Kilgore Trout személy

Mellékesen szólva, Trout írt egy könyvet a pénztermő fáról. A levelei húszdolláros bankjegyek voltak. A virágai államkötvények. A gyümölcsei gyémántok. A fa vonