költészet fogalom
Idézetek
A szavak, – írja Anderson – érzékeny holmik, amik hazugsághoz vagy költészethez vezetnek." A hangok még érzékenyebb holmik, amik mámorhoz vagy betegséghez vezetnek. A zene mindig eksztatikus állapot és eksztázis felidézése: de az egyik hang a hevített életérzést idézi, a másik a hűtöttet. Felfokoz vagy lefokoz. Mámort kelt, vagy megbetegít. Sohasem élet az, amit a zene mond, mindig több vagy kevesebb…
Hamvas Béla: Művészeti írások I-II. Öt meg nem tartott előadás a művészetről / A halhatatlanság híradása
Valószínűleg tényleg úgy lehet, hogy az irodalom legmélye ott rejti magában egész nemzetünk szánalmasan nevetséges, mégis gyönyörű esszenciáját, hétszáz év megpróbáltatásai azonban átformáltak és megkoptattak minket, valahol félúton pedig elveszítettük a költészet hatalmába vetett hitünket: kezdtünk úgy tekinteni rá, mint ami nem több, mint csapongó álmodozás, ünnepi összejövetelek asztaldísze, s helyette az összes bizalmunkat a számokba és szemmel látható tényekbe vetettük, az ártalmatlannak tartott népmesékbe rejtve minden mást, amit nem értünk és amitől rettegünk.
64. oldal
– Lenyűgöző az, ahogyan a szimmetria érvényesül. Ahogyan felsejlik. És kibontakozik. Mondja, Mr. Lomax, ismeri azt a híres William Blake-verset?
Martin Lomax megrázza a fejét. Nagyjából annyi köze van a költészethez, hogy egyszer megölt egy költőt.
– Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimmetriád.*
Martin Lomax megint bólint egyet, és arra gondol, talán mondania kellene valami olyasmit, hogy „nagyon szép”. Nehogy azt gondolja róla a nő, hogy pszichopata. Olvasta a Pszichopatatesztet.
– Nagyon szép.
* Szabó Lőrinc fordítása.
56. oldal, 11. fejezet (Agave Könyvek, 2021)
→ |
---|
– Az angol nagymamám… Imádta a költőket. Yeats és Wordsworth volt a kedvence. Könyveink is vannak a költészetükről. Pár évtizede ez még botrányosnak számított Albániában.
135. oldal
– Nem emlékszem az utolsó sor végére. Istenem, hogy utálom a költészetet! Hogy lehet megjegyezni szavakat, ha nincs melléjük zene?
132. oldal
– A költészet különleges dolog – mondta az ismeretlen költő. – Félelmetes és veszélyes látvány, amint fog az ember néhány szót, szokatlan módon egymásra vonatkoztatja őket, aztán elkezd töprengeni rajtuk, egy éjszaka, egy másik, egy harmadik éjszaka, egyre csak ül és az egymás mellé rakott szavakon töri a fejét. És aztán látja, hogy az egyik szó alól értelem-kéz nyúlik elő, megszorítja a másik szó alól kióvakodó kezet, aztán a harmadik szó is kezet ad, és az embert magába nyeli egy, a szavakon túl föltáruló, teljesen új világ.
75. oldal