Kocsis Hanna személy
Idézetek
Tényleg szeretné befejezni. Úgy érzi, ezt csak az értheti meg igazán, aki a könyvek szerelmese, hiszen mindig a történet vége a legizgalmasabb, ilyenkor a legkíváncsibb az ember lánya, hogy mi történik a szereplőkkel, akiket több száz oldal alatt megszeretett. Ilyenkor nemet mondani az olvasásra? Hát, nem egyszerű…
49. oldal
– Pont úgy festesz, ahogy elképzeltem Lara Jeant A fiúknak, akiket valaha szerettemben!
– Az egy nagyon jó könyv – magyarázza Hanna Xiarának, aki átül a lány mellé az ágyra, így nem kell forgatni a laptopot. – De a válasz nem helyes, Lara Jean koreai származású, míg Xiara kínai.
– Úgy sajnálom – komorul el rögtön Maya arca. – Nem akartalak megbántani.
– Sokan összekeverik, és hidd el, emiatt nem haragszom – nyugtatja meg gyorsan Xiara, és úgy mosolyog, akár egy jóságos tündér.
107. oldal
→ |
---|
– A matekot én is utálom – bólogat Hannah egyetértően. – Mocskos egy tantárgy.
166. oldal
– Már megbocsáss, de kétlem, hogy a félpucér pasis könyv, amiről legutóbb ömlengtél a blogodon, annyi irodalmi értéket közvetítene.
Miért kell mindennek arról szólnia? Miért ne lehetne csak élvezni egy olyan történetet, ami szórakoztat és kiragad a hétköznapokból? Amíg Hanna olvasott, nem gondolt a versenyre, a kusza érzelmeire, a nehézségekre. Csak a regény létezett, a főhősök kapcsolata miatt izgult, és jókat nevetett a humoros beszólásokon. Ez a szórakoztató irodalom lényege, nem?
– Nemhogy azt kérdeznéd, tanultam-e valamit azokból a könyvekből – sóhajtja Hanna. – Netán poénból rákérdeznél, ki akarok-e próbálni valamit az erotikus jelenetekből.
– Mégis, ki kérdezne ilyet? – vonja fel Patrik a szemöldökét.
13. fejezet
– Oda a hamburgerünk, Nyuszi. Miattad várhatunk.
Talált, süllyedt. Egészen férfias a hangja, annak ellenére, hogy vele egykorú lehet. Bugyiszaggató az orgánuma, és ezzel valószínűleg tisztában is van, mert van képe felnevetni, hogy újra megvillantsa.
Ültében is látszik, hogy langaléta alkat. Elég soványnak tűnik, vélhetően nem tart a haverjával kondizni, bár semmi szüksége rá. Nem minden az izmos test, az arca, a hangja, a magabiztossága is éppen elég veszélyessé tehet egy fiút
18. oldal
– Tetszel habogva. – Patrik édesen elmosolyodik, aztán megsimítja a göndör haját, és megigazítja a szemüvegét. Hanna közben szégyentelenül bámulja. Annyira helyesek tudnak lenni a roma srácok, Patrik eddig határozottan a legédesebb, akivel találkozott. – Akarom mondani, tetszik, ahogy habogsz. És az is, hogy őszinte vagy.
295. oldal
– Uh, Máté, nem is tudom, mit csináljak veled – morogja Hanna, miközben közeledik felé, és azon tanakodik, hogy az lenne-e humánusabb, ha megfojtaná, vagy az, ha letépné a karját.
A srác középről hirtelen ráveti a pillantását, Hannának pedig eláll a lélegzete.
Hihetetlenül magas, legalább száznyolcvan centi lehet. A fekete göndör haján megcsillan a lámpa fénye. A hatalmas szeme végigméri, és amint a Hanna kezében lévő könyvekre pillant, ajka szelíd mosolyra húzódik, amitől az egész arca felragyog.
Mintha valami különösen szépet látna, holott csak én vagyok az – gondolja Hanna.
– Azt hiszem, most rajtam a sor – szólal meg mély hangján, és a lány máris még jobban kíváncsi lesz rá.
A fiú le sem veszi róla a tekintetét, de igazából ő sem tud elszakadni tőle. Akaratlanul is őt kémleli. A sárga póló tökéletesen feszül a felsőtestén, és szépen kiemeli a kávébarna bőrét. Ujjait ökölbe szorítja, aztán ellazítja, mintha így pumpálná magába az erőt.
273-274. oldal