kizsákmányolás fogalom

Erich Fromm: A rombolás anatómiája
Philip Roth: Anatómialecke
George Simon: Báránybőrben
Esther Vilar: Az idomított férfi
Yves Montand: Csupa napfény a szívem
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: Alternatív életstratégiák
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
Todd McFarlane: Spawn: Kezdetek 1.
Kommunisták harca a magyar ifjuság boldog életéért

Idézetek

TiaRengia I>!

[A narcisztikus] a kapcsolataiban kizsákmányoló. A saját megelégedettsége és komfortja mindig első helyen áll az életében. Ezt olykor öntudatlanul, passzív hozzáállással, ráutaló magatartással, esetleg a mártír pózában vívja ki. Ha passzív, akkor az a lényeg, hogy a másik szolgáltassa, amire neki szüksége van, miközben ő éppen egy szalmaszállal küzd, hogy igen nagy eleganciával keresztbe tegye, ami azonban csak félig sikerül, és majd a társának kell a mozdulatot befejeznie. De jaj neki, ha ezt szóvá teszi! Ő mindent elkövetett. Ha a narcisztikus mártírkodik, amire van hajlama, akkor minden, ami keveset elvégez, egy számlára kerül, amit bármikor és akárhányszor bemutathat. Mindent számon tart, amit valaha is adott valakinek. Semmit nem tesz ingyen. Ha ad valamit, azt általában nem véletlenül teszi. A kapcsolat számára inkább előnyös árucserét jelent, mint szeretetet, odaadást vagy nagyvonalúságot. Az árucserét ne az ősközösségi értelemben képzeljük el, amikor egyenlő értékek cserélnek gazdát, hanem kapitalista módon: az ő esetében a legkisebb szükséges befektetésről van szó, ami reményei szerint maximális hozammal jár.

75-76. oldal A nagyzásosság védműve

Kapcsolódó szócikkek: kizsákmányolás
1 hozzászólás
Morpheus>!

Felfedezték, hogy az embert gazdasági eszközként lehet használni, kizsákmányolható, és rabszolgasorba taszítható.

239. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberek · eszköz · kizsákmányolás · rabszolgaság
Morpheus>!

Az elmúlt öt-hatezer év történeti társadalmainak elemzése szerint az uralkodó kisebbség kizsákmányolta a többséget, ami arra utal, hogy a dominanciabehódolás lélektani beállítottsága a társadalmi rendnek következménye és nem oka. Egy szűk körű elit által gyakorolt hatalmon alapuló társadalmi rend szószólói abba a hitbe ringatják magukat, hogy a társadalmi szerkezet az ember belső szükségletének kifejeződése, és ennélfogva természetes és eleve meghatározott. A primitív törzsek egyenlőségen alapuló társadalmi berendezkedése azonban éppen ennek ellenkezőjéről tanúskodik.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberek · hit · kizsákmányolás · társadalom · törzs
grafomann>!

Az állandó fölény és előnykényszertől hajtott manipulátor az asszertív határozottságot (pl. nemet mondást) személye ellen irányuló támadásnak, az asszertív építő bírálatot – ha egyáltalán képes meghallgatni – okoskodásnak, sértésnek veszi, amely ellen lázad, és amelyekre vissza kell vágnia. Az asszertív kedvességet, gyengédséget, megvetendő gyengeségnek, érzelgősségnek tekinti. Kedvessége felszínes és nyájaskodó, míg haragja tartós, gyűlölködő és bosszúálló. Soha nem kér és nem fogad el bocsánatot. Ahogyan a bírálatot és a felelősséget is elhárítja magától. Hibát nem tűr. Ha netán „megbocsát” is, annak ára a későbbi időről időre történő felhánytorgatás. Az alázat szemében megalázkodás és tekintélyvesztés, amiképpen a bocsánatkérés meghátrálás a megbocsátás pedig engedékenység. Ha bírál, kritikája mindig a személyre irányul, sosem annak viselkedésére vagy a problémára, vagyis eleve konfliktusgerjesztő. A felé irányuló asszertív gesztusokból jogokat formál. A belső lélekhatárok hiányában nem ismeri az „elég” mint határ fogalmát, így szükségletei is eltorzulnak. A szabadság nála rendre szabadossággá és mohósággá fajul. Az asszertív körültekintést gyávaságnak, az asszertív becsületességet, nagylelkűséget és önzetlenséget kihasználandó balekségnek, és ostobaságnak, az asszertív együttérzést érzelgősségnek értelmezi. Az asszertív intimitást és ragaszkodást fojtogató közelségnek, fellengzősségnek éli meg, amikor pedig „ragaszkodó” akkor valójában kizsákmányolja a társát. Ha segítséget nyújt, leereszkedően atyáskodik, anyáskodik. Asszertív magabiztosság helyett fölényes, arrogáns, és egy tovább.

