Kína helyszín

Szerb Antal: Utas és holdvilág
Krasznahorkai László: Rombolás és bánat az Ég alatt
Douglas Coupland: A rágógumitolvaj
Zilahy Péter: Három plusz 1
Roberto Saviano: Gomorra
Christopher Moore: Mocskos meló
David Mitchell: Szellemírók
Shan Sa: A gójátékos
Marie-Louise von Franz: Az árnyék és a gonosz a mesében
Douglas Adams – Mark Carwardine: Utoljára látható
Jane Elliott – Colin King: Enciklopédia gyermekeknek
Beck Judit (szerk.): Nagy drogkönyv
Marcello D'Orta: A lestrapált tanító
Dai Sijie: Balzac és a kis kínai varrólány
Eckhart Tolle: A most hatalma
Boris Vian: Öljünk meg minden rohadékot!
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Hamvas Béla: Scientia sacra
Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása
Cserna-Szabó András: Levin körút
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben
Noam Chomsky: Hatalom és terror
Michael Moore: Hülye fehér ember
Lomb Kató: Egy tolmács a világ körül
Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné
Jung Chang: Vadhattyúk
Rejtő Jenő (P. Howard): Az elveszett cirkáló
Ito Nobuo – Maeda Taiji – Miyagawa Torao – Yoshizawa Chú: Japán művészet
Ha Jin: Várakozás
Leyrer Richard – Szabó Julianna: A kung fu királya
Szvámi Ráma: Élet a Himalája mestereivel
Simone de Beauvoir: Amerikai útinapló
Tevan Andor: A könyv évezredes útja
Nicolas J. Saunders: Állatszellemek
Anchee Min: Madame Mao
Gideon Burrows: A fegyverkereskedelem
Csató Tamás – Gunst Péter – Márkus László – Jemnitz János: Egyetemes történelmi kronológia
Kósa Géza: Kína kerti virágai
Szvámi Ráma – Rudolph Ballentine – Szvámi Adzsaja: Jóga és pszichoterápia
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Chris Anderson: Ingyen!
Magyar Larousse enciklopédia I-III.
Aczél Endre: Amit megírhatok
Gundel Takács Gábor (szerk.): Ami egyszer elmúlt, nem múlik el többé
Marco Polo: Marco Polo utazásai
Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története
Gavin Menzies: 1421 – amikor Kína felfedezte a világot
J. C. Jang: Miért nem bírjuk a kínaiakat?
Oswald Spengler: A nyugat alkonya I-II.
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Kováts András – Rónai Gergely (szerk.): Bevándorló Budapest
Gabrielle Keng-Peralta: Varázslatok evőpálcikákkal
Madaras Takács Réka (szerk.): Ablak Tibetre
Aravind Adiga: A Fehér Tigris
Hellmuth Benesch: Pszichológia
Thomas O. Höllmann: A Selyemút
Endrei Walter: A középkor technikai forradalma
Császár Erzsébet: 27 ezer óra a levegőben
Terebess Gábor: Ezerízű Kína
Tim Weiner: A CIA története
Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történelem – 1789–1914
Chris Alden: Kína az afrikai kontinensen
Mark Mason: A foci
Ryszard Kapuściński: Lapidárium
Liu O: Öreg Can kóborlásai
Baranyi Tibor Imre: Fejlődő létrontás és örök hagyomány
Joachim Mayer: Milyen fa ez?
Henning Mankell: A pekingi férfi
Karinthy Ferenc: Zenebona
Helmut Schmidt: Nyugállományban
Niall Ferguson: Civilizáció
Orcsik Roland: Rozsdamaró
