Kilgore Trout személy

Tizenkilencedik fejezet

1972 előtt Trout csak egyetlen olvasói levelet kapott. Egy különc milliomos küldte, aki egy magánnyomozó-irodát bérelt föl, hogy derítsék ki, ki az a Trout és hol található. Trout olyan nehezen volt megtalálható, hogy a keresés tizennyolcezer dollárba került.

Harmadik fejezet - Maecenas 1988 - 35-36. oldal

– Nekem az tűnik a legfőbb tanulságnak, amit Eliot levonhatott – mondta Trout –, hogy az embereknek annyi kritikátlan szeretetre van szükségük, amennyit csak kaphatnak.
– És ez újdonság? – érdeklődött rekedten a szenátor.
– Az újdonság az, hogy valaki hosszú időn át képes volt adni ezt a szeretetet.

257-258. oldal (Maecenas, 2007)

Kilgore Trout once wrote a short story which was a dialogue between two pieces of yeast. They were discussing the possible purposes of life as they ate sugar and suffocated in their own excrement. Because of their limited intelligence, they never came close to guessing that they were making champagne.

Billy kiment a szobájából, lement a lassú liften, átsétált a Times Square-re, és egy csiricsáré könyvesbolt kirakatát nézegette. A kirakatban száz meg száz könyv volt közösülésről, buzik szeretkezéséről és gyilkosságokról meg egy útmutató New York úthálózatáról meg a Szabadság-szobor modellje, beépített hőmérővel. És ott volt a kirakatban korommal és légypiszokkal telepettyezve Billy barátjának, Kilgore Troutnak négy papírfedelű regénye is.
Közben a nap hírei mozgó fényszalagra írva megjelentek a Billy háta mögötti épületen. A kirakat visszatükrözte a híreket. Hatalomról és sportról és gyűlöletről és halálról szóltak. Így megy ez.
Billy bement a könyvesboltba.

Szépirodalmi Könyvkiadó 1980, 193-194. oldal

Na most ezt adják össze: Egy ember hidrogénbombát alkot a paranoid Szovjetúniónak, mindent megtesz annak érdekében, hogy működjön is, aztán elnyeri a Nobel-békedíjat! Ez a valóságos személy, aki méltán bekerülhetne Kilgore Trout valamelyik elbeszélésébe, nem más, mint Andrej Szaharov, a néhai atomfizikus.
1975-ben nyerte el a Nobelt, mert követelte, hogy szüntessék be az atomfegyver-kísérleteket. Ő persze már rég kikísérletezte a magáét. A felesége gyermekorvos volt! Miféle ember az, aki tökéletesíteni bír egy hidrogénbombát, miközben egy gyermekgyógyász szakorvossal él házasságban?

17-18. oldal

Ám Sátán aggódni kezde Isten miatt, amikor monda Isten: „Legyen világosság”, és lőn világosság. El kellett tűnődnie: „Ugyan mi a fészkes fenét vett a fejébe? Mégis meddig akar elmenni? És arra számít netán, hogy én majd segítek neki eligazítani ezt a sok hülyeséget?”
És akkor aztán a szar tényleg már a plafonig ért. Isten megteremté a férfit és az asszonyt, a maga meg a Sátán képére és hasonlatosságára, miniatűrben, és szabadjára engedé őket, hogy ugyan mi lesz belőlük.
– Az Édenkertet – mondta Trout – bízvást tekinthetjük a Colosseum meg a római cirkusz prototípusának.

– Sátán – mondta Trout – nem tehette semmivé, amit Isten teremtett. De legalább megpróbálhatta kevésbé fájdalmassá tenni a létet az Isten kis játékszereinek. Ő látta, amit Isten nem látott: élni annyi, mint halálosan unatkozni vagy rettegni. Beletömött hát egy almába mindenféle ideát, ami legalább egy kicsit enyhítheti az unalmat, például játékszabályokat kártyához meg kockához, meg hogy hogyan kell kamatyolni, meg a sör meg a bor meg a whisky receptjét, meg különféle dohányzásra alkalmas növények képét, és így tovább. És használati utasítást, hogy hogyan kell dögösen, szexisen zenélni és táncolni és énekelni. És hogyan kell cifrán káromkodni, amikor a lábunkra lépnek.
Sátán egy kígyóra bízta az almát, hogy adja oda Évának. Éva beleharapott, és továbbadta Ádámnak. Ádám is beleharapott, aztán kamatyoltak.

7

– Tízezer év múlva – jósolta meg részegen Eliot – tábornokaink és elnökeink neve feledésbe merül, és korunk egyetlen hőse, akire még emlékezni fognak, a 2BR02B szerzője lesz. – Ez Trout egyik könyvének a címe volt. Erről a címről alaposabb vizsgálatra kiderült, hogy azonos a Hamlet által föltett híres kérdéssel.

2. fejezet - 27. oldal (Meacenas, 2007)

Második fejezet

Harmadik fejezet