Kmety György személy

Sárközi Mátyás: Micsoda életek
Csikány Tamás: Hadművészet az 1848–49-es magyar szabadságharcban
Hermann Róbert: Megtorlás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után
!

Kmety György (Felsőpokorágy, 1813. május 24. – London, 1865. április 25.) honvédtábornok, a török hadseregben Iszmail pasa néven dandártábornok.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kmety_Gy%C3%B6rgy


Idézetek

Oswald >!

Különösen sok gondot okozott, ha állóhelyben kellett a századoknak elviselniük a meginduló tüzérségi, majd gyalogsági tüzet. Hosszú tapasztalat kellett ahhoz, hogy kiderüljön, a lövések csak ritkán találnak, jó eséllyel meg lehet „úszni” a harcot. A „tűzkeresztség” ezért különösen nehéz feladatot rótt a parancsnokokra, akiknek ilyenkor különös bátorságot kellett mutatniuk. Vagy egykedvű szivarozással, vagy éppen a kalapjukkal a süvítő ágyúgolyókat üdvözölve, mint Kmety György tábornok az ihászi ütközetben.

61. oldal (ZMNE, Budapest, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Kmety György
Amapola P>!

… például Kmety György tábornok. Kmety a világosi fegyverletétel után Törökországba menekült, áttért a muzulmán vallásra és Iszmail pasa néven lett a török hadsereg tisztje. 1862-ben, nyugdíjazása után költözött Londonba, emigráns társa, Brocky Károly, a jeles biedermeier festő, még megörökítette vonásait, mellközépig érő szakállát, sasszárnyú vörös bajuszát, de hamarosan meghalt, ötvenkét éves korában. Néhány magyar honvédnak a Kensal Green-i temetőben van a sírja. Kmety tábornokén három méter magas márvány obeliszk emelkedik, újabban oda zarándokolnak el londoni magyarok kegyeletüket leróni minden év március 15-én. Igaz, az oszlopot a török császár emeltette, török csaták hősének.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1862 · Brocky Károly · Kmety György · Törökország
Inimma >!

Az 1848–1849-es szabadságharcot követő megtorlás kapcsán általában a kivégzések és azon belül is az aradi vértanúk kivégzése jut eszünkbe. Kevéssé közismert, hogy a főbe lövetés és az akasztás mellett a megtorlásnak más formáit is alkalmazták. Már a nyári hadjárat során is bevett büntetési mód volt a botozás. Az egyik áldozat esete bejárta az európai sajtót is. Madersprach Károlynét Buchwald Franciskát az osztrák hatóságok azzal vádolták, hogy amikor júniusban szabadság-fát ültettek, akkor egy a császárt jelképező bábút temetett el. A nőt brutális módon megvesszőzték, majd a karánsebesi várba csukták néhány órára. A férj szégyenében főbe lőtte magát. Az esetnek híre ment egész Európában, s ennek is köze volt ahhoz, hogy Haynaut a Barclay and Perkins sörgyár munkásai 1852-ben megverték.
A büntetés egy másik módja a várfogság volt: a börtönre ítélt rab saját ruháját viselhette, látogatót nem fogadhatott, írószereket s könyvet nem tarthatott. Csak felügyelet mellett írhatott levelet, s csak vallásos vagy erkölcsi tárgyú könyvet, illetve imakönyvet olvashatott. Kezére és lábára vasat vertek.
A legkínosabb büntetések egyike a sáncfogság volt: erődítési munkákban kellett részt venni, rabruhát kellett viselnie, haját lenyírták, lábára (esetenként kezére) 2-3 kg-os súlyú láncot helyeztek, attól függően, hogy hány évi büntetésre ítélték.
Haynau 1849. július 30-i rendeletével újabb büntetési formát vezetett be, a besorozást. Az egyes hadifoglyokat, önként visszatérőket és behozott polgári személyeket felfegyverezték és alakulatokhoz rendelték. A papok és püspökök elleni perek érdekessége az volt, hogy nem egyházi, hanem haditörvényszék előtt tárgyalták az ügyüket. Az amnesztiában részesülő egyháziak is csak külön engedéllyel térhettek vissza papi teendőikhez.
A büntetés egyik sajátos formája az elítélt távollétében történő kivégzés volt. 1851. szeptember 21-én Pesten 36, távollétében halálra ítélt emigráns (pl. Andrássy Gyula, Batthyány Kázmér, Beöthy Ödön, Guyon Richárd, Horváth Mihály, Kmety György, Kossuth Lajos, Mészáros Lázár, Szemere Bertalan, Teleki László, Vukovics Sebő, Táncsics Mihály) nevét bitófára szegezték.
Mind a császári és királyi, mind az orosz csapatok kegyetlenül jártak el a velük szemben fellépő településekkel. Járőrök dúlták fel, vagy csapatok porig égették a településeket, túszokat szedtek, raboltak, fosztogattak. A helységeket azzal is büntettek, hogy hadisarcot szedtek tőlük.
Azokat a földesurakat, akik részt vállaltak a szabadságharcban, azokat a kárpótlási előlegből kizárták. Az ország lakosait egészében sújtotta, hogy kivonták a forgalomból az önálló magyar pénzt, a Kossuth-bankót.