királylány személy
Idézetek
A sárkányok rendszerint a királylányokat rabolták el. Sárkány sok volt, királylány pedig kevés, ezért ezek a szörnyek nem riadtak vissza a kevésbé előkelő származású asszonyoktól sem.
35. oldal, Perzsa orgona
A szomszédban lakó hétfejű sárkány levelet írt a királynak, s feleségül kérte az egyetlen szép királykisasszonyt. Ha nem adják, mind a hét torkából tüzet ont, és hamuvá perzseli Holnemvolt országot.
2. Borbély Gyurka szerencséje
– Nálunk az anyám teregetett – mosolyodtam el. – Emlékszem, pálcával bökdöstem a lepedőket, és úgy tettem, mintha lovag lennék.
– Nem királylány?
– Nem. A királylányoknak nem jut semmi szórakozás – horkantottam. – Nem akartam várni holmi királyfira, amikor magam is egész jól meg tudom menteni magam.
117. oldal (Athenaeum, 2017)
Erósz és Pszükhé
Eros e Psique
…Ime hát láthatod, Testvérem, hogy, azok az igazságok, amelyekbe
Neofita fokon, majd amelyekbe az Alsóbb Tagság fokán beavattattál, ha
szembenállnak is egymással, mégis ugyanazok az igazságok.
A Portugál Templomos Rend Átrium
Mesteri Fokozatának Szertartásrendjéből
Szunnyadt rossz varázs alatt
a Királylány, szól a monda,
s más fel nem költhette, csak
egy Infáns, ki a falat,
mely eléállt, átugorja.
Próbaképpen győzve győzvén
egyként Jó és Rossz fölött,
lelkét tisztára fürösztvén,
elébe áll az az ösvény,
mely a Lányhoz viszi őt.
Ha a Lány, álomba hullván,
várja, csak álmába várja.
Életét álmodja – holtán.
S zölden borul dús borostyán
feledékeny homlokára.
A Királyfit egyre messzibb
hajtja kósza sejtelem.
Már a titkos útra lelt itt.
A Lány nem tud róla semmit –
s néki a Lány semmi sem.
De mindenkit vár a Sorsa –
alszik a Lány rossz varázsban,
ő meg, az isteni nyomra
lelve, vakon bujdokolva
jár, csak jár az ő nyomában.
S bár sötét marad a kétes
csal-úton minden tovább is,
tisztét bizton viszi véghez,
s elér az alvó köréhez,
ösvényen át, falon át is.
S ahogy túljutva a próbán,
vétlen fejéhez kapott,
érzi, ott van a borostyán,
és a szunnyadó királylány,
látja már, ő maga volt!
31-32. oldal, Fernando Pessoa versei (Magvető, 1998)
VÁGYAK TEMETÉSE
Elföldelem a szívem vágyait;
Ó! kopott és zenétlen temetések,
Züllött úrfiak züllött gyászpompája.
Ledűlnek nyirkos síri ágyba mind,
S én gyásztalan közönnyel tovább lépek,
Miért tünődnék értük visszafájva?
Üres fickók voltak, mihaszna társak,
A szívem vérét itták, és ha éj lett,
Duhajkodtak, hencegtek, fogadkoztak,
És ők is csak gyürötten keltek másnap,
Sóhajtoztak: hogy így-úgy, fáj az élet
Henyéltek, tespedtek, semmit se hoztak.
És őbelőlük sem lett semmi sem –
Az egyiket pedig soká szerettem,
Hazudta: ő az a táltos-királyfi,
Ki hipp-hopp, egyszer majd kiküzd nekem
Egy szép királylányt, hősi küzdelemben –
Becsapott ő is, elfáradtam várni.
És most már nincsen vágyam. – Hajnalonta,
Ha hazavet a robot, összetörve,
Nem ülök álmodozni, magam csalni.
Feleség, pénz, Páris, – sok drága gyolcsa
A létnek, tudom, már sohse kötöz be,
Sebaj, így is csak meg lehet majd halni.
1913
„Mit parancsolsz magadnak ajándékba?” – „Egy csókot, szépséges leány!” A cárkisasszonynak se kellett több, verdeső szívéhez szorította a kiráklyfit és olyan csattanós csókot adott neki, hogy biz' az egész hadsereg meghallotta.
76. oldal, A királyfi és a bácsikája
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár 91% Orosz varázsmesék
– Ne nagyon nézz körül! – mormolta Flóra, és az arca rózsásra pirult, mintha zavarban lenne. – A falon még mindig ott vannak a régi, ciki poszterek maradványai. Az ágyneműhuzat is gyerekkoromból maradt meg.
– Shrek? – pillantott a zöld ogrével díszített takaróra Ben. – Hogyhogy nem királylányos?
– Ó, a királylányok unalmasak, és Shrek sokkal menőbb az összes fehér lovas hercegnél – mondta Flóra kissé védekező hangsúllyal.
Királyleány Adél,
Imádja őt, ki él!
Aranyhaj, sudár termet,
orcája mint a harmat,
a lábánál hevernek
minden földi hatalmak.
Ha sétálni tipeg,
fél világ lesi meg.
Bokrok között a bárók,
a borbírók s a bérlők,
urak, vadászni járók,
csavargók, földet mérők!
De ott a kiskanász,
fa tetejére mász!
Elengedi a lába,
lehull Adél elébe,
az kacag: – Juj, de drága!
Kiskanász lesz a férje.
116. oldal, Lackfi János: Adél, a királyleány (Noran, 2004)