Kolozsvár helyszín

Józsa Márta: Amíg a nagymami megkerül
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
Wass Albert: Halálos köd Holtember Partján
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.
Konrád György: Elutazás és hazatérés
Móricz Zsigmond: Tündérkert
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Móra Ferenc: Rab ember fiai
Kós Károly: Varju-nemzetség
Polcz Alaine: Életszakácskönyv – szingliknek
Esterházy Péter: Egy kék haris
Kemény Zsigmond: Zord idő
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században
Jósika Miklós: Abafi
Faludy György: Versek
Bálint Tibor: Zokogó majom
Kós Károly: Életrajz
Bächer Iván: Világörökség
Katona Éva (szerk.): 111 vers Kolozsvárról
Gyürey Vera – Lencsó László – Veress József (szerk.): A magyar filmtörténet képeskönyve
Lászlóffy Aladár – Kántor László: Házsongárd
Bálint István János (szerk.): Kincses Kolozsvár I–II.
Tompa Andrea: A hóhér háza
Esterházy Péter: Esti
Ifj. Barta János: A nevezetes tollvonás
Scipiades Erzsébet (szerk.): Nincs egy jó szava, és még él?
George Sbârcea: Szép város Kolozsvár
Sebestyén Mihály: Erdélyi fejedelmek
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Vida Gábor: Ahol az ő lelke
Ligeti György: Ligeti György válogatott írásai
Czesław Miłosz: Ahogy elkészül a világ
Horváth Benji: Beatcore
Száraz Miklós György: Apám darabokban
Vida Gábor: Egy dadogás története
Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató
Derzsy Márk (szerk.): Statisztikus a harcmezőn
Bánsági Andor: Tolvajkergető voltam
Killyéni András: A kolozsvári sportélet hőskorának képes története
Szántó T. Gábor: Európa szimfónia
!

Kolozsvár (románul 1974-ig Cluj, ma Cluj-Napoca, németül: Klausenburg, néha Clausenburg, latinul: Claudiopolis, szászul Kleusenburch, jiddisül: קלויזנבורג, Klojznburg) Erdély történelmi központja és legjelentősebb városa. A 2011-es népszámlálási adatok szerint Bukarest után Románia második legnépesebb városa. Az egykori Kolozs vármegye, ma Kolozs megye székhelye.

Az Európai Unió 96. legnépesebb városa. Két színházával, két operájával, tizenegy felsőfokú oktatási intézményével és számos középiskolájával az ország fontos kulturális központja.

Egyike volt annak a hét erődített városnak, amelyekről Erdély német nevét (Siebenbürgen) kapta. Híres ezen kívül Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülővárosaként, illetve az unitárius vallás bölcsőjeként. Számos műemléke közül a legnevezetesebbek a Szent Mihály-templom, előtte Fadrusz János Mátyás szobrával, a Farkas utcai református templom, illetve a Bánffy-palota.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kolozsv%C3%A1r

!

Kolozsvár – Houfnagel György rézmetszete 1617-ből

!

Kincses kolozsvár


Idézetek

fióka P>!

El-elszöktem néha Kolozsvárra, és egy kölcsönkapott igazolvánnyal beültem az Akadémiai Könyvtár szabadpolcos olvasótermébe. Olyan volt az akkor, mint ma az internet, ha nem értettem valamit, levettem egy lexikont a polcról, és addig lapoztam, amíg bele nem fáradtam. Bármit le lehetett venni, és néha kiesett az idő, teljesen magamba feledkeztem, órak teltek el, napszakok, és én könyvek lapjain gyalogoltam, ez lehet a szabadság, gondoltam néha, de sosem akkor, csak utólag.

367. oldal, És még mi van?

Kapcsolódó szócikkek: Kolozsvár · könyv · szabadság
1 hozzászólás
fióka P>!

Azt gondolom, hogy apám a teológián nem érezte jól magát, mert az erdélyi kálvinista dinasztiák fiai, a papfiókák olyan úri világot képviseltek, amely egyáltalán nem volt szimpatikus a számára. Az aradi gimnázium liberális szellemében még azt hihette, bárki úriemberré válhat, a kolozsvári teológián megtanulta, hogy ez nem így van. Túl sokan hirdetik fölényes gőggel a krisztusi alázatot.

138. oldal, Alföld

Kapcsolódó szócikkek: Arad · Kolozsvár · teológia · teológus
2 hozzászólás
eme P>!

