költészet fogalom
Idézetek
– […] Sokszor gondolom, a költészet nem is az, amit írunk, hanem amit érzünk, Mr. Denham.
541. oldal
A könyvek a legszembetűnőbbek: göröngyös oszlopok, amelyek a félhomályban a bútorzat részének látszottak, most pedig magas könyvtornyok lesznek belőlük. Sehol nem láttam ilyen sok könyvet egyszerre, legfeljebb a könyvtárban. Az egyik fal mentén három könyvespolcot is felfedezek, sőt a leszakadt ajtajú hűtőszekrény is tele van ósdi kötetekkel.
Magamhoz veszek egy gyertyát, és átböngészem a címeket. Egyiket sem ismerem.
– Mik ezek? – Egyik-másik könyv olyan régi, hogy attól tartok, ha hozzájuk érek, szétporladnak. Ízlelgetem a gerincekre írt neveket, legalábbis azokat, amiket ki tudok olvasni: Emily Dickinson, Walt Whitman, William Wordsworth. Alex rám néz.
– Költészet.
– Mi az a költészet? – Soha nem hallottam még ezt a szót, de tetszik a hangzása. Előkelő és könnyed; furcsamód egy szép, hosszú ruhát juttat eszembe.
18. fejezet (Ciceró, 2011)
Amikor azt hangoztatja valaki, hogy a költészet fényűzés, valamiféle szabadon választható extra, csak a tanult középosztály kedvtelése vagy lényegtelen adalék, iskolában nem is kell tanítani, ha tehát hasonló szamárságot hallok a versek, a költészet szerepéről az életünkben, akkor mindig gyanús, hogy az illetőnek túl simán ment minden. A küzdelmes élet küzdelmes szavakat kíván – költészetet. Ezt kínálja az irodalom – erőteljes nyelvezetet, kemény szavakat, akkor is, ha fáj.
Nem rejtekhelyet. Hanem lelőhelyet.
50. oldal (Park, 2013)