kitüntetés esemény
Idézetek
A Dickin-medál (a Viktória-kereszttel egyenrangú brit kitüntetés) olyan állatoknak adható, melyek a háború idején különös bátorságról és odaadásról tettek tanúbizonyságot. A második világháborúban a G. I. Joe nevű galamb az Egyesült Államok postagalamb-szolgálatánál dolgozott. Azért kapott kitüntetést, mert több mint ezer életet mentett meg azzal, hogy mielőtt megkezdődött volna a szövetséges erők bombázása, hírül vitte a szövetségesek parancsnokságának, a britek már elfoglalták Civita Vecchia városát.
62. oldal
A vagonban, amikor utaztunk… Már hazafelé tartottunk Németországból… Egy egér surrant ki az egyik hátizsákból, erre az összes lány talpra ugrott, akik a felső polcon voltak, lebukfenceztek, visítoztak. Egy kapitány volt velünk, elmosolyodott. »Micsoda kitüntetéseik vannak, s félnek egy egértől.«
Mindenképpen lehet büszkének lenni bármelyik díjunkra, kitüntetésünkre, és elégedetten feszíteni azon a képzeletbeli közös tablón, ahol már ott vannak azok a kitüntetettek, akik miatt lehet és jó büszkének lenni a díjunkra, kitüntetésünkre.
De lehet nem büszkének lenni a díjunkra, kitüntetésünkre, mert ezen a képzeletbeli tablón ott vannak, és néznek le ránk azok a díjazottak, akik miatt egyáltalán nem lehet büszkének lenni a díjunkra.
Hát ettől olyan bonyolult ez a díj dolog.
113. oldal
– Őze Lajos, a színész mondta egyszer, hogy a kitüntetéseket nem kapják, hanem adják, egyébként is olyan, mint a bomba: felülről dobják le és vagy ártatlant talál el, vagy hülyét.
61. oldal, Negyedik beszélgetés (Urbis, 2002)
Moldova György: Történelemóra Párbeszéd Kaján Tiborral
A kitüntetés olyan, mint a repülőbomba. Magasból jön, a front mögé hull s ártatlanokat talál.
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart 94% Harctéri napló 1942-43
Jobb, ha kitüntetést érdemelsz, de nem kapod meg, mint ha kitüntetést kapsz, de nem érdemled meg.
82. oldal - Légy jó, és magadra maradsz (Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2007)
Mark Twain: Vizet mindenki iszik 89% Mark Twain füveskönyve
Cicero mondja, hogy a megérdemelt kitüntetés buzdít, a meg nem érdemelt elkapat.
965. oldal, János és Péter (Szépirodalmi, 1976)
Elhatároztam, hogy eladom a katonaköpenyt. Megyek a piacra… Világos nyári ruhában… Hajam feltűzve… S mit láttam ott, fiatal legények kar, láb nélkül… Mindegyik megharcolta a háborúját… Rendjelekkel, érdemérmekkel… Akinek ép a keze, maga faragta kanalakat árul. Melltartókat, bugyikat. A másik… Se keze, se lába… Csak ül és ömlik a könnye… Koldul, a kopejkának is örül… Nem volt rokkantkocsijuk, maguk eszkábálta, görgős deszkán közlekedtek, kézzel hajtották – már akinek volt. Részegek voltak. Azt kurjongatták: „Elfeledtek, elhagytak…" Ilyeneket láttam… Visszafordultam, nem adtam el a köpenyemet. S amíg Moszkvában éltem, talán öt évig, nem tudtam kimenni a piacra. Féltem, hogy a rokkantak közül valaki rám ismer, és elkiáltja magát: „Minek hoztál ki akkor a tűzből? Miért mentettél meg?" Emlékszem egy fiatal hadnagyra… A két lábára… Az egyiket repeszdarab tépte le, a másikat még tartotta valami… Bekötöztem… Köröskörül bombák robbannak… Hangosan könyörög: „Mit húzod az időt! Végezz! Végezz velem… Ez parancs…" Érti? Örökös félelemben éltem, hogy találkozom ezzel a hadnaggyal…
[…] az is ajándékot kap a fővezértől, aki egy bajtársa, egy szövetséges vagy egy polgár életét a csatában megmenti; az ilyen katonát az tünteti ki egy koszorúval, akit megmentett. Ha a megmentett esetleg nem akarná neki háláját kinyilvánítani, akkor a tribunusok kivizsgálják az ügyet és paranccsal kényszerítik, hogy megmentőjének átadja a koszorút. Az, akit megmentett, megmentőjét atyjának tekinti, és köteles olyan módon tisztelni őt, mint ahogy a fiúk tisztelik atyjukat.
415. oldal, I. kötet - Hatodik könyv (Attraktor, 2002)
Bottlik élni akart. Hamarosan felismerte, hogy egy olyan gyenge, komikus külsejű emberkének, mint amilyen ő volt, csak a pénz, a vagyon adhat erőt, mert pénzért mindent megvásárolhat, szerelmet, barátságot, tisztességet, elismerést, kitüntetést, de rájött arra is, hogy az a bölcs ember, aki sohasem dicsekszik erejével, mert akkor felfalják a pondrók.
171. oldal