Kira személy
Idézetek
– Ajándékba?
Kira meglepődött, hogy nem érti.
– Amikor fontos valaki, és adsz neki valami különlegeset. Valamit, amit szeret. Ez az ajándék.
Matt felnevetett.
– Lápföldön ez nem létezik – mondta. – Ottan te csak egy seggberúgást kaphatsz.
…
– Az anyum meggyepálta Mattet, erre a Branchcsel világgá mentek. Aszonták sose gyünnek vissza. Máhogy Lápföldre – mesélte a kölyök. – Mehogy, aszonta, vannak barátjai, akik maj sosenem verik, és kajájuk is van.
– És megfürdetik – tette hozzá Thomas nevetve.
A kölyök csak bámult, valószínüleg nem értette a szót.
– Mattnak mi vagyunk a barátai, akikről beszélt – mondta Kira. – De ha hozzánk indult, hova tűnt? Hiszen jól ismeri az utat, s már két napja eltűnt.
Matt öccse közbevágott.
– Csakhogyám mégelőtte máshová mentek. Aszonta, ajándékot hoz a barátainak. Az ugye maga tetszik lenni? Meg maga? – nézett Thomasra.
Bólintottak.
– Aszonta, hogy az ajándék az olyan, hogy akinek odaadod, az bírni fog mindig.
– Minden összemosódott. Nem emlékeztem, mi történt és miért. De ők meggyógyítottak, amennyire ez lehetséges volt, és megmondták az igazat: nem fogok látni többé. De azt is mondták, segítenek, hogy élhessek látás nélkül.
– De kik voltak ezek az emberek? – kérdezte újra Kira.
– Nem csak voltak, léteznek most is. Emberek, akik sérültek, mint én. Akiket halálra szántak. És most már én is egy vagyok közülük.
– Akiket kivittek a faluból a mezőre?
– Nem csak azok. Vannak más helyek is. Jönnek mindenhonnan, akik sérültek. […] Segítjük egymást. Aki nem lát, azt vezetik. Aki nem tud járni, azt viszik.
190-191. oldal
– végül megígértették, hogy nem leszel a közösség terhére.
– Nem is voltam, ugye?
– persze, hogy nem. Az erős kezed és a jó eszed kárpótolt a beteg lábaidért. Erős és megbízható segítség vagy a szövőpajtában, minden asszony ezt mondja, aki ott dolgozik. És egy görbe lábnak semmi jelentősége sincs, ha az ügyességedhez mérjük. Azok a történetek, amiket a kölyköknek mesélsz, ahogy képeket festesz a szavakból… És fonalból! Azok a hímzések, amiket csinálsz! Nem hasonlíthatóak semmihez, amit valaha láttam.
10. oldal
– Mindannyiunk múltja tele van borzalmakkal.
– De neked volt anyád, aki szeretett.
– Igen. Aztán meghalt. Én pedig magamra maradtam.
– De neked legalább volt valakid… Mennyi ideig is?
– Majdnem tizenöt évig.
– Gabe is ennyi idős lehet most nagyjából. Vágyódik valamire, és attól félek, sosem fogja megtalálni. Mert sosem volt.
3. könyv: Máshol - 2. fejezet
Ébredés után az édesanyjával rendszerint a folyóhoz sétáltak. Úgy gondolta, itt a zöld csempés helyiség helyettesíti a folyót. Még éjszaka járt bent, és elforgatta a csillogó fogantyúkat. Megdöbbentette, hogy a víz egy része meleg. Minden bizonnyal főzésre való.
[…]
Érdekes, állapította meg Kira, hogy megtalálták a módját, hogy a vizet az épületekbe vezessék, de ügyetlenül és egészségtelenül, arról nem is beszélve, hogy nem volt hol elásni a szemetet.
7. fejezet