Az volt a benyomásom, hogy távol Kolozsvártól a lelkem is kiürül, és úgy fog kongani, mint az alig kirámolt, visszhangos lakás.

230-231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kolozsvár
2 hozzászólás
virezma P>!

kagyló vagyok a román tengerparton,
ott felejtettem magam az apályban,
vagy eltűntem Kolozsvár határában
és gyöngyömet eladtam egyik nyáron
(azt hiszem, kétezerhárom)
a bolhapiacon, röhejes áron.

49. oldal (Téli láz)

Kapcsolódó szócikkek: Kolozsvár
eme P>!

Betérek egy gyógytárba. Itten egész máshogyan nevezik a kézi gyógyszereket, mit az ember otthon megszokott. Igaz, még Kolozsvárt is más, mint Brassóban. Egy hibátlan öltönybe s arany gyűrűvel felékszerezett patikárius, kit inkább főpincérnek néz az ember valamely komoly kávéházban, elébb egy nagy táblára mutat, hol reklámbetűkkel hirdetnek valamely afrikai kola diót s a belőle készült gyógyszert. Őnála kapható kola-elixir, kola-kétszersült, kola-liszt, kola-gummi. Nagyon nagy találmány, állítja, most mind ezt veszik, főfájásra, gyengeségre, emésztésre, roborálni, s erőtápszer gyanánt is a gyermeknek. Amerikába már csak azt eszik. Annyit beszél, hasad szét a fejem, alig figyelek. Nem kezdek vitatkozni, holott már nekem is volt egy első vizsgám gyógyszerészetből, s abban dió nem volt, csak a zöld levél főzete s héjja. Kérem őt, inkább valamely egyszerű pastillát adjon, mit ismerek. Akkor a beretvást javasolja vagy a Richter Gedeonnak a porát. Hát jó. Még nem hallottam a Beretvást, azt adja. Egy húszat kér érte. Nézek, mint a sült hal. Aztán csak megveszem. Minek az embernek ennyi rengeteg féle s még idegenből is hozott készítmény. De mostan én ezzel nem tudok törődni, ezzel a rengeteg gyógyszerrel, fáj nekem ahhoz a fejem, hogy gondolkozzak rajta.

69. oldal

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Kapcsolódó szócikkek: Brassó · Kolozsvár
4 hozzászólás
fióka P>!

A lóvásárlás és gyógyfürdőzés után egy hónappal, 1906. július derekán Buffalo Bill és a Vadnyugati Cirkusz – három különvonat, több száz ló, bölény, szarvas és antilop, valamint ezer ember, melyből úgy száz rézbőrű volt – már a másik hazában, Erdélyben turnézott. „Minálunk Kolozsvárott nem lopta magát a szívünkbe az amerikánus barátod – tudósított Segesváron kelt levelében nagyapám egyik pajtása. – Olyan rossz magyarsággal írt plakátokon hirdette magát, hogy belepirult a papiros, ráadásul Klausenburgnak titulálta a várost.”

380. oldal, IV. fejezet, 4.

4 hozzászólás
Gedi>!

– Szépen tudsz írni, szebben, mint pap bácsi. Hol tanultad?
– Az iskolában Fehérvárt.
– Fehérvár? Vár az?
– Város. Mint Kolozsvár.
– Olyan nagy? Vannak ott is nagy házak?
– Vannak. És van ott vár is, ebbe őnagysága lakik.
– Ki az: őnagysága?
– A fejedelem, Bethlen Gábor úr.
– Tudom már! Pap bácsi mesélt arról. Láttad-é te azt a fejedelmet szemtől-szembe?
– Sokszor. Ott laktunk a várban két esztendeig. Aztán láttam Fogarason, Görgényben, Hunyadon. Vadászáskor és egyébkor is.
– Olyan sokfelé laktál?
– Ó, többfelé is. Jártam idegen országokon is. Havasalföldén is és láttam a Dunát is.
– Mi az?
– Az egy víz. Folyóvíz, de roppant nagy. Gályák is járnak rajta.
– Mi az a gálya?
– Az olyan, olyan, mint… Megállj, csinálok egyet papirosból. Meglátod. Csakhogy, aki a Duna vizén jár, az nagy. Nagyobb, mint ez a ház. És úszik a víz tetején, mint a réce, aztán emberek vannak rajta. Sokan…
– Mesélj, Gáspár, mesélj…

21. oldal (Erdélyi Szépmíves Céh, 1934)

Kapcsolódó szócikkek: Bethlen Gábor · Duna · Gyulafehérvár · Kolozsvár
vargarockzsolt>!

