kóma fogalom
Idézetek
[…] átmásznék az ágykereten, a fejemet a vállára hajtanám, vigyázva, nehogy kirántsam belőle a műanyag csöveket, hallgatnám a légzését, ahogy beszívja és kifújja a levegőt a tüdejéből, hallgatnám, ahogy berezonál a mellkasában az óriássíp, behunynám a szemem, átkarolnám a derekát, összekulcsolnám a kezünket, egymásba fonódna a lábunk, a forró testéhez simulnék, behunyt szemmel hullanék az álmába, csak keresném és keresném, az agyhullámaival együtt ringanék, együtt a félelemben, öntudatlanságban, csendben, haragban, magányban, tébolyban, ürességben.
Kevés frusztrálóbb élmény van annál, mint kómában látni egy szerettünket. Az ember segíteni akar, de nem tud.
98. oldal, 17. - N az 1-ből (Magnólia, 2013)
Eben Alexander: A mennyország létezik 74% Egy idegsebész tapasztalatai a túlvilágról
Azelőtt olvastam olyan kómás áldozatokról, akikről azt gondolták, hogy az altatóorvos teljesen érzéketlenné tette őket a műtét előtt, valójában azonban nagyon is maguknál voltak, és mindent éreztek. Nagyon reméltem, hogy velem semmi ilyesmi nem történik. Imádkozni kezdtem, nehogy így járjak. Nem lehetek ébren háromszáz és egy esztendőn keresztül. Képtelenség volna túlélni.
24. oldal
Amikor valaki alszik, ránézve látjuk, hogy még mindig ott van az a személy, aki abban a testben lakik. Van benne valaki. De az orvostársadalom a megmondhatója, hogy kóma esetén nem ez a helyzet (még ha nem is tudják pontosan elmagyarázni, miért). A test ott van, de szinte kitapinthatóan érezhető, hogy az ember nincsen. Hogy a lényege valami megmagyarázhatatlan módon máshol tartózkodik.
83. oldal, 13. - Szerda (Magnólia, 2013)