költészet fogalom
Idézetek
Nem csak a tudós törekszik pontos ismeretre, gondolom, hanem a költő is. Ennek a megismerésnek a neve: szeretet. Oda akarom magamat adni valaminek vagy valakinek. Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem. Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat, hogy ajándékképp visszakapjam tőlük önmagamat. Hogy élni segítsenek. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mezítelen valóságukban szemlélem őket, sőt: bajukban, szegénységükben, árvaságukban, azon a ponton, ahol szükségük van rám. A szeretet a legpontosabb diagnoszta. Csak a mezítelenül őszinte ember képes a valóság egy mezítelen darabjának bizalmába férkőzni és cserébe kiérdemelni annak viszontbizalmát. Az írás, úgy hiszem, nem beszámoló a világ megoldott tájairól, hanem cselekedet: nem konyhakertészet, hanem expedíció.
A költő szeretni kívánja a világot, s igyekszik az univerzumnak legesettebb csillagai fele fordulni. Az éhezőkért és mezítelenekért jött a világra. S dicsősége, ha minél nagyobb mezítelenséget ruházhat fel, s minél esendőbb kezekből kapja meg viszonzásul a maga ünneplőruháját.
De erről már nem beszél. Csak a megközelítés folyamatáról szólhat a költemény. A szeretet csodáját, ha bekövetkezik, némaság kell hogy óvja-takarja. Ami drága, azt nem koptatjuk, azzal birtokoljuk, hogy nem érünk hozzá egy pillanatra sem.
134. oldal
A nők szeretik a költészetet. Ha egy édes szót a fülükbe súgnak, elolvadnak, mint zsírpacni a füvön.
79. oldal
De abban csalhatatlanul igaza volt, hogy a legnagyobb dolog a költészet. Számomra a költészet lett a legnagyobb vonzás abból, amit az ember létrehozott. Kató néni jó érzékével és ízlésével úgy válogatta meg a mindig koromnak megfelelő, de igaz költészetet, mindig azt, ami valódi, sosem a talmit, hogy azóta is ez az egyetlen bizonyosság, amelyben útvesztők nélkül eligazodom. Hogy a legjobb kikapcsolódásom ma is verset olvasni, hogy a második megvalósulásom verset tanulni, hogy állandó kifejezési formám a költészet megszólaltatása. Mint gyerekkoromban a versek másolása volt vonalas füzetekbe. Persze pénzünk sem volt rá, hogy annyi verseskönyvet megvásároljak, de bevallom: a másolás részben grafomániám egyik kielégülési formája volt, ami azonban fontosabb ennél, az igazi birtoklás vágya. Ha már saját kezemmel írtam őket a füzetembe, akkor egészen az enyémek.
18. oldal
Ha nem létezne a költészet, már rég dühöngő őrült lennék.
Néha énekelem a verseket. Kipróbálom, hogy működnek-e, játszom velük. Mert a költészet játék is. A költőnek játékos embernek kell lennie. De a költészet komoly dolog is, talán a legkomolyabb, ami létezik. Komolyabb, mint a halál és az élet, meg minden. Nagyon mély és létfontosságú. Épp ezért kell tudnia játszani, nevetni meg ironikusnak lenni.
85. oldal, A költészet
– Mit olvasol? – kukkantott Volosin a könyv borítójára. – Á, Jeszenyin!
– Az, Jeszenyin. Képzed, a fiúk egy némettől szedték el. Egy halottól. Minek kellett neki ez a Jeszenyin, el nem tudom képzelni.
– Talán olvasott oroszul.
– Lehet… Hanem hallod, ez aztán a költő! Csupa költészet, zene, érzés! Kár, hogy a háború előtt nemigen olvastam őt.
– A háború előtt senki se olvasta. Csak róla olvastak. Hogy kulák költő, meg ilyesmiket.
– Ki lehetett az a bandzsa őrült, aki kuláknak látta? Szerintem mélységesen emberi költő. Ezt hallgasd meg: Élsz-e, kedves, jó öreg szülém még? Én is élek és köszöntelek! A bukó nap esthajnali fényét…
– …árassza el a kis kunyhód felett – fejezte be Volosin. – Ezt én is ismerem.
104. oldal (Móra, 1979)
Az élet nem költészet. A költészet nem egyenlő az igazsággal. A versszakokban nincsen erre elég hely.