kirekesztés fogalom
Idézetek
[…] nem is olyan régen volt egy társunk, aki kiszakadt közülünk, és mi nagyot vétkeztünk, amikor hagytuk ezt neki. A kirekesztés, a magányra ítélés, bizony nagy büntetés az ember számára, még ha önként sétált is abba bele. Nem lett volna szabad ezt engedni.
89. oldal
A tömeg megsemmisít mindent, ami más, ami kiváló, ami személyes, minőségi és kiválasztott. Aki nem olyan, mint mindenki más, aki nem úgy gondolkodik, mint mindenki más, a kirekesztést kockáztatja.
272. oldal (José Ortega Y Gasset)
Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései
Már száz évvel ezelőtt is nagy élvezettel fogalmaztak úgy a nemzeti szellemű írók a kirekesztendő írókról, hogy „magyarul író író”. Vagyis nem elég, hogy nem magyar, de illetéktelenként használja a magyar nyelvet. Koptatja. Nyüvi. Rongálja. Beszennyezi. Tamási Áron lelitvánozhatta Karinthy Frigyest, ezen a módon adva értésére, hogy idegen, akinek a mi dolgainkhoz semmi köze. Attól, hogy közismerten úgy vélekedett, hogy azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, ez az elképzelhető legsúlyosabb kijelentés. Ő Erdélyből áttelepültként otthon lehetett Budapesten – konkrétan itt, a tizenkettedik kerületben –, Karinthyt ebből a státuszból kirekesztette.
76-77. oldal
Zoltán Gábor: Szomszéd 89% Orgia előtt és után
– Mindig is úgy gondoltam, hogy egy ember nyolcféle indíttatásból ölhet – felelte Wisting.
– Mi az a nyolc?
– Irigység, bosszúvágy, nemi vágy, pénzéhség, izgalom, kirekesztés és fanatizmus – sorolta Wisting.
…..
– Mi a nyolcadik?
– Talán ezt a legnehezebb elmagyarázni – felelte Wisting. – Amikor azért gyilkolnak, hogy eltussoljanak vele egy másik ügyet.
282. oldal
Fasisztának lenni, az általában is a szégyen elhárítása, másokra tolása, határozott kinyilvánítása annak, hogy mi nem szégyenkezünk, ellenkezőleg, büszkék vagyunk, szégyenkezzenek ők, akik nem táplálkozhatnak a mi hagyományainkból, akik képtelenek egységbe szerveződni, és mindenféle egyéni utakon járnak, izgékonyak, nem is lehet ez másképp, minthogy más fajtákhoz tartoznak, mint mi, szégyenkezzenek ők, akiknek titkos összefonódásaik és külföldi segítőik vannak, de akik a nyílt küzdelmet kerülik, mert egytől egyig gyöngyék és gyávák, nekik nincsenek hőseik, mint nekünk, köztük nem találni igazi férfiakat, a nőik viszont kéjsóvárak, mindenkit behálóznának, folyton csak kéjelegnének, és persze beszélnének, reggeltől estig beszélnének, ahogy a férfiaik is, idegesítően sokat és összevissza.
Szégyenkezzenek az idegenek, mert idegennek látszanak, és szégyenkezzenek az idegenek, mert minden igyekezetükkel olyannak szeretnének látszani, mint mi vagyunk. Szégyenkezzenek azok, akik közülünk valónak születtek, de nem becsülték meg magukat, és összeálltak az idegenekkel barátként, házastársként vagy szeretőként. Annál jobban kell szégyenkezniük, minél magasabban hordták az orrukat korábban.
342-343. oldal
Zoltán Gábor: Szomszéd 89% Orgia előtt és után
A közösségekben a kirekesztés esetleges, hirtelen csap le, és sohasem lehet tudni előre, ki lesz a következő kiszemelt. Utólag persze vannak magyarázatok. A közösségi összetartás legegyszerűbb ösztönzője a kirekesztés. Ez persze mindenkit önfegyelemre kényszerít, melyet a világ álmélkodva dicsér és csodál. Holott ez egy egyszerű önvédelmi eszköz. az óvatosság nem árt soha, de a kiközösítés akkor is lecsaphat, bárhol és bárkire.
Olyan önszabályozó folyamat ez, melyre sokan joggal büszkék. Rend van. S a rend arra való, hogy ne legyen szabad, ami „jó”. Nincs helye itt a tréfának. A japán társadalom egyik legnagyobb eredménye és egyúttal legsúlyosabb terhe a kirekesztés működése. Többnyire hangtalanul zajlik, nem ez szerepel az újságok címlapjain, nemigen téma a híradásokban, mert ez az egyik legfontosabb összetartó erő. A kirekesztésnek köszönhető az összetartás. Vannak persze tragédiába torkolló kirekesztések is, de az mindig kevesebb, mint a sikeres egység és annak eredményei. Ez utóbbi a látható, így erre hivatkozik minden, a japán harmóniát és együttműködést dicsérő. A világ sok helyén ezt nagyon irigylik. Segít az állam is. Intézményekkel, s tudományos magyarázatokkal. Mindenki biztonságban érezheti magát, holott senki sincs biztonságban. Érdekes folyamat ez, különösen egy kívülállónak, hiszen ez minden egyes ember viselkedését, cselekvését meghatározza. Szó sincs tehát az egyéni érdekek helyébe lépő közösségi érdekekről. Ellenkezőleg: az egyének alárendelik magukat a közösség akaratának, hiszen ez egyéniségük megőrzésének legfontosabb feltétele. Hívhatjuk versenynek is. Ebben a versenyben azonban mindig az a győztes, aki talál egy kirekeszthető másikat. Hiszen ezzel is a közösség érdekeit védi.
181. oldal
Ferber Katalin: Az elárult Japán 80% Út Fukusimáig
Éppen ez okozza számomra a legnagyobb fejtörést az emberekkel kapcsolatban. Hogyan képesek ennyire különbözőnek látni egymást?
Még én is látom, hogy bár nem egyformák, mégsem igazán különböznek. Legalábbis nem annyira, hogy ennyire gyűlöljék egymást.
Néhanapján félek, hogy soha nem fogom megérteni a mesterséges határvonalakat, amelyeket oly lelkesen húztok meg egymás közt. Más napokon pedig…
…attól félek, hogy egyszer én is megértem.
1. kötet — RÉSZEK ÖSSZESSÉGE (Eaglemoss Hungary, 2017)
„… Az a kritika, amely még egyáltalán foglalkozik Moldova művével, valóságos közellenségnek írja le, irodalmon kívüli, politikailag kártékony jelenségnek. Itt jobbára már nem könyvekről, írói teljesítményekről, nézetek összeesküvéséről folyik a vita, hanem nyílt kirekesztési szándékról.”
A főleg liberális hecclegényekkel és hecckampánnyal folytatott nyílt konfrontációm az említett 1977-es Charta nyilatkozattal kezdődött, melyet én nem voltam hajlandó aláírni, és tart a mai napig is.
166-167. oldal - XII.
Kockázat inkább a befogadásban engedtessék meg, semmint a kirekesztésben.
101. oldal, Május 16. (Csokonai, 1989)
