Kína helyszín

Szerb Antal: Utas és holdvilág
Krasznahorkai László: Rombolás és bánat az Ég alatt
Douglas Coupland: A rágógumitolvaj
Zilahy Péter: Három plusz 1
Roberto Saviano: Gomorra
Christopher Moore: Mocskos meló
David Mitchell: Szellemírók
Shan Sa: A gójátékos
Marie-Louise von Franz: Az árnyék és a gonosz a mesében
Douglas Adams – Mark Carwardine: Utoljára látható
Jane Elliott – Colin King: Enciklopédia gyermekeknek
Beck Judit (szerk.): Nagy drogkönyv
Marcello D'Orta: A lestrapált tanító
Dai Sijie: Balzac és a kis kínai varrólány
Eckhart Tolle: A most hatalma
Boris Vian: Öljünk meg minden rohadékot!
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Hamvas Béla: Scientia sacra
Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása
Cserna-Szabó András: Levin körút
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben
Noam Chomsky: Hatalom és terror
Michael Moore: Hülye fehér ember
Lomb Kató: Egy tolmács a világ körül
Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné
Jung Chang: Vadhattyúk
Rejtő Jenő (P. Howard): Az elveszett cirkáló
Ito Nobuo – Maeda Taiji – Miyagawa Torao – Yoshizawa Chú: Japán művészet
Ha Jin: Várakozás
Leyrer Richard – Szabó Julianna: A kung fu királya
Szvámi Ráma: Élet a Himalája mestereivel
Simone de Beauvoir: Amerikai útinapló
Tevan Andor: A könyv évezredes útja
Nicolas J. Saunders: Állatszellemek
Anchee Min: Madame Mao
Gideon Burrows: A fegyverkereskedelem
Csató Tamás – Gunst Péter – Márkus László – Jemnitz János: Egyetemes történelmi kronológia
Kósa Géza: Kína kerti virágai
Szvámi Ráma – Rudolph Ballentine – Szvámi Adzsaja: Jóga és pszichoterápia
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Chris Anderson: Ingyen!
Magyar Larousse enciklopédia I-III.
Aczél Endre: Amit megírhatok
Gundel Takács Gábor (szerk.): Ami egyszer elmúlt, nem múlik el többé
Marco Polo: Marco Polo utazásai
Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története
Gavin Menzies: 1421 – amikor Kína felfedezte a világot
J. C. Jang: Miért nem bírjuk a kínaiakat?
Oswald Spengler: A nyugat alkonya I-II.
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Kováts András – Rónai Gergely (szerk.): Bevándorló Budapest
Gabrielle Keng-Peralta: Varázslatok evőpálcikákkal
Madaras Takács Réka (szerk.): Ablak Tibetre
Aravind Adiga: A Fehér Tigris
Hellmuth Benesch: Pszichológia
Thomas O. Höllmann: A Selyemút
Endrei Walter: A középkor technikai forradalma
Császár Erzsébet: 27 ezer óra a levegőben
Terebess Gábor: Ezerízű Kína
Tim Weiner: A CIA története
Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történelem – 1789–1914
Chris Alden: Kína az afrikai kontinensen
Mark Mason: A foci
Ryszard Kapuściński: Lapidárium
Liu O: Öreg Can kóborlásai
Baranyi Tibor Imre: Fejlődő létrontás és örök hagyomány
Joachim Mayer: Milyen fa ez?
Henning Mankell: A pekingi férfi
Karinthy Ferenc: Zenebona
Helmut Schmidt: Nyugállományban
Niall Ferguson: Civilizáció
Orcsik Roland: Rozsdamaró
Jane Chisholm: Világtörténelem kicsiknek és nagyoknak
John Vaillant: A tigris
Csányi Vilmos: Ironikus etológia
Spiró György: Magtár
Salát Gergely: A régi Kína története I.
Tusor András – Sahin-Tóth Gyula: Gasztronómia
Gordon Korman: A császár hagyatéka
Gaál Mózes: Münchhausen
Justina Chen Headley: North of Beautiful – Iránytű Önmagamhoz
Hahner Péter: Az USA elnökei
Steve Berry: A császár sírja
Robert J. Sawyer: Világtalan
A nagy HírCsárda könyv
Chester Nez – Judith Schiess Avila: Kódbeszélők
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
Georg Wegener: Szálljatok velem!
Tara Sue Me: The Training
Trenka Csaba Gábor: Place Rimbaud
Marian Keyes: Rachel vakációja
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget
Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió
Holló Szilvia Andrea – Zsigmond Gábor: A fatestű bárkától a tengerjáró óriásig
Böndör Pál: Eleai tanítvány
Elliott Roosevelt: Apám így látta
Clare West (szerk.): Gazing at Stars (Oxford Bookworms)
William J. Dobson: Diktatúra 2.0
Oliver Stone – Peter Kuznick: Amerika elhallgatott történelme
Tan Twan Eng: Esőcsináló
Probáld Ferenc – Ütőné Visi Judit: Földrajz 10.
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Yuval Noah Harari: Sapiens
Trembácz Éva Zsuzsanna: Túró Rudi pálcikával
Liz Tuccillo: Hogyan legyünk szinglik
Richard Sakwa: Háború a határon
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Pak Janmi: Élni akartam
Kurt Flasch: Miért nem vagyok keresztény?
Berkes Péter (szerk.): Tanárszöveg / Diákduma
Kepes András: Világkép
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Egy nagyvilági hölgy: Az illem
Martin Ford: Robotok kora
Yuval Noah Harari: Homo Deus
Colleen Hoover: Confess – Vallomás
Besenyő János – Gyarmati Ádám – Hetényi Soma Ambrus – Pető Gergő – Szijj Dóra – Resperger István: Kongói Demokratikus Köztársaság
Douglas Murray: Európa furcsa halála
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Mellár Tamás: Elvesztegetett évek
Tim Marshall: A földrajz fogságában
Min Jin Lee: Pacsinkó
Kim Stanley Robinson: Vörös Hold
Jü Hua: Kína tíz szóban
Rick Riordan: Az Olimposz vére
James Jackson: A háttérhatalom
Mészöly Ágnes: A királyné violája
Roger Crowley: Az Elátkozott torony
Besenyő János – Hamar Imre (szerk.): Kína a globális kihívások tükrében / China In The Light of Global Challenges
Ellen Engelstad – Ola Jostein Jørgensen (szerk.): Rød jul
Roman Leuthner: Meztelenül zuhanyozni szigorúan tilos!
Tommy Wieringa: Szent Rita
Jung Chang: Nagytestvér kistestvér vöröstestvér
Dirk Rossmann: A polip kilencedik karja
Ben Shapiro: A történelem jobb oldala
Gulbahar Haitivaji – Rozenn Morgat: Menekülés a kínai Gulagból
Peter Frankopan: Új selyemutak
Márton Tibor: Anyag- és gyártásismeret I.
Stefan Aust – Adrian Geiges: Hszi Csin-ping
Pogátsa Zoltán: A globális elit
Horváth Levente: A kínai geopolitikai gondolkodás
Susan Stokes-Chapman: Pandóra
Steve Berry: Az utolsó királyság
Frei Tamás: Puccs Moszkvában

