Killian James személy
Idézetek
– Purple Rain. Na, ha már iszonyat briliáns gitárosokról beszélünk… Prince egyszerűen állat, annyira… könnyed volt, de a lelke zabolázatlan.
Fejemet a tenyeremen pihentetve felmosolygok rá.
– Láttad már valaha magát a lemezt?
Összehúzza sötét szemöldökét.
– Nem – feleli. Egyre szélesebb mosollyal figyelem, ahogyan kicsúsztatja a lemezt a tokjából, és elkerekedik a szeme. – Ez szó szerint lila!
Szinte sikkantva mondja, amitől elnevetem magam.
– Igen. Én is ugyanígy reagáltam, amikor nyolcévesen megtaláltam. Apa üvöltözött is velem, amikor rajtakapott, hogy a babáim teazsúrján tálcaként használom.
80. oldal
– Egyébként köszönöm – krákogom, és gyűlölöm, hogy ilyen száraz a torkom.
A fejét rázza.
– Borzalmas a gyümölcssaláta, cica. Mindketten tudjuk.
– Nem, úgy értem, köszönöm, hogy ott voltál nekem… Hogy itt vagy nekem.
Killian egy pillanatig összevont szemöldökkel bámul, majd az enyémre teszi a kezét. Meleg és nehéz, a szorítása gyengéd, mégis erőteljes.
– Köszönöm, hogy megengedted.
111. oldal
– Nem kellene ilyesmit kérdeznem, de… te J. J. Watt vagy? – kérdezi a csaj.
Mind fuldokolni kezdünk a sörtől, próbáljuk elrejteni a nevetésünket. Mind, Rye-t kivéve, aki ismét elpirul. Könnyed mosollyal válaszol:
– Légyszi, ne mondd el senkinek, hogy a One Directionnel lógok, jó? Ártana a hírnevemnek.
– Rendicsek – feleli a pincérnő, és felhúzza a szemöldökét, amikor bemutatok Rye-nak, Whip pedig sípcsonton rúgja az asztal alatt, amitől megremegnek a sörösüvegek.
– Istenem! – nyögi Rye, amikor magunkra maradunk. – Egy évig nem cikkeznek rólunk, és máris lenyom valami focista.
169. oldal
– Egy vidéki ház kertjében találkoztam a legjobb barátommal. Akkoriban elveszetten bolyongtam, távol a zenétől. Ő segített visszatalálni hozzá. […] Akkor arra kért, énekeljem el neki az egyik számunkat. Nem tettem meg. Igazság szerint azt akartam, hogy jobban kedveljen engem, mint a zenémet.
387. oldal