!

tárgy

Michael Crichton: Az Androméda törzs
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok
John Vermeulen: Gyönyörök kertje
Atiq Rahimi: Türelemkő
Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2.
Alföldy Jenő (szerk.): Versek a zsebben
Békés Pál: Szerelmem, útközben
Justin Cronin: A szabadulás
B. Wongar: Bralgu ösvényén
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Henning Mankell: A pekingi férfi
Petr Rákos: Corvina, azaz A hollók könyve
Aurora White: A gyöngyhalász
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Carlo Rovelli: Az idő rendje

Idézetek

>!
Morpheus

Figyelmen kívül hagynunk olyan fizikai jegyeket, amelyek nincsenek összhangban bizonyos mélyen gyökerező spirituális képzeteinkkel, nyilvánvalóan ostobaság volna. Ám ugyanilyen rövidlátásra vallana, ha megnyirbálnánk a fizikai univerzumba látszólag bele nem illő fantáziaszüleményeinket. A fantáziaképek, s voltaképp az emberi szubjektivitás egésze, éppúgy részei a világnak, mint a bolhák, kövek, kvarkok, és semmi sem indokolja, hogy utóbbiak védelmében megváltoztassuk őket.

538. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bolha · ember, emberiség · fantázia · · kvark · világ
>!
Carmilla 

„Tudod, ez egy olyan kő, amit ha leteszel magad elé… elpanaszolhatod neki minden balsorsodat, minden szenvedésedet, minden fájdalmadat, minden nyomorúságodat… és rábízhatsz mindent, ami a szívedet nyomja, és amit másoknak nem mersz elmondani…” Beállítja a csöpögést. „Csak beszélsz, beszélsz hozzá, és a kő meghallgat téged, magába szívja a szavaidat, a titkaidat, mindaddig, amíg egy szép napon szét nem robban. Darabokra hullik.”

79. oldal, (Magvető, 2010)

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

Kapcsolódó szócikkek:
>!
Szávitrí SP

Az közismert, hogy a kő képes a gondolkodásra, mert az egész elektronika ezen az alapon nyugszik, de több univerzumban az emberiség évszázadokat tölt azzal, hogy az égben keresi az idegen intelligenciát, anélkül, hogy csak egyszer is a lába elé nézne. Ez azért van, mert rosszul értelmezik az idő múlását. A kövek nézőpontjából még csak most jött létre az univerzum, és a hegyláncok úgy ugrándoznak fel-le, mint az orgona kalapácsai, miközben a földrészek vidáman cikáznak ide-oda, az örömtől egymásnak ütközve, és nagyon jól szórakozva. Még elég sok időbe fog telni, amíg a kő észreveszi az őt csúfító kis bőrbetegséget, és vakarózni kezd.

175. oldal (Delta Vision, 2010)

Kapcsolódó szócikkek:
>!
Cicu

Egy különleges kék követ szorított a kezében, de még ennél is furcsább volt, hogy a kavics színében kezdett el ragyogni a szeme.

111. oldal, 2. fejezet - A Vörös Ördög ( Élő Irodalom / Élő Könyv Műhely, Budapest, 2013)

Kapcsolódó szócikkek:
>!
Stone

Éppen hogy most vagyok gördülő kő, amiről fiatalkorunkban annyit beszéltünk – gondolta. – Egy merev nyakú gördülő kő.

322. oldal

Kapcsolódó szócikkek:
3 hozzászólás
>!
Fay 

Emlékszel mit mondott Michelangelo? Hogy a szobor benne van a kőben. Kezdettől fogva benne van, csak le kell fejteni róla a fölösleget.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: · Michelangelo · szobor · Theodore Finch
Hirdetés
>!
csillagka P

Mint magas hegyekből leszállott kűszikla,
Kinek sohun nem lehet nagy tartalékja,
Nagy sebességgel dül, s álló fákat rontja,
Bont, tör, merre gördül és semmi sem tartja:

Kapcsolódó szócikkek:
1 hozzászólás
>!
Inimma

Székely Magda: Palota

Kőre követ, kín minden mozdulat,
egy jottányit sem nőnek a falak.
Ha kőre kő, nem épül fel soha –
és virradatra áll a palota.

155. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fal · · palota
>!
Lunemorte MP

Hány évszázada koptatja a követ a szél, az eső, a nap?

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eső · · Nap · szél
>!
pwz ISP

Nem értem, mit eszik a fehérember a köveken. Ha meghal, több úgyse jut neki, mint amekkorára a nevét rávésik – mégis életében elbont teljes hegyeket.

53. oldal, Girigiri, a kelepce

Kapcsolódó szócikkek: hegy ·