Jane Chisholm: Világtörténelem kicsiknek és nagyoknak
John Vaillant: A tigris
Csányi Vilmos: Ironikus etológia
Spiró György: Magtár
Salát Gergely: A régi Kína története I.
Tusor András – Sahin-Tóth Gyula: Gasztronómia
Gordon Korman: A császár hagyatéka
Gaál Mózes: Münchhausen
Justina Chen Headley: North of Beautiful – Iránytű Önmagamhoz
Hahner Péter: Az USA elnökei
Steve Berry: A császár sírja
Robert J. Sawyer: Világtalan
A nagy HírCsárda könyv
Chester Nez – Judith Schiess Avila: Kódbeszélők
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
Georg Wegener: Szálljatok velem!
Tara Sue Me: The Training
Trenka Csaba Gábor: Place Rimbaud
Marian Keyes: Rachel vakációja
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget
Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió
Holló Szilvia Andrea – Zsigmond Gábor: A fatestű bárkától a tengerjáró óriásig
Böndör Pál: Eleai tanítvány
Elliott Roosevelt: Apám így látta
Clare West (szerk.): Gazing at Stars (Oxford Bookworms)
William J. Dobson: Diktatúra 2.0
Oliver Stone – Peter Kuznick: Amerika elhallgatott történelme
Tan Twan Eng: Esőcsináló
Probáld Ferenc – Ütőné Visi Judit: Földrajz 10.
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Yuval Noah Harari: Sapiens
Trembácz Éva Zsuzsanna: Túró Rudi pálcikával
Liz Tuccillo: Hogyan legyünk szinglik
Richard Sakwa: Háború a határon
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Pak Janmi: Élni akartam
Kurt Flasch: Miért nem vagyok keresztény?
Berkes Péter (szerk.): Tanárszöveg / Diákduma
Kepes András: Világkép
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Egy nagyvilági hölgy: Az illem
Martin Ford: Robotok kora
Yuval Noah Harari: Homo Deus
Colleen Hoover: Confess – Vallomás
Besenyő János – Gyarmati Ádám – Hetényi Soma Ambrus – Pető Gergő – Szijj Dóra – Resperger István: Kongói Demokratikus Köztársaság
Douglas Murray: Európa furcsa halála
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Mellár Tamás: Elvesztegetett évek
Tim Marshall: A földrajz fogságában
Min Jin Lee: Pacsinkó
Kim Stanley Robinson: Vörös Hold
Jü Hua: Kína tíz szóban
Rick Riordan: Az Olimposz vére
James Jackson: A háttérhatalom
Mészöly Ágnes: A királyné violája
Roger Crowley: Az Elátkozott torony
Besenyő János – Hamar Imre (szerk.): Kína a globális kihívások tükrében / China In The Light of Global Challenges
Ellen Engelstad – Ola Jostein Jørgensen (szerk.): Rød jul
Roman Leuthner: Meztelenül zuhanyozni szigorúan tilos!
Tommy Wieringa: Szent Rita
Jung Chang: Nagytestvér kistestvér vöröstestvér
Dirk Rossmann: A polip kilencedik karja
Ben Shapiro: A történelem jobb oldala
Gulbahar Haitivaji – Rozenn Morgat: Menekülés a kínai Gulagból
Peter Frankopan: Új selyemutak
Márton Tibor: Anyag- és gyártásismeret I.
Stefan Aust – Adrian Geiges: Hszi Csin-ping
Pogátsa Zoltán: A globális elit
Horváth Levente: A kínai geopolitikai gondolkodás
Susan Stokes-Chapman: Pandóra
Steve Berry: Az utolsó királyság
Frei Tamás: Puccs Moszkvában

