Komatsu Nana (Hachi) személy

Tudod, Nana… Akkor nem Takumi miatt sírtam… Hanem mert rögtön tudtam, hogy ez a valóra vált álom… Ez a te ajándékod nekem.

„Olyan szomorú lenne, ha eltörne az egyik…”
De jó… szépen törtek el, egymás mellett… így már nem olyan szomorú.

Nana, ahogy önkéntelenül megszorítottam akkor a kezed, szívem szerint, még most is szorítanám. Örökkön-örökké.

– Melyik lakás a tied?
– A 707-es!
– 707?
– Balszerencse!
– Te is kezded? Terjed a szekta.

94. oldal

Bocsáss meg, hogy ennyire önző voltam. Lehet, hogy soha többé nem bocsátasz meg nekem… De én sosem fogom elfelejteni azt a fél évet, amíg együtt laktunk. Ha belegondolok, hogy talán soha többé nem találkozunk, iszonyúan érzem magam… de fogalmam sincs, mit tehetnék. Ezért azt kívánom, hogy a lehető leghamarabb debütáljatok, hogy legalább a tévében mindig lássam, ahogy énekelsz. Bárkibe is legyek szerelmes az életem során… örökké te maradsz az én egyetlen hősöm… Nincs, aki nálad menőbb lenne. Eddig se volt, és ezek után sem lesz soha.

Hacsi levele Nanának

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

180. oldal - utolsó mondat

Lehet, hogy az idő begyógyítja a sebeket, de a hegek ott maradnak, és örökre emlékeztetnek a hibáidra. Ezért szólongatlak még mindig, újra és újra… Bármennyire is fáj. Addig, míg végül válaszolsz.

Akkoriban gyakran eszembe jutott hogy ha Nana pasi lenne, biztosan halálosan beleszeretnék. De az is biztos, hogy akkor sosem lett volna ennyi szép emlékünk… mert a szerelem mindig fájdalommal jár, minél mélyebb, annál fájdalmasabb.

137-138. oldal

Tudod, Hachi… talán már nem lehetek a történeted hőse…de az én történetem főhősnőjét… mindig is Nanának fogják hívni. Te vagy az, édes Hachiko.