[…] Szüleimet és öcsémet elhurcolták, kolozsvári lakásunkban idegenek laktak, minden javunk eltűnt. Kaptam a lakásban egy szobát és egy ágyat. Anyám 1945 áprilisában jött vissza Kolozsvárra, ő az auschwitz-birkenaui női láger orvosaként élte túl a háborút. Apám Auschwitzból Buchenwaldba került, onnan pedig Bergen-Belsenbe, de nem maradt életben. Feltehetően 1945 áprilisában halt meg kiütéses tífuszban vagy az alultápláltság következtében, röviddel azelőtt, hogy a britek bevonultak Bergen-Belsenbe. A nálam öt évvel fiatalabb öcsém 1945 januárjában, az auschwitzi láger kiürítése után végigcsinálta a hírhedt téli menetelést, és súlyos fagyásokkal érkezett a mauthauseni koncentrációs táborba. Neve szerepel a Mauthausenben elhunytak listáján, a halál okaként szívelégtelenség van feltüntetve, ami – mint utólag tudni lehet – azt jelenti, hogy fenol injekciót adtak be neki, vagy lelőtték. Ami apám családját illeti, két bátyja életben maradt a budapesti gettóban, öccsét viszont feleségével együtt lelőtték a nyilaskeresztesek. Apám húgát és annak férjét elgázosították Auschwitzban. Anyám idősebb nővérét és férjét szintén. Anyám fiatalabbik nővére a ravensbrücki koncentrációs táborban vesztette életét, ahogyan mondták, orvosi kísérletek következtében. Anyám Hamburgban élő két öccse viszont még idejében Angliába menekült.

24-25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1945 · Auschwitz · Kolozsvár · Mauthausen · tífusz
danaida>!

Pakolj össze, és lépj ki az életemből, mondta Esti Kornélnak egy nő itt Pécsett még a múlt században. (Pécsett, jó ez a csett?, mert állítólag Kolozsvárra nem jó, azt csak beszépítjük, Kolozsvárt, hogy kapjon egy kis patinát, Erdélyből kizárólag a patina kell, patina meg nincs, csak erről, ezekről gyávaságból és hazugság iránti leküzdhetetlen vágytól hajtva hallgatunk; a valóságos nagy Erdély alig valakit érdekel, melyek hol színes széles vásznúak, hol üresek, hol némák, de még ez utóbbi esetben is magyarra vannak szinkronizálva.)

237. oldal, Esti Kornél - Kilencedik fejezet, melyben Pécsi komoly (Magvető, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Erdély · Kolozsvár · Pécs
Boglárka_Madar P>!

Ahogy a templom csendjében pihennek, az jut Márta eszébe, Kolozsváron van, a városban, ahol felnőtt, ahol a rokonsága él, ahol öt vagy hat helyen laktak gyermekkorában, és most nincs egy odú, ahol álomra hajthatná a fejét, és erről rettentően elszomorodik. (…) Eszébe jut drága, régi barátnője, Szabó T. Attiláné, és felhívja telefonon, hiszen a nyáron már annyira várta. (…)
Márta a barátnőjéhez költözik. Annak ellenére, hogy nem a legjobbkor érkezett, végtelenül aranyosak és jóságosak vele. (…) Messze laknak a várostól, egy új negyedben a férjével, a nehéz és depressziós természetű, kiváló tudóssal, aki Mikecs László egyik legjobb barátja volt. Jön a karácsony. Éva készíti az ajándékokat, díszíti a fát a fia szépen berendezett, új szobájában, ahol Márta retteg magányossága és szerencsétlensége felfokozott átérzésétől, ami az ünnepekkor különös erővel támadja meg, de figyelmükkel, kedvességükkel valahogy átsegítik a nehéz órákon. A nagy karácsonyfa, Éva fia és felesége, a boldog fiatal pár, és Anna, a szép kicsi lányunoka szinte valószínűtlennek tűnik ebben a diszharmonikus világban. Szabó T. Attila zengő hangján karácsonyi énekeket dalol, megajándékozzák egymást, és a karácsony elmúlik békességben.

170-171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kolozsvár · Szabó T. Anna