Idézetek

Olympia_Chavez>!

Maónak ugyancsak ármánykodnia kellett, hogy hatalmát megőrizze. De az ármányban nagymester volt. Legkedvesebb olvasmánya, melyet már pártvezetőknek is szívesen ajánlott, egy sokkötetes klasszikus gyűjtemény volt a udvari intrikákról és hatalmi játszmákról. Mao kormányzását tulajdonképpen inkább a középkori császári udvaréhoz lehet mérni, ugyanis hatalmával lenyűgözte udvaroncait és alattvalóit. Az „oszd meg és uralkodj” elvének is mestere volt, kijátszotta az emberek ama hajlamát, hogy másokat farkasok elé vessenek. Végül hiába voltak maguk is elégedetlenek Mao politikájával, a legfelső vezetők közül igen kevesen álltak ki Peng marsall mellett.

252. oldal, 12. Ügyes asszony semmiből is megfőzi az ételt, Éhínség (1958-1962) (Európa Könyvkiadó, 2015)

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

Kapcsolódó szócikkek: Kína · Mao Ce-tung
sztimi53>!

Az ivás igazából azért nem komoly tényező Kínában, mert csak a komoly, elkötelezett sztoikusok képesek elviselni és megszokni a kínai szeszes italokat. Ezeket általában válogatatlan gabonából készítik, újból és újból lepárolják. Az eredmény igazi tüzes víz, melynek illata és íze a lenolajra és a denaturált szeszre emlékeztet. Kaparja a torkot, égeti a gyomrot, kitartóan megül az ember leheletén – és persze a fejében is, még napokkal az ivászat után is. Egyetlen módon elviselhető: gyorsan be kell rúgni és úgy maradni, míg csak észrevétlenül át nem jutunk az Ígéret földjére, ahol a másnaposság ismeretlen fogalom.

55. oldal, Pannonica, 1995.

Kapcsolódó szócikkek: Kína
Lunemorte P>!

