!

Komárom helyszín

Szabó Magda: Régimódi történet
Jókai Mór: Az elátkozott család
Bíró Szabolcs: Liliom és vér
Polgárdy Géza: Harcok, munkák és küzdelmek
!

Komárom látképe, 1597–1598

!

Komárom


Idézetek

>!
damaru

Egy másik levele az alispánhoz volt intézve, szokott szarkasztikus modorában, amit Malárdy jól ismert. A báró ismeretes sokszarvú betűivel azt írta neki, hogy már ővele nemigen fog másutt találkozni, mint a vakandokok országában, mert ővele minden héten azt a bolondot cselekszik az orvosok, amit a tót a nyírfával, csapot ütnek a bőrébe, s úgy kenik savanyú mustárral, mintha előre bifszteket akarnának belőle csinálni a föld alatti vendégségre; szeretné tehát, ha csakugyan van az alispánnak egy elvesztegetni való leánya, azt minél előbb zsinegelné össze azzal a semmirevaló fiúval, hogy jöhetne haza, míg őt életben találja, mert félő, hogyha ő egyszer nagyon elalszik, majd sok olyan ember kereskedik az almáriomokban, aki nem tett oda semmit. Egyébiránt ő atyai áldását és mindenét ráhagyja az egyetlen fiúra, azt sajnálja csak, hogy hitelezőit nem viheti magával a föld alá. Egyébiránt egypár százezer forint adósságot még ugyanannyi hold föld csak megbír, s felteszi Viktorról azt a becsületet, hogy ő is szerez még hozzá ugyanannyit, tudniillik nem földet, hanem adósságot. Ajánlja Malárdy figyelmébe, hogy a tisztelt vővel igen szoros kötést csináljon móring dolgában, nehogy leánya is úgy járjon, mint Viktor anyja járt: hűtlenség bizonyulván be rá, a móringot elvesztette; hasonló eventualitásokat [esetlegesség] jó preveniálni [megelőzni]. Egyébiránt nagyon kéri, hogy a lakodalom előtt ne szomorítsa meg Viktort azzal a hírrel, hogy apja haldoklik, mert attól tart, hogy amjd annak efölötti örömében akkora kedve támad, hogy még a házasság fölötti bánata sem lesz azt képes eltakarni, pedig már mégis a vőlegénynek illik lakodalma napján kissé szontyolodott képet mutatni. Egyébiránt marad, aki volt, és nem ölel senkit, mert a hasa annyira meg van dagadva, hogy azt őtőle senki sem is kívánhatja: a viszontlátásig – Pilátus úrnál a vacsorán stb.

Kapcsolódó szócikkek: Komárom
>!
pwz ISP

Ezerkilencszázharmincban besoroztak, és egy év múlva megkaptam a behívót Komáromba, a 2. Huszárezredhez. Komáromban azonban nem sok időt töltöttünk, mert a dunántúli huszárönkénteseket Sopronba gyűjtötték össze iskolára.
Először jártam Sopronban, jól megnéztem a „Civitas fidelissima”-t. Tetszett az ódon város és tetszett a környéke. Mert a vég nélküli lovardák és tantermi gyötrődések után kimondhatatlan örömet jelentettek a tereplovaglások, amikor Sopron változatos környékét csatangoltuk be. Kezdő lovasok voltunk, de ugyan kit érdekelt volna különösebben, ha egy jólsikerült ugratás után valamelyik bokor közepéből kellett kivakargatni az embert, amikor a Bécsi erdő hangulatos ösvényein száguldhattunk vad rajta-rajták-ban? A Károly-magaslat, de főleg a Harkai-fennsík elhagyott útjain elfelejtettük a karpaszományos iskola apró kellemetlenségeit, s önfeledt örömmel temettük magunkat az árnyas erdők rejtett útjainak lombözönébe.
Egy-egy utunkon színes festékkel megjelölt fákat láttunk, s törtük a fejünket veszettül, vajon mi lehet az. Piros, sárga, zöld, meg tudja Isten, milyen színű csíkok húzódtak meg a fák derekán, s a színes csíkokat fehér sávok fogták közre. Végre is egyik levelemben megkérdeztem nővéremtől, hogy mit jelent ez, elvégre ő tip-top turista, neki kötelessége az ilyesmiket tudni. Tudta is. Enyhe iróniával közölte, hogy ez az a bizonyos útjelzés, amelynek az a célja, hogy a hozzám hasonló nagy tudósok el ne tévedjenek az erdőrengetegben. No, legalább ezt is megtudtam.

14-15. oldal, Harcok, munkák és küzdelmek

Polgárdy Géza: Harcok, munkák és küzdelmek Tíz esztendő a magyar turista közelében (1934-1944)

Kapcsolódó szócikkek: Komárom · Sopron · turista
>!
KingucK P

Kis létszámú fegyveres kompánia poroszkált a Komárom és Pozsony közt húzódó, a Duna és több apró mellékága által határolt erdős területen. Az ősi pogány mesék szerint Tündér Ilona otthona volt ez a szemkápráztatóan zöld vidék, mely jórészt már rozsdabarna köpenybe öltözött. Az egykori lápos, mocsaras, ekkora azonban már lecsapolt, varázsosan gyönyörű vadvilágot a folyó fő mellékága után Csallóköznek, azaz Csalló közének neveztek.

IV. Isten útjai 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Csallóköz · Duna · Komárom · pogány · Pozsony · Tündér Ilona
Hirdetés
>!
KingucK P

A nagymama és a mitikus nagybácsik pótlására szerencsére voltak egyéb rokonok bőven. A Jablonczayak voltaképpen Pethes névre hallgattak, de a prédikátumukat használták vezetéknév gyanánt már az idők végtelensége óta. Éltek közülük Erdélyben, Pest megyében, a Jászságban, Komárom vidékén, Gyöngyösön, Pesten, volt egy kecskeméti águk is, a családfa elképesztően terebélyes volt, és az Árpádokig lehatolt a gyökérzete. IV. Béla Anna lányának egyik tizennegyedízig való leszármazottját, Csebi Pogány Terézt Jablonczay Pethes Lajos vette feleségül, s tizenöt generációval a tatárjárás után a Jablonczayak büszkén hivatkoztak az ereikben keringő másfél csepp Árpád-vérre.

A szkéné