költő személy
Idézetek
– Ilyenek a költők – mondta Warrington. – Szerelembe esnek; faképnél hagyják a nőt, vagy az hagyja faképnél őket; szenvednek és jajgatnak, hogy az ő szenvedésük nagyobb, mint bárki más halandóé; s mikor már eleget érzelegtek, az egészet leírják, és a könyvet eladják. Minden költő szélhámos; minden író szélhámos; amint egy ember pénzért kezdi árusítani az érzelmeit, mindjárt szélhámos. Ha egy poétának egy jó vacsora után beleáll az oldalába a fájás, hangosabban jajong, mint Prométheusz.
28. oldal (II. kötet) HARMADIK FEJEZET Amely egy új mozzanatot tartalmaz
– A vers azért sokkal jobb, mint a próza – vallotta be a költő –, mert versíráskor a sorokat nem kell végigírni. A próza rabszolgameló. Női dolog. Öregasszonyos. Az öregasszony és az író nem sokban különbözik. Mindkettő egész nap ül a székében és sorokat köt egymás alá. Semmi szabadság. Én a sort ott hagyom abba, ahol jólesik. Ez férfias szabadságot ad. A költő kérem az férfi, az író nyámnyila némber. Csak hasonlítsunk össze kérem egy Ady Endrét, aki talpig férfi és talpig költő, egy Mikszáthtal, aki nagy író, ám a sok üléstől olyan vastagra hízott, mint egy szakácsné.
130. oldal
Goethe költő volt, és Nietzschét halálig gyötörte a félelem, hogy ő is csak költő.
284. oldal
Kevesen tudták a kapitányról, hogy a legjobb iskolákat járta, és mielőtt kalózkodásra adta fejét, érdekes tanulmányt írt a középkori hadviselés történetéről. Ha emberei, ezek a faragatlan tuskók, nem részeg hortyogásban töltötték volna az éjszakákat, néha meghallhatták volna, hogy kapitányuk a kajütjében fel-alá járva ókori latin költőket szaval. Azt azért ők is megfigyelték, hogy az elfogott hajók kapitányát mindig választékos szavakkal, formás búcsúbeszéd kíséretében küldte át a másvilágra, és a zsákmányból is csak egy-egy ritka becsű könyvet vagy értékes műtárgyat tartott meg magának.
76-77. oldal
Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.
29. oldal (Diapszalmata)
Egy ismerős költő műanyag pohárból kávét ivott, a zakója zsebéből kilógott egy férfizokni. Tartoztam neki öt litasszal meg egy idézettel. De rá se néztem. Nem szeretem a költőket, mert megbízhatatlanok, és általában sokgyermekes családból származnak: több, a verseket kedvelő nővel élnek, több gyerekkel, több városban.
17. oldal, A szöveg vonzása
– Nagybátyám egyszer azt mondta, olvassam, szeressem, használjam a költőket – de soha ne bízzam bennük.
30. oldal - IV. Quintus Salvidienus Rufus: Naplójegyzetek, Apolloniában (Kr. e. 44. március)
Kóborlásaim
Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben.
A köpeny vállamon már eszmévé szakadt.
Szolgáltalak, Múzsám, menvén az ég alatt,
s nem álmodott még hejh! szerelmet senki szebben!
Féltett nadrágomon nagy lyuk ékeskedett.
Kicsiny Hüvelyk Matyi, rímet pergetve léptem
s mélán. Szállásra a Nagy Medve várt az égen.
Csillaghad döngicsélt lágyan fejem felett.
Hallgattam züm-zümük, s egy árok volt az ágyam
szeptember estjein s a homlokomra lágyan
mint frissitő ital, estharmat csöppje hullt;
rímeltem s míg a fák között vad árny hajolt át,
térdemre dőltem és sebzett cipőm zsinórját
pengettem egyre csak, mint lanton méla húrt!
Radnóti Miklós fordítása · Arthur Rimbaud
A romlás virágai 86%