Kínában az emberek sosem fejezik ki gesztusokkal az érzelmeiket, még kivételes alkalmakkor sem.

353. oldal, (Európa, 2018)

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

Kapcsolódó szócikkek: Kína
Zizzer>!

Kína legfontosabb exportáruja az az anyag volt, amiről az út a nevét kapta: a selyem. Ezzel az elnevezéssel azokat a textíliákat foglalták össze, amelyeket bizonyos lepkefajták bebábozódásakor keletkező mirigyváladékából szőnek. Különösen kiváló minőséget adott a selyemhernyó (Bombyx mori), amelynek hernyói a fehér eperfa (Morus alba) leveleivel táplálkoznak, és amelyet Kínában már jóval a császárság kora előtt háziasítottak. A fonal finomságát leginkább a súlyával jellemezhetjük, amely kilenc kilométer hosszúságnál sem éri el a három grammot.
Mindenesetre még néhány munkalépés, míg az anyag a szövőszéken formát nyer, a bábok forrázásától (elölésük végett), a fonal legombolyításától és összesodrásától kezdve egészen a tisztításig (hernyónyál eltávolításáig). A Han-dinasztia korában a selyemfajták már kiterjedtek a gézre, kreppre, damasztra és brokátra. A mintákat vagy különbözően színezett fonalak mintás szövésével, vagy nyomással, esetleg hímzéssel hoztak létre.

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: brokát · damaszt · Kína · selyem
csartak P>!

A Föld minden ötödik lakosa kínai. Ha a családom összegyűlne, és ha mi lennénk a világ, egyikünk kínai lenne. […] Azok a vezetőink, akik elméletileg is fel voltak készítve, tudták, hogy a jövőről nem lehet érdemben beszélgetni Kína figyelembevétele nélkül.

335. oldal, A vörös szalag (2006)

Kapcsolódó szócikkek: Kína
Ninácska P>!

Kínában a vendégek az étteremben több fogást rendelnek, amelyeket az asztal közepén, közös ételként találnak fel.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kína
Ninácska P>!

A kínai aperitif, amit a kínai éttermekben kínálnak, Kínában nem létezik.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kína
Bla IP>!

A Nyugat megpróbálja visszafogni azt, hogy egyre többen rendelkezzenek tömegpusztító fegyverekkel, de maximum lassítani tudja a folyamatot, megállítani egészen bizonyosan nem.
Ugyanakkor kettős mércét alkalmaz saját elveinél is: demokráciát, de csak akkor, ha az nem iszlám fundamentalistákat juttat hatalomba, Irak és Irán ne fegyverkezzen, de Izrael megteheti ezt. Az emberi jogok problémát jelentenek Kínában, viszont Szaúd-Arábiában nem. Kuvaitot megvédjük, Boszniát habozunk megvédeni. Az egyetemes elvek így erodálódnak, foszlanak semmivé. A demokratizálási törekvések Ázsiában és az iszlám világban ütköztek legnagyobb akadályba (ld. a gazdaságilag prosperáló Szingapúrt vagy
Kínát, ahol kénytelen volt feladni elveit a Nyugat)

Kapcsolódó szócikkek: Bosznia · Kína · Kuvait · Szaúd-Arábia
Chöpp >!

Úgy látszik, senki sem tudja, miben hisznek a kínaiak mostanság – beleértve magukat a kínaiakat is. Elméletben Kína még mindig kommunista, a gyakorlatban viszont a legkevésbé sem az.

232. oldal A Homo sapiens értelmet ad a világnak

Yuval Noah Harari: Homo Deus A holnap rövid története

Kapcsolódó szócikkek: Kína · kínai
Eszter01>!

Az ókori Kína részegesei lóagyat fogyasztottak az átszeszelt éjszaka után, Puerto Ricóban citromot dörzsölnek hónaljukba, és ettől várnak javulást, Haitin tizenhárom fekete fejű gombostűt kell a másnaposságot okozó szesz dugójába szúrni, Szingapúrban a ginszenggel ízesített fűszeres levest tartják hatékony szernek, Mongóliában olyan paradicsomlével enyhítik az alkohol következményeit, melyben egy birka szeme úszik, a finnek a hering-sör-szauna szentháromságában hisznek, az oroszok pedig az uborkalevesben és a savanyú káposztában. Az amerikaiak állítólag a préripolipban találták meg a gyógyszert (nyers tojássárgája, ketchup, bors, Worcester-szósz), ami enyhén szólva is brutális öngyilkosságnak tűnik, nemcsak másnaposan.

126. oldal

13 hozzászólás