Kirill Danyilovics Makszimov személy
Idézetek
Egyetlen olyan regényre sem emlékszem, amelynek hőse padlót mosott volna. Nem hősies dolog. De mit tehetnék, ha összejárkálták?
189. oldal
A gyerekek helyváltoztatásának két módját ismerik, ezek közül az egyiket a felnőttek többsége elfelejti. Ott van a kullogás, vánszorgás. A másik az ugrándozva futás. A normális gyerek általában az első módot alkalmazva megy az iskolába, a másodikal pedig hazafelé tart a suliból.
A felnőttek, mint ismeretes, az utóbbi változatot gyakran elfeledik.
207. oldal
De elrepül-e az ember a Marsra, épül-e város a Holdon? Lesz újabb világháború? Találnak-e gyógymódot a rákra, az AIDS-re és a náthára? Leforgatja-e Peter Jackson A hobbitot?
198. oldal
Országunkban nem annak az oldalán áll a jog, akinek igaza van, hanem akinek több a barátja.
19. oldal (Metropolis Media, 2011.)
[…] húszévesen egész éjjel ihatsz és lumpolhatsz – reggel frissen ébredsz; harmincévesen egész éjjel ihatsz és lumpolhatsz – reggel úgy ébredsz, hogy érzed, egész éjjel ittál és lumpoltál; negyvenévesen végigalszod az éjszakát – és reggel úgy ébredsz, mint aki egész éjjel ivott és lumpolt.
31. oldal (Metropolis Media, 2011.)
Odanyújtottam neki egy üveg Obolonyt. Nem álltam meg, hogy ne kérdezzem:
– Figyelj, te mindig ezt a sört iszod?
– Tetszik nekem a reklámstratégiájuk – nevette el magát Kotya. – Képzeld, azt javasolják a fantasztikus szerzőknek, hogy emlegessék a könyveikben az Obolony sört.
– Na és?
– Ha a kötetben tízszer előfordul az Obolony szó, a szerző prémiumot kap. Kapisgálod?
– Ilyen egyszerű? – lelkesedtem.- Obolony, Obolony, Obolony, és kész?
– Tízszer egymás után, Obolony – hangsúlyozta Kotya. – Legalább.
– És egyáltalán mi az az obolony? – kérdeztem.
– Mocsaras folyópart.
– Komolyan? Akkor az Obolony mocsárvízből készült sör?
– De hát finom!
150. oldal
Olyan érzés volt, mint amikor a nyirkos utcáról hazatérve átöltöztem otthoni ruhámba – régi, agyonhordott ingbe és nadrágba, amelyet emberek között már nem lehet viselni, de kényelmes és komfortérzetet ad; töltöttem magamnak egy nagy bögre forró és erős teát, kinyitottam kedvenc íróm legújabb könyvét. Elolvastam néhány oldalt, és elégedetten néztem, milyen sok van még hátra…
Meleg nyugalom és valami jónak az ígérete…
76. oldal
– Henry Millert olvastam nemrégiben… – bökte ki váratlanul a vezető.
A sofőr külseje még arra a reményre sem igen jogosított fel, hogy Murakamit vagy Coelhót olvas. Őszintén szólva Turgenyev, Jack London és a Sztrugackijok kapcsán is komoly kételyeim voltak.
155-156. oldal
Minden jó mesében eljön egy pillanat, amikor a hősnek fel kell kutatnia valamit. Iván cárevics az örök ifjúság almájáért indul útnak, Bilbo a törpék csapatának kíséretében a sárkány kincseit akarja meglelni. Harry Potter a Titkok Kamráját keresi. Atraskó Fantázia határait kutatja.
Ezek a kalandok, amelyek annyira elszórakoztatják a tétlen közönséget, magának az útra kényszerítettnek egyáltalán nincsenek kedvére! Iván szívesebben töltené az időt a szénapadláson egy pirospozsgás cselédlánnyal. Bilbo rágyújtana a hobbitok illatos dohányával megtömött pipájára.; Harry Potter kamaszkomplexusait szublimálva söprűn röpködne; Atrasko pedig bíbor bölényekre vadászna. De megkapták a parancsot: a cár atyuska kiűzi udvarából, a zord törpék szőrös lábánál fogva elrángatják, a gonosz baziliszkusz bekúszik az odújába, a Semmi módszeresen pusztítja Fantáziát. A hősnek nincs más választása, így hát útra kel.
193. oldal