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig

1 hozzászólás
Morpheus>!

[…] nagy különbség van a kultúrák között abban a tekintetben, hogy a társadalmi berendezkedés előmozdítja és bátorítja-e a kapzsiságot, az irigységet és a kizsákmányolást, vagy megakadályozza. Előbbi esetben ezek a bűnök a „társadalmi karakter” részét képezik, azaz a társadalom tagjainak többségében jelen vannak, míg utóbbi esetben egyedi személyiségtorzulásokról van szó, ami nem befolyásolhatja a társadalom egészét.

236. oldal

Kapcsolódó szócikkek: irigység · kapzsiság · kizsákmányolás · kultúra · társadalom
Chöpp >!

Untam, hogy mindig én vagyok az, akinek azt mondják: „Fogja, fiam, ennyi jár magának!”; mint ahogy azt is egy-kettőre meguntam volna, ha az üres telken játszott rabló-pandúrosdikon mindig csak rablónak kellett volna lennem. Még nem tudtam, hogy ezzel a tőkés rendszer egyik fekélyére tapintottam rá, arra, hogy a díjszabást mindig egyes kiváltságosok állapítják meg, míg a proletároknak örökké fejet kell hajtaniok a felkent szakértők diktátumai előtt, akik ellentmondást nem tűrő hangon döntenek sorsunkról és megtagadják a dolgozóktól azt az elemi jogot, hogy maguk szabják meg hozzáértésük és verejtékes munkájuk díját. Így lett belőlem forradalmár.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kapitalizmus · kizsákmányolás
TribeBubu P>!

Mi is minden kormány jelszava? „Ölni és kizsákmányolni!”

KÉRDÉSEK — HARMADIK RÉSZ (Magánkiadás, 2016)

Morpheus>!

A) A TÁRSADALMI EGYENLŐTLENSÉGEKBŐL, HIERARCHIÁKBÓL, ELNYOMÁSBÓL SZÁRMAZTATOTT PROBLÉMÁK

– igazságtalan alá-fölé rendeltségek
– lehetőségek egyenlőtlenségei
– a mobilitás hiánya, kasztosodás
– munkanélküliség
– kizsákmányolás
– nyomor
– az (igazi) demokrácia hiánya, gyengesége, a civil társadalom háttérbe szorulása
– hatalmi játszmák
– politikai manipuláció
– a (szabad) gondolkodás hatalom általi fékezése
– egyes társadalmak közötti egyenlőtlenségek (a nagyhatalmaknak való kiszolgáltatottság)

16-17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia · kizsákmányolás · munkanélküliség · nyomor · politika
Morpheus>!

Könnyű kijelenteni: „Az ember mindig is gyilkos volt.” De az állítás nem helyes ebben a formában, mert figyelmen kívül hagyja a pusztításhajlam fejlődéstörténetének összetett voltát. Éppoly könnyű lakonikusan megjegyezni, hogy „A másik ember kizsákmányolása az ember természetéből fakad.” De megint csak a tények figyelmen kívül hagyásával (és eltorzításával) van dolgunk. Egy szó, mint száz: semmivel sem nagyobb túlzás azt mondani, hogy „az emberi természet gonosz”, mint azt, hogy „az emberi természet jó”. Mégis könnyebb kijelenteni, hogy az emberi természet gonosz, ennek bizonyításához hamar találunk követőket, ami nem csoda, hiszen ez a tételezés mintegy mentségül szolgál az elkövetett bűnökre – és látszólag semmit sem kell kockáztatni. Az irracionális kétségbeesés terjesztése már önmagában destruktív tett, miként a hamisság minden formája, mert elveszi az ember bátorságát, és összezavar. Ha valaki irracionális hitről prédikál, vagy hamis megváltót dicsőit, ez szintén a destruktív tettek közé sorolandó; csábító perspektívát ölt, ám eredménye a bénító kijózanodás.

639. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberek · emberi természet · gyilkos · kizsákmányolás
Carmilla >!

    Horthy és bandájának sikerült a dolgozó nép nyakára visszatenni a tőkések és földesurak jármát. Ismét a legszörnyűbb kizsákmányolás évei nehezedtek a dolgozókra.

19. oldal, Harc az ellenforradalom és a fehér terror ellen (Athenaeum, 1950)

Kapcsolódó szócikkek: Horthy Miklós · kizsákmányolás