!

Klevei Anna személy

Philippa Gregory: A Boleyn örökség
Antonia Fraser: VIII. Henrik hat felesége
Alison Weir: Lady Jane

Idézetek

>!
R

„Válás, bakó, halál… válás, bakó, és egy, ki temette a királyt…”, mint holmi mondóka, úgy sorolható VIII. Henrik hat feleségének sorsa.

(első mondat)

>!
Lunemorte MP

– És a canterburyi érsek nem kérhette volna meg a királynét, hogy mosakodjon gyakrabban?

Kapcsolódó szócikkek: Klevei Anna · Thomas Cranmer
>!
Ydna

Születésem óta engedelmes voltam, először apámhoz, aztán az öcsémhez, és az utolsó pár hónapot arra tékozoltam, hogy a király kívánságait lestem, de soha nem értékeltem azt a kis szikrát önmagamban, ami csakis én vagyok, ami az enyém. Ehelyett minden vágyamat, minden gondolatomat a férfiak kívánságainak rendeltem alá. Ha igazán az a sólyom lettem volna, akinek apám becézett, akkor elszálltam volna messzi vidékre, és fészket raktam volna egy magányos, hideg helyen, és szabadon repültem volna a széllel. De én kalitkában töltöttem az életemet, megkötve, néha sötét lepel alatt. Örök fogolyként, és sokszor vakon.
Isten a tanúm: ha túlélem ezt az éjszakát, ezt a hetet, akkor a jövőben megpróbálok hű lenni magamhoz. Ha Isten megkíméli az életemet, igyekszem majd azzal meghálálni, hogy önmagam leszek; nem pedig valaki testvére, lánya, felesége. Könnyű fogadalom, mert aligha lesz alkalmam teljesíteni. Nem hiszem, hogy Isten megkímél, nem hiszem, hogy Henrik megkímél. Nem hiszem, hogy megérem a jövő hetet.

287. oldal (Palatinus, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Klevei Anna · VIII. Henrik
>!
Ydna

Az ártatlansága nem mentség. A vád képtelensége nem mentség. A Tower alatti pokoli kamrákban kegyetlen emberek végzik szörnyű munkájukat. Akit megkínoznak, az bármit beismer. Az emberi test nem bírja elviselni az általuk okozott fájdalmat. A király engedélyével lábakat szaggatnak ki a foglyok testéből, karokat a vállukból. Ebben az országban eddig ismeretlen volt az ilyen barbárság; de most, hogy a király lassan már igazi szörnyeteggé válik, már lehetséges.

276-277. oldal (Palatinus, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Klevei Anna · VIII. Henrik
>!
Ydna

Együgyű, léha teremtés, de eszes a buta lányok módján, mivel – mint minden buta lány – csak egy dologra gondol szüntelenül, így annak nagy szakértője lett. És hogy mi az a dolog? Nos, Howard Kitti örökösen, minden nap minden pillanatában Howard Kittire gondol.

200. oldal (Palatinus, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Katherine Howard · Klevei Anna
>!
Ydna

– Csak ennyi: csók, jó éjt, és csók, jó reggelt.
(…)
– Nem tud csinálni több – tör ki belőle.
Látom, hogy az arca mélyvörösre színeződik, szegényke belepirul a szégyenbe. Egyből elmúlik a zavarom, annyira megsajnálom; hiszen ezt legalább olyan nehéz lehetett kimondani, mint hallani. Sőt neki rosszabb lehetett kimondani, mint nekem hallani, mert neki be kell vallania, hogy a férje nem érez iránta semmi vágyat, és hogy nem tudja, mit tegyen. Ráadásul ő nagyon félénk, nagyon szemérmes nő; én meg bizony a legkevésbé sem.

179. oldal (Palatinus, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Katherine Howard · Klevei Anna
Hirdetés
>!
Ydna

– Asszonyom…
– Csókold meg a pálcát! – mondja, elvágva a további vitát.
Elém tartja a vesszőt, hozzáérintem az ajkam. A belső szoba ajtaja mögül halk, nagyon halk sóhajt hallok.
– Fogd meg a széket – parancsolja anyám.
Lehajolok, és kétoldalt megragadom a szék ülését. Finoman, ahogy egy úrinő a zsebkendőjéért nyúl, a szegélyénél fogva felemeli a köpenyemet, és a csípőmre hajtja, azután az alsóingemet is. A fenekem csupasz, ha az öcsém most kinéz a félig nyitott ajtón, megláthat e szemérmetlen pózban, mintha a bordélyban mutogatnám magam. A pálca süvítve közeledik, aztán a fájdalom, mint az ostorcsapás, belehasít a combomba. Felkiáltok, aztán az ajkamba harapok. Bárcsak tudnám, hány ütést kell elviselnem. Fogcsikorgatva várom a következőt. Újra a suhogás, azután a metsző fájdalom, mint egy kardcsapás egy szégyenteljes párbajban. Kettő. A következő hangját túl későn hallom meg, még nem készültem föl rá, és megint felkiáltok, a könnyeim hirtelen kibuggyannak, forrón, mint a vér.

29. oldal (Palatinus, 2008)

>!
Lolita

– Anna – szólal meg.
A végzetes név torkára akasztja a szót, megdermed. Megértem, hogy kimondta az ő nevét, az első Annáét, a szerelméét, hogy most őrá gondol, a kedvesére, aki az őrületbe kergette, és akit megöletett féltékeny dühében.

139. oldal (Palatinus, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Boleyn Anna · Klevei Anna · VIII. Henrik
>!
piciszusz

Szabad vagyok, megszabadultam Henriktől, és végre megszabadultam a félelemtől. Ha éjjel kopognak az ajtómon, nem ugrom ki dübörgő szívvel az ágyamból, arra gondolva, hogy elhagyott a szerencsém, és a király értem küldte a katonáit. Ha idegen érkezik a házamhoz, nem sejtek kémet benne. Ha valaki az udvarról érdeklődik, nem gyanakszom csapdára.

541. oldal (Palatinus, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Klevei Anna · VIII. Henrik
>!
piciszusz

Macskát fogok tartani, és nem félek attól, hogy boszorkánynak hisznek, táncolni fogok, és nem félek attól, hogy szajhának neveznek. Kilovagolok, és arra megyek, amerre tetszik. Messze szállok, mint a sólyom. Élem az életemet, és örömömet lelem benne. Szabad leszek végre.
Nem csekélység ez egy nőnek – a szabadság.

541. oldal (Palatinus, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Klevei Anna