Kocsis igazgató személy
Idézetek
„Más igazgató: Én vagyok a diákok kedvence. Kocsis: Fogd meg a gulyáslevesem”
264. oldal
– Bármi is a közös feladat, megoldjátok! És tudjátok, miért?
– Mert okosak vagyunk? – kérdezte Zsombi.
– Mert legyőzünk bárkit? – nézett a kamerába Bernadett.
– Mert soha nem hagyjuk ki a lábnapot? – tippelt Lóri.
– Mert a Szirtes csapata vagytok! – válaszolta meg inkább a saját kérdését Kocsis igazgató. – És milyen a Szirtes Gimnázium?
– Középszerű? – gondolkodott Lóri.
– Nem – forgatta a szemét Kocsis. – A legjobb! – emelte magasba az öklét az igazgató teljes extázisban.
231. oldal
– Az mi? – kérdezte, felfedezve a piros borítékunkat.
– A holnapi feladatra vonatkozó infó – feleltem, és a borítékot a tanár felé nyújtottam, aki kivette belőle a fotót, és alaposan szemügyre vette.
– Jutottatok valamire? – kérdezte végül.
– Szerintünk erőnléti vagy sport lesz – mondta Vivi.
– Én is erre gondolnék – töprengett, aztán végignézett rajtunk. – Megbeszéltétek már, kit küldtök? – érdeklődött.
– Még nem.
– Major és Fehér menjen – mondta, majd a döbbent arckifejezésünket látva hozzátette. – Sára edzett a tánc miatt, Rajmundot meg egyszer láttam átmászni a kerítésen, amikor meglógott a Szirtesből a témazáróm előtt. Olyan gyors volt, mint a villám.
– A jelek szerint annyira mégsem – dünnyögte Rajmund. – Akkor… – esett le neki, és eltátotta a száját. – Ezek szerint a tanár úr köpött be? – háborodott fel.
– Még szép, mit vártál?
– Kocsis majdnem kirúgott emiatt! – akadt ki Rajmund teljesen.
– Azt akartam elérni – felelte Tahi egyszerűen. – Mondom, kimásztál a kerítésen a témazáróm elől! – emlékeztette feldúltan.
– Mégis mit tehettem volna, ha a kapun nem engedtek ki?
167. oldal, 7. fejezet (L&L, 2020)
– Én biztos, hogy elhozom azt a kupát! – közölte egyszerűen, úgy, mint ami nem is kérdéses.
– Ez a beszéd! – szorította ökölbe a kezét Kocsis, majd végiggondolta a dolgot, és Rajmundra nézve hozzátette. – Csak a miheztartás végett… Ugye tudod, hogy ahhoz meg kell nyerni a versenyt, és nem hozhatod el „csak úgy”?
30. oldal
– Gyerekek. Mindent bele – pillantott ránk szipogva Kocsis, aztán a fizikatanárhoz fordult. – Dénes, vigyázz rájuk! – kérte, aztán átgondolta. – Vagy magadra – tette hozzá bizonytalanul, majd újra körbenézett a suli épülete körül, hátha meglát valakit.
93. oldal
– Semmiség – nyugtattam meg. – Csak megvágott néhány faág futás közben, és Kocsis kiposztolta a hatás kedvéért a visszatérésem utani drasztikus képet.
– Frászt kaptam reggel, amikor megláttam! Már a nagyanyád is hívott, és számon kérte, hogy miért engedtelek el az Éhezők Viadalára! – ingatta a fejét mérgesen, mire akaratlanul is elmosolyodtam.
180. oldal
-De az elmúlt napok alapján ki merem jelenteni, hogy Fehér nem rossz srác. Sőt! Elmondanám, hogy megbízható, lelkiismeretes, törődő, laza, humoros, és éppen annyira pofátlan, amennyi még pont elfogadható. Nem lépi át, nem hülye gyerek, nagyon jól tudja, hogy hol a határ. Nem mellesleg pedig igazi vezéregyéniség, akit nem véletlenül követnek vakon. Ritka az ilyen karizmatikus személyiség […]
297. oldal, 12. fejezet
– Akkor tehát keressek fel egy csapost Pap Dominiknél, a Szirtes büfését Felcser Viviennél, Major Sára öccsét, figyelembe véve, hogy Sára előre életveszélyesen megfenyegette a kommentelőket, továbbá – nézett a papírjába – van egy önjelölt árvánk Fehér Rajmund személyében, aki fogalmam sincs, hogy tüntette el a szüleit, többek között a számítógépemről is! – bosszankodott Kocsis.
– Na ne mondja, igazgató úr, hogy ezek alapján nem lesz nézett az adása… – nyögte Rajmund, mire mind felnevettünk, Kocsis pedig fújtatva hátradőlt a székén, és tehetetlenül leengedte maga mellé a kezeit.
32. oldal
– Van itt nektek valami – vett elő egy lapot. – Az első nyertes csapat üzenete nektek. Sajnos nem tudnak személyesen itt lenni, az egyikük edzőtáborban van, a másik, ahogy ő fogalmazott, „csapatja a Balcsin a csajával és a spanjaival”, a harmadik külföldön nyaral a szüleivel, a negyedik pedig a barátjánál van, ha pontosak az információim, Szegeden… – mondta Kocsis.
552. oldal