Kip Guile személy
Idézetek
– Kip. Nos, Kip, gondolkodtál már azon, hogy miért ilyen hitvány élet jutott neked? Nem volt még olyan érzésed, hogy te más vagy, mint a többiek?
Kip nem válaszolt. Igen és de.
– Tudod, miért érzed, hogy többre vagy hivatott?
– Miért? – kérdezte halkan, reménykedve Kip.
– Mert egy öntelt kis szarcsimbók vagy! – válaszolta nevetve a színholt.
15. oldal
Az, hogy mi nem vagyunk tökéletesek, nem mond semmit az ellenségeinkről, Kip. Semmit. De , mint kiderült, ők többnyire rosszak. Elég rosszak, hogy az uralmuk katasztrófához vezessen. Ám ez nem jelenti azt, hogy semmiben sincs igazuk minket illetően. És nem jelenti, hogy mindenki bolond, aki nekik dolgozik, gonosz. De meg kell állítani őket. Megölni, ha szükséges. Ilyen élet az, amelybe éppen beléptek, Kip.
662. oldal
Kip hamar kitöltötte a megfelelő rovatokat, aztán Quentin értetlen tekintetétől kísérve odavitte Vasököl parancsnokhoz.
– Aláírnád ezt nekem, uram? – és nyújtotta neki a tollat, előbb belemártva a tintába.
– Törő, tudod, hányféleképpen tudlak harcképtelenné tenni ezzel a pennával?
– Nem, uram.
– Szeretnéd megtudni?
– Csak ha ezt a tudást elméleti és nem tapasztalati úton szerzem meg, uram.
270-271. oldal
– Soha nem lesz vége, ugye? – kérdezte Kip.
A Prizma mély lélegzetet vett.
– Nem úgy, ahogy szeretném.
– Veszíteni fogunk?
Gavin hallgatott egy darabig. Aztán vállat vont, és elmosolyodott.
– Van rá esély. – Átkarolta Kip széles vállát, megszorította, aztán elengedte. – De az esélyek arra valók, hogy dacoljunk velük!
43. oldal
Visszasietett a folyosón, kinyitotta az ajtót, de a szavak a torkán akadtak. Vasököl parancsnok térden állt, arcát a kezébe temette, és sírt.
Vasököl nem tudta. Éveken keresztül azt hitte, hogy az öccsének csak rossz napja volt, amikor a bemutatón harcoltak. Éveken keresztül azt hitte, az öccse azért választotta a Rezgőököl nevet, mert ez fejezte ki az összetörtségét. Éveken keresztül nem tudta, hogy mit áldozott fel érte az öccse, és hogy Rezgőököl mennyire szereti őt.
Kip csendben visszalépett… és szemben találta magát Rezgőököllel. Nyelt egyet, és felnézett az óriásra, de a nagy ember csupán a vállára tette a kezét, enyhén megszorította és bement. Kip becsukta mögötte az ajtót.
Soha nem tudták meg, miről beszéltek a fivérek, de azon a napon Rezgőököl, úgy tűnt, előlépett a sötétségből. Ő vette át az Aleph raj kiképzését. És időnként mosolygott is.
434-435. oldal