Kim Stone személy

– Ööö… de asszonyom, ez egy kisbaba – mondta Jack az üvegfal biztonsága mögül.
– Ilyen tudással már rég nem az őrizetesekkel kéne foglalkoznia, őrmester! – csattant fel Kim.

Kim kilépett az épületből, egyenesen a káoszba.

25. oldal

Bryant szerint az ember semmilyen körülmények között nem barátkozik össze valakivel, aki a halálát kívánta. És ez egy nagyon egyszerű képlet.

– Oké, Keats, van még valami, amit tudnom kéne?
– Mondjuk, például, hogy miként illik beszélni az emberekkel.
– Az áldozatról… – morogta Kim.

– Gondolod, hogy egy ember képes volt egymaga felráncigálni azon a füves parton, Főnök?
– Valahogy odavitték, Bryant, és az biztos, hogy nem a Királyi Posta volt.

– Főnök, elmondanád, hogy mivel érdemeltem ki a megtiszteltetést, hogy visszatérhetek ide?
– Tegyük fel, hogy csak ennyire szerencsés vagy – mondta Kim, míg azt várta, hogy a kapu kinyíljon.
– Szuper.
– Bryant, tudod, hogy nagyon igazságosan szoktam kiosztani a szar melókat. Az kapja, aki a leginkább idegesít. Ennyi.

– Maga tényleg szereti a rovarokat, igaz?
– Lenyűgöz a túlélőképességük. Csak abban bízom, hogy sose tanulnak meg kommunikálni egymással.
– Miért? – kérdezte Kim, kissé furcsállva ezt a kijelentést.
– Mert több mint egymillió rovarfaj él a földön, a bolygó élő organizmusainak több mint felét ők alkotják. Tehát, ha egyszer megtanulnak egymással kommunikálni, akkor nagy bajban leszünk.

74. oldal, 13. fejezet (General Press, 2018)

Az ítéletre várni sokszor rosszabb, mint maga az ítélet.

272. oldal, 97. fejezet

— Hazug ribanc! Tudtál róla.

13. oldal

– Tudod, a többieket talán rászedheted, de én nem vagyok olyan ostoba, mint amilyennek látszom.
– Olyan ostoba nem is lehetnél – gúnyolódott Kim.