kincs tárgy
Idézetek
[…] a mesés kincseknél többet érnek a mesék kincsei […]
(Heltai Jenő)
170. oldal
Kőrössi P. József (szerk.): Nagyapám-nagyanyám Magyar írók novellái
Kincskereső
Ha valaki kincseit elveszti,
semmi vigasza nincs neki.
Elmehetsz hozzá szeretetből
vagy kíváncsiságból, nem szeretetből,
mindegy az úgyis, mindegy az neki.
Hallgathatod a könnye folyását,
azt sem adja neked, visszasírja, ha lehet.
Nem tudsz semmit mondani, tenni.
Pedig a szíved jó, hogy is ne lenne,
csakhogy ő szomorúbb annál, hogy ez segíthetne.
Nem is lét téged, úgy folyik a könnye,
hajából pereg, pereg a kincse.
És nem rédekli, hogy van-e neked,
mindegy az, neki volt úgyis a jobb, szebb,
de mindet elvitték, elrabolták tőle,
féltett kincsét mind elvitték, azért sír úgy.
És hogyha mondod, dehogyis vitték,
most is pereg, pereg a kincse,
megríkatnád, ijesztenéd, nem hinné el,
nem hinné úgyse.
Inkább hazudj, hogy nincs neked se,
mert hát mitől is, honnan is lenne.
Ő persze tudja, látja rajtad,
hogy neked van, hogy is ne lenne,
mindenkinek van valami kincse.
És hogyha mondanád elvesztettnek,
megríkatnád, elijeszted, nem hinné el,
nem hinné úgyse.
Ne hazudj többet, nincsen rá szükség.
Életét sötét verembe vetették,
de egyszer kiássa magát a túloldalra.
Vissza se néz majd, csak nevet rajta.
Nem leszel ott, nem fogod látni,
a szobádban ülsz, ott fogod várni
a kávét, eszel vagy alszol éppen,
élhetsz ezerféleképpen,
de néha egy régen elfeledett zsebből
előkerül kitépett tincse –
kezedbe veszed, markodba zárod,
s érzed, hogy pereg, pereg a kincse.
45-46. oldal (Műút, 2017)
