királyfi személy
Idézetek
Egyszer egy királyfi
Mit gondolt magában,
Trallala, trallala,
mit gondolt magában?
(első mondat)
– Ez itt egy vándor boszorka – bökött a rajzlap felső sarkában egy göcsörtös botot markoló alakra Lea. – Útnak indul, mert ki kell szabadítania a világszép sárkányunokáját egy gonosz királyfi karmai közül.
– És meg kell szereznie hozzá a következő hegy tetején nyíló csodatevő páfrányvirágot is – fűzte hozzá Angika. – Amit négy vérszomjas tündér őriz.
24. oldal
A királyfi küldetése
Réges-régen, egy keleti országban történt, hogy a királyi pár veszélyes útra indította el fiát. A királyfinak Egyiptomba kellett mennie, hogy elhozzon egy értékes gyöngyöt, melyet egy sárkény őrzött. Arannyal hímzett, drágakövekkel ékesített ruhát adtak rá, és málháját gazdagon megrakták kincsekkel.
A nehéz úton Egyiptom felé két vezető mutatta az irányt a királyfinak, hiszen ő nem tudta, merre kell mennie. Egyiptomban azonban magára maradt, kísérői elhagyták. Késlekedés nélkül a sárkány barlangjához ment, hogy minél gyorsabban teljesítse feladatát; figyelte, hogy mikor álmosodik el a szörnyeteg, hogy elvehesse tőle a gyöngyöt. Egyedül érezte magát, az ország lakói felfedezték benne az idegent. Megismerkedett egy előkelő ifjúval, aki ugyancsak keletről származott; jó barátok lettek, s bár a királyfi intette társát, hogy óvakodjék a tisztátalan egyiptomiaktól, ő maga mégis átvette azok ruházatát, mert abban bízott, hogy ha elvegyül közöttük, nem fogják a sárkányt figyelmeztetni a leselkedő veszélyre. De hiába igyekezett származását elrejteni, az egyiptomiak tudták, hogy nem közülük való, s fondorlattal rávették, hogy kóstolja meg étküket. Ettől kezdve a királyfi nem gondolt többé küldetésre, elfeledte a gyöngyöt és saját származását is. Most már az egyiptomiak királyának szolgált, s a nehéz táplálékoktól mély, álomszerű tespedtségbe zuhant.
Mikor szüleinek tudomására jutott, hogy mi történt gyermekükkel, összehívták a birodalom nagyjait, tanácskoztak a herceg sorsáról. Levelet fogalmaztak meg számára, intették, ébredjen fel a kábulatból, mely a szolgaság igájába juttatta. Felszólították, gondoljon királyi származására, arannyal hímzett ruhájára és a gyöngyre. Meg kellett akadályozni, hogy e levél Babilon lakóinak vagy a Szárbugban tanyázó gonosz szellemeknek a kezébe kerüljön. A király gondosan lepecsételte a levelet, és az sas alakjában szárnyalt Egyiptomba, egyenesen a királyfihoz. Mikor leszállt mellette, maga mondta el az üzenetet, mely egyszeriben felrázta a herceget az álomból. Minden eszébe jutott, s most már arra vágyott, hogy visszanyerje szabadságát, és megfossza a sárkányt a gyöngytől. Varázsigékkel és szülei nevének kimondásával hatalmat nyert a sárkány felett, sikerült elaltatnia. A királyfi magához vette a gyöngyöt, és elindult vissza hazájába. Levetette piszkos ruháit, és a levélből áradó fény szülei udvarába vezette.
15-16. oldal, Mi a gnószticizmus? (Gondolat, 1984)
Kákosy László: Fény és káosz 93% A kopt gnósztikus kódexek
Erósz és Pszükhé
Eros e Psique
…Ime hát láthatod, Testvérem, hogy, azok az igazságok, amelyekbe
Neofita fokon, majd amelyekbe az Alsóbb Tagság fokán beavattattál, ha
szembenállnak is egymással, mégis ugyanazok az igazságok.
A Portugál Templomos Rend Átrium
Mesteri Fokozatának Szertartásrendjéből
Szunnyadt rossz varázs alatt
a Királylány, szól a monda,
s más fel nem költhette, csak
egy Infáns, ki a falat,
mely eléállt, átugorja.
Próbaképpen győzve győzvén
egyként Jó és Rossz fölött,
lelkét tisztára fürösztvén,
elébe áll az az ösvény,
mely a Lányhoz viszi őt.
Ha a Lány, álomba hullván,
várja, csak álmába várja.
Életét álmodja – holtán.
S zölden borul dús borostyán
feledékeny homlokára.
A Királyfit egyre messzibb
hajtja kósza sejtelem.
Már a titkos útra lelt itt.
A Lány nem tud róla semmit –
s néki a Lány semmi sem.
De mindenkit vár a Sorsa –
alszik a Lány rossz varázsban,
ő meg, az isteni nyomra
lelve, vakon bujdokolva
jár, csak jár az ő nyomában.
S bár sötét marad a kétes
csal-úton minden tovább is,
tisztét bizton viszi véghez,
s elér az alvó köréhez,
ösvényen át, falon át is.
S ahogy túljutva a próbán,
vétlen fejéhez kapott,
érzi, ott van a borostyán,
és a szunnyadó királylány,
látja már, ő maga volt!
31-32. oldal, Fernando Pessoa versei (Magvető, 1998)
„Mit parancsolsz magadnak ajándékba?” – „Egy csókot, szépséges leány!” A cárkisasszonynak se kellett több, verdeső szívéhez szorította a kiráklyfit és olyan csattanós csókot adott neki, hogy biz' az egész hadsereg meghallotta.
76. oldal, A királyfi és a bácsikája
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár 91% Orosz varázsmesék
– […] A fenébe is, gondoltam, állítólag a szép lyányok a békákat királyfivá változtatják, vagy talán vissza is, tehát lehet… Lehet, hogy van a fecsegésben egy csepp igazság, némi esély… Felugrottam két ölnyire, úgy elüvöltöttem magam, hogy a vadszőlő leszakadt a falról, és rákiáltottam: „A lányod vagy az életed!” – Semmi okosabb nem jutott az eszembe. A kupec, merthogy kereskedő volt, sírva fakadt, aztán bevallotta, hogy a lánya nyolc éves. Mi az, nevetsz?
58. oldal
Bevezette a házába [az Erdei Ember a királyfit], öntött neki egy pohár vodkát. A királyfi megitta. „Sok erőt érzel-e magadban?” – kérdezi az erdei ember. – „Érzek bizony! Ha volna egy ötven pudos buzogányod, felhajítanám, s még a fejemet is alátenném: alig érezném meg az ütést!” Adott neki még egy pohár vodkát az erdei ember: „És most mennyi erőt érzel magadban?” – „Ha lenne itt egy százpudos buzogány, a felhők fölé tudnám hajítani!” – Töltött neki harmadszor is. – „És most, milyen erőt érzel magadban?” – Ha állítanának egy oszlopot a földtől az égig, képes lennék az egész világmindenséget megfordítani!" Az erdei muzsik erre töltött neki vodkát egy másik csapocskából is. A királyfi megitta és az ereje mintha hétszeresére nőtt volna.
75-76. oldal, A királyfi és a bácsikája