Idézetek

Kuszma>!

Kína visszavonhatatlanul hozzákapcsolta magát a világgazdasághoz. Ha mi nem vásárolunk, ők nem termelhetnek. Ha pedig nem termelhetnek, tömeges és tartós lesz a munkanélküliség, ami egy olyan korban, amikor a kínai nép jelentős része zsúfolt városokban él, elkerülhetetlenül általános nyugtalansághoz vezet, és – mint Kínában minden – korábban soha nem tapasztalt arányokban.

81. oldal

Tim Marshall: A földrajz fogságában Tíz térkép, amely mindent elmond arról, amit tudni érdemes a globális politikai folyamatokról

Kapcsolódó szócikkek: Kína
5 hozzászólás
RandomSky>!

2007-ben Kínában jártam, ha jól emlékszem, az első államilag finanszírozott sci-fi konferencián. Az egyik jelenlévő párthivatalnokkal beszélgettem, és ezt mondtam neki: „Mostanáig azt olvastam a Locusban, hogy maguk helytelenítik a sci-fit, helytelenítik a sci-fi konferenciákat, és hogy az efféle dolgokat eddig nem igazán támogatták. Mi változott? Miért engedik most már az ilyesmit? Miért vagyunk itt?” A fickó erre azt válaszolta: „Hát, tudja, évek óta csodálatos dolgokat készítünk. Mi készítjük a maguk iPodjait. Mi gyártjuk a mobiltelefonokat. Jobban csináljuk, mint bárki más, az ötlet viszont nem a miénk. Önök idehozzák a terveket, mi pedig legyártjuk. Ezért körbejártuk Amerikát, beszéltünk pár emberrel a Microsoftnál, a Google-nél, az Apple-nél, rengeteg kérdést feltettünk nekik, saját magukról. Csak a munkatársakról. És kiderült, hogy kamaszként mind sci-fit olvastak. Így aztán arra jutottunk, hogy talán fontos lehet.”

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Kapcsolódó szócikkek: 2007 · Google · iPod · Kína · Microsoft · sci-fi
Sceurpien I>!

A Nankingból küldött képeslapon megírta, hogy határozottan nem tetszik neki, amit Kínában adnak kínai kaja címen, és alig várja, hogy visszamenjen Londonba és rendes kínait egyen.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kína · London · Nanking
1 hozzászólás
Kuszma>!

A keleti nyitás egy pótcselekvés, a fejlődésre való képtelenség (vagy a fejlődés nem akarásának) beismerése. Ugyanis nem lehet ma már visszaállítani a régi KGST-modellt, amelyben puha áru (értsd alatta a gyenge minőségű, nem korszerű terméket) cserélődött puha árura, amelyben az oroszok biztosították az energiát, és mi vacak fogyasztási javakkal fizettünk ezért. Ma már Oroszország és Kína is sokkal igényesebb, megköveteli a jó minőségű és olcsó árut (amit mi nemigen tudunk produkálni). Ők a velünk való gazdasági kapcsolatok emelésében nem gazdasági, hanem politikai hasznot látnak: belépés az EU-piacokra, a tőlük való függés erősítése stb. A paksi atomerőmű bővítése és a Belgrád-Budapest vasútvonal Magyarország számára semmi hasznot nem fog jelenteni (hacsak nem számítjuk be a gazdasági oligarchák korrupciós bevételének növekedését), ezek csak és kizárólag a két nagyhatalom terjeszkedését szolgálják. A befolyási övezet bővüléséért nem is kell nagy árat fizetniük, mindössze biztosítani kell a magyar hatalmi elit korrupciós igényeinek kielégítését.

49-50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: KGST · Kína · Oroszország
3 hozzászólás
Leánykökörcsin>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Most, hogy meghatározatlan időre Kínában ragadtam, meg kellett tanulnom a mandarin nyelvet. A legjobb tanárom volt: a muszáj.

160. oldal

Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel Szökésem Észak-Koreából

Kapcsolódó szócikkek: Hyeonseo Lee · Kína
giggs85>!

Kínában már tízszer annyi náci egyenruhát, tőrt, Führer-mellszobrot és jelvényt gyártottak, mint az egész Harmadik Birodalomban valaha.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kína
Kuszma>!

1993-ban a [kínai] Közbiztonsági Minisztérium jelentése szerint országszerte nagyjából 8700 „tömeges incidens” fordult elő, amely kategóriába a sztrájkok, a tüntetések, a felvonulások és az ülősztrájkok egyaránt beletartoznak. 2005-ben ez a szám 87 ezerre szökött fel, ami tízszeres növekedést jelent. Öt évvel később, 2010-ben a tiltakozások száma a korábbi érték több mint kétszeresére, 180 ezerre emelkedett – vagyis naponta közel 500 megmozdulás zajlott országszerte. […] 2010-ben Kína többet költött belbiztonságra, mint nemzetvédelemre. A helyzet később sem változott. A rendőrség és a belügyi megfigyelés 2011-es költségvetése csaknem 14 %-kal, 95 milliárd dollárra szökött fel, ugyanakkor a kínai hadsereg költségvetése 91,5 milliárd dollárra rúgott.

