Kiss Szabolcs (Szasza) személy

– Ha?
– Mondom, csak egy hülye dal, amit elénekeltünk.
– Nekem sokat jelent ez a szám. Azt hittem, neked is – ráztam a fejem értetlenül.
– Nem, Zsófi. Nekem csak egy baromság, mint a többi, amit elénekeltem valakivel, akit kedvelek.
– Persze, légyszi, kapd fel a vizet Eutanázia miatt – néztem rá teljesen döbbenten.
– Eulália, a neve Eulália – javított ki dühösen.
– Kit érdekel? Most tényleg rám förmedsz egy vadidegen miatt?
– Igen!
– És miért? – kértem ki magamnak.
– Mert elegem van abból, hogy dögként viselkedsz.
– Jó, persze, játszd csak a hősszerelmest, kábé huszonnégy óra múlva úgyis nekem kell majd kidobnom helyetted Euráliát!
– Eulália!
– Őt is! – pattantam fel dühösen. Aztán visszafordultam, és idegesen meredtem rá. – Amúgy meg nem énekelhetted volna el ezt a számot.
– Mert? – röhögött ki lesajnálóan.
– Mert ez a kedvencem. És nem érdemled meg! – dünnyögtem.
– Na, hagyjál – legyintett.
– Mi a franc van veletek? – nézett ránk Abdul, aki fél füllel hallgatta a dühöngésünket.
– Semmi – förmedtem rá. – Most inkább megyek – kaptam fel a vizet, és határozott léptekkel indultam el a karaokétól.

– És igen – néztem az ég felé megkönnyebbülten. – Végre nem a szőke, vasalthajúak nyernek.
– Igazad van, néha a bongyor is kap esélyt – közölte.
– Hullámos!

SZASZA
Fiúhaver, a szó szoros értelmében, tehát nem érdemes teóriákat kreálni arról, hogy Szasza meg én vagy én meg Szasza. És nemcsak azért, mert barátságunk a hosszú évek alatt olyannyira elmélyült, hogy egyszer már lebüfögött (és nyilván nem járnék olyan fiúval, aki
így akar imponálni), hanem azért sem, mert kettőnk között semmilyen kémia sincs; egy periódusos rendszer választ el minket.
Ide beszúrok egy fotót Szaszáról, hogy érthető legyen, miért is „csak egy haver ő” Pontosan. A szőkés tincsek a szemében, a megnyerő mosoly, a nem kigyúrt, de igényesen szálkás testalkat és a „tudom, hogy megdöglesz értem” tekintet elárulja, hogy Szasza tisztában van azzal, mennyire helyes srác, és ahogyan az lenni szokott, ezzel százszázalékosan vissza is él. Istenem, tizenegyedikben volt, hogy egy héten két lány is sírva hívott, hogy tudom-e, miért szakított velük Szasza. Nem tudtam. És azt sem, hogy miért járt egyszerre mindkettővel… De persze nem áll szándékomban lejáratni Szaszát a blogomban, bár hozzátenném, hogy aki ránéz a fotójára, általában nem olvassa el az apró betűs részeket. Már előre imádom a gondolatát is, hogy egy zenei fesztiválon hány lány fog zokogni érte és Abdulért…<3

– Úgy értjük, szerelmes vagy. Szaszába… – szólt utánam Petra, mire félig kilépve a sátorból lemerevedtem, és röhögve visszahuppantam.
– Ohóóó – tettem fel a kezem védekezőn. – Ohóóóóóó. Hóóóó. Ohó-hóóó – kezdtem a lesajnáló „ti nem vagytok normálisak” ohózásomat.
– Hamarosan abbahagyja a nyerítést – súgta Kolos a barátnőjének. – Pár perc.
– Hőőő – folytattam.
– Mondom. Még egy kicsi – nyomta meg az óráját Kolos, aminek a sötétben világítani kezdett a számlapja.
– Hohóóó-hőőő – fejeztem be.
– Ennyi? – kérdezte Petra.
– Aha – biccentett Kolos.

– Mert féltette a barátságotokat. Úgy volt vele, ha ezt elcseszi, vagy nem jól reagálsz, akkor annyi az egésznek.

– Mi ez? – ivott bele Szasza.
– Cuba libre – vigyorgott.
– Az kéne neked. Egy csak oda jegy Kubába – motyogtam szinte némán.

– Oké – adtam meg magam – Kolos, ha szükséged van a mobilnetemre, szívesen odaadom a telefonomat, használd nyugodtan – néztem rá komolyan.
– Ó. Kösz – enyhült meg az arca és meg überjó fej voltam, és igenis elöntött a büszkeség. Tartott vagy tíz másodpercig. – De miért kéne a mobilneted, amikor az egész fesztiválon ingyenes wifi van? – kérdezte visszatartott röhögéssel, aztán hagyta a fenébe a kapcsolatok keresését, és egyszerűen rányomott a Bábel wifijére.
– Ohóóó. Epic fail – reagált elsőként Szasza, én meg összeszorított fogaim közt véve a levegőt, megpróbáltam lenyelni a békát.
– Ha tudtad, hogy wifi, miért adtad elő a drámát a mobilnetedről, hogy délután óta nem működik? – kérdeztem felháborodva.
– Miért ne próbálgathatnám az előfizetett szolgáltatásomat annyiszor, amennyiszer akarom? – oltott le totálisan.
– Nem úgy értettem. Csak… – próbálkoztam, aztán beidegesedtem és felpattantam – Napsi, akkor megyünk?
– Hova? – nézett fel Napsi értetlenül.
– Tudod, megbeszéltük – meresztettem a szemem, hátha veszi az adást. Nem vette.
– Mit beszéltünk meg?
– Hogy elmegyünk megnézni az izét – topogtam kínosan.
– Zsófi nem értem. Mit beszéltünk meg?
– Arghhh! – temette a tenyerembe az arcom.
Kolos beleharapott a pizzába, és egykedvűen odaszólt Napsinak.
– Mivel beégett, le akar lépni, amihez kellett volna egy indok, miszerint programotok van, de te nem vetted a jeleit, ezért most duplán beégett, lángvörös a feje, és nem tudja, hogy mászhat ki ebből.
Szasza, Abdul és Hipó szakadtak a röhögéstől, Boldi pedig egy „jé, tényleg vörös a feje!” felkiáltással tette még emlékezetesebbé a jelenetet.