Kolozs János, agronómus személy
Idézetek
160. oldal, 18. fejezet
Ez a Kolozs János egyszerű ember, aki szereti ugyan a zenét, a művészetet és mindent, ami szép, mégis a földeken, a természet közelében érzi magát a legjobban.
93. oldal
– Megy a fene – nyögte Vera –, még ha a Michelangelo Dávidja jött személyesen, akkor se teszek egy lépést se.
– Az ki? – kérdezte Maca gyanakodva.
– Egy szobor. Egy csuda klassz szobor.
– Egy szoborért én se mennék – vonta meg a vállát Petrik, aztán fölnevetett –, de ez, úgy látom, nincsen kőből. Jól megbámultam szegényt, és olyan vörös lett, mint a rák. De állati csinos, komolyan, magas és szőke és pesti.
194. oldal
– Sári néni?
– Persze meglepődtél. Nyilván azt hitted, hogy a szemespusztai gémeskútnál mosakszol, és a növénytermesztési brigádvezető kopogtat az ajtódon…
– De Sári néni! – A fürdőszobából egy csapzott hajú fiatalember lépett ki. – Magát teljesen megfertőzte a nagyváros. Már arra sem emlékszik gyermekkorából, hogy a gémeskútnak nincs ajtaja!
55. oldal, Nyolcadik fejezet