276-277. oldal A technokraták

William J. Dobson: Diktatúra 2.0 A 21. századi zsarnokok természetrajza

Kapcsolódó szócikkek: 1993 · 2005 · 2010 · Kína
1 hozzászólás
krlany I>!

A japánok a cselekvésben keresték a dicsőséget, a kínaiak a halálban. Kollektív öngyilkosságuk patetikus nagyszerűségét szomorú irónia árnyékolja be. Idő előtt eldobni az életet szégyenletes megadás. A több évezredes kínai civilizáció megszámlálhatatlan filozófust, gondolkodót és költőt nevelt föl. De egyikük sem értette meg, hogy a halál energiáját semmi sem pótolja.
Csak a mi jóval szerényebb civilizációnk jutott el a lényegig: cselekedni annyi, mint meghalni – meghalni annyi, mint cselekedni.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · Kína · öngyilkosság
1 hozzászólás
zsigonega>!

Mit csináltatok tegnap este? Akkor az öreg a térdére ültetett, és így szólt: Elmondom neked a trükkömet. Te is használhatod. Nézz fel! – és az égre mutatott. – Látod a csillagokat? Ha mereven nézed őket, néhány pillanat múlva már nem lesznek ugyanott, elmozdulnak. És tudod miért? Mert a csillagok az ég szekerei. És tudod hogy lehet felszállni rájuk? – Felhúzta a bal karomat, és a mutatóujjamat az égre tartotta. – A balt kell használnod, mert az van a szíved felől, és a szív sokkal erősebb az észnél. Válassz ki egy csillagot! Jól nézd meg őket, nem egyformák. Nekem például az tetszik, ott. Nagyon kényelmes ülései vannak, és az én koromban az embernek már fáj a feneke. De te, aki olyan fiatal vagy, azt is választhatod, látod, ott. Az az egyik leggyorsabb. Én mindig szerettem utazni. Tengerész vagyok. De most már nem kellek senkinek, és unatkozom ezen a szigeten. Ketrecben érzem magam… – Giuditta Mercurio felé fordult, akit elbűvölt az elbeszélés, és tátott szájjal hallgatta, akár egy kisgyerek. – Pontosan ketrecet mondott, mint te. – Mosolygott. – Elmesélte, hogy ő minden este felszáll a csillagokra. És hogy gyakran a nagymama is vele utazik. Látták Indiát, Kínát, Afrikát, Spanyolországot… – Nevetett. – Még a Holdat is. De a szíveddel kell hinned benne – mondta végül az öreg, és az ujjával a mellkasomra bökött. – Giuditta ismét Mercurio vállára hajtotta a fejét. A hangja szomorú lett. – Akkoriban az apám soha nem volt otthon, és hiányzott nekem. Sőt azt hittem, gyűlöl, mert megöltem az anyámat…
Mercurio szorosabban ölelte.
– Így attól a naptól kezdve minden este kihajoltam a szobám ablakán, az ujjammal megérintettem az eget, és felszálltam egy csillagra. Az apámhoz vitettem magam. És vele voltam…
Mercurio végre megértette, mit csinált Giuditta, amikor az Új Gettó lakásának ablakán kihajolni látta.

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · Giuditta · Hold · India · Kína · Mercurio
Chöpp>!

Ez a hua írásjegye, az egyetlen szóé, amely Kínát és a kínai embereket jelöli anélkül, hogy bármilyen császárra, dinasztiára, mészárlásra vagy áldozattételre utalna.
[…]
A hua szó eredetileg azt jelenti, virágzó, pompázatos, a karakter pedig arra hasonlít, ahogyan a vadvirágok előtörnek a földből.

97. oldal A betűmágus

Kapcsolódó szócikkek: Kína
4 hozzászólás