Koltóy tanár úr személy
Idézetek
Légy egyenes mindig, tanulj, és ne félj senkitől ezen a világon!
81. oldal, 4. fejezet, I. rész (Lazi 2009)
…
Laci aztán mégiscsak felállt.
– Talán mennénk mi is, Péter!
Koltóy, mintha csak erre várt volna.
– Nem mentek sehova! Velem jöttök!
…
Leültünk a kávéház teraszán.
– Isztok egy kis sört?
– Jöhet! – mondta Laci, és Koltóy mosolygott.
De ekkor már az utcán emberek jártak. Ismerős is akadt köztük. Takács Pali jött nagy léptekkel, kicsit bizonytalanul. Megriadt, amikor Koltóy kiszólt:
– Gyere be, Pali!
Pali leült. Arca nyúzott volt, és a cipőjét nézte.
– Igyál egy pohár sört, Pali!
Hangtalanul megitta.
– Lányoknál voltál, Pali? Megmondhatod, fiam. Más is jár oda.
– Elvittek a többiek…
– A fiúk is oda készülnek – intett felénk. – Mondj nekik valamit… Jó volt?
Pali arca megrándult. Felállt.
– Ne menjetek…! Ne menjetek! Ez nem az…, amit én gondoltam, és most szeretném lehányni magamat…
Elment. Összehúzta a vállait, és kopogása riadtan ugrált a hűvös hajnalban.
Koltóy kiitta sörét. Megölelt bennünket, hosszan, melegen.
– Most aztán elengedlek benneteket Isten hírével.
…
Laci belém karolt.
– Gyere, Péter!
– Hova akarsz menni?
– Haza!
147. oldal, 6. fejezet, I. rész