Hong Kong-ban partra vetett, megkötözött vízi hulla árulkodott, addig az amerikai haditudósítók felvételei révén a gyilkos akciókról közvetlen benyomás keletkezhetett. Ez a benyomás évtizedeken át tartósan beivódott az emberek emlékezetébe, még ha nem felelt is meg teljesen a valóságnak. Mert amikor a hitleri SS a táborokban gyilkolt, igaz, hogy milliós nagyságrendben haltak meg emberek, de sehol nem voltak eltakarítatlan hullahegyek. A felszabadítás zűrzavarában halmozták fel ezeket a tetemeket, akkor, amikor az első napokban több áldozat halt meg, mint az SS-időkben. Nem csak azért, mert a legyöngült foglyok közül sokan nem voltak képesek elviselni a bőséges élelmet, amit a felszabadítók hirtelen eléjük tettek, hanem, mert a tífuszos betegek, akiket korábban szigorúan önálló barakkokban különítettek el, most elvegyültek a legyengült szervezetű egészségesekkel, és megfertőzték őket. A hitleri SS mindenesetre egyenként gyűjtötte össze a halottakat, hogy szisztematikusan kihúzzák aranyfogaikat, mielőtt elégetik őket, és hamvaikat sírokba szórják. A vasúti kocsikat, amelyekkel az áldozatokat a táborokba szállították, minden kirakodás után külön erre szakosodott különítmények megtisztították az árulkodó jelektől és szennyeződésektől. A murvát azon a téren, ahol a halálra szántaknak le kellett vetkőzniük, mielőtt a gázkamrákba mentek, minden egyes transzport előtt gondosan felgereblyézték. A voltaképpeni haláltáborokból, mint amilyen Sobibór vagy Treblinka, kisebb, vasúti csatlakozással rendelkező létesítményeken kívül, ahova az áldozatokat nap, mint nap szállították, alig maradt vissza fényképezhető nyom. A minden emberi képzeletet felülmúló borzalmak helyszíneit a németek nem csak lerombolták, de a területet kivonulásuk előtt ráadásul még fákkal és cserjékkel be is ültették.

1.3. Próbálkozások a magyarázattal - A média terméke

Ebédszünet Mauthausenben.

236. oldal

A gyilkosok állatok voltak, akik embernek tartották magukat, az áldozatok pedig emberek voltak, akiket állatoknak tartottak. A történtek nem történelemkönyvbe, hanem a sátán zsoltárának lapjaira valók. A lágerek az őrültekházához hasonlítottak azzal a különbséggel, hogy nem a bennlakók voltak az őrültek, hanem a személyzet.

186. oldal (Schliersee, 1945. augusztus 2.)

Mire való volt egyáltalán ez a tábor? Azt hiszem, csak egy magyarázata lehet. A németek nem egyszerre jöttek rá az Auschwitzok, Buchenwaldok, Dachauk rendszerére, kezdetben még kísérleteztek. Azzal kezdték, hogy teketória nélkül agyonlődözték az embereket, később azonban mint gondos és pedáns gazdák, kidolgozták a halálgyárrendszert, amelyben lemészárlásuk előtt még valami hasznot lehetett kifacsarni az emberekből.

234-235. oldal

Vertek azért, mert orosz vagy, vertek azért, mert még látod a napvilágot, meg azért mert dolgozol rájuk, a bitangokra. Vertek azért is, mert nem úgy nézel, nem úgy lépsz, nem úgy térülsz-fordulsz, ahogy kell… És vertek csupán csak azért, hogy egyszer végképp agyonverjenek, hogy megfulladj tulajdon véredtől, és megdögölj ütéseik alatt. Úgy látszik, nem jutott mindenkinek gázkamra Németországban…

51. oldal -- Emberi sors

Semmi értelme nem volt, hogy káromkodjon, de mirajtunk sokat könnyített: úgy éreztük, ezek a mi szavaink, velünk születtek; mintha egy kis hazai szél csapott volna meg bennünket… Ha tudta volna, hogy milyen örömet szerez nekünk a káromkodásával, nem káromkodott volna oroszul, hanem csak a maga nyelvén.

54. oldal -- Emberi sors

Napi négy köbméter volt a norma: ennyi esett egy lélekre, ne felejtsd el, amelyet már amúgy is csak egy cérnaszál tartott össze a testtel.

52. oldal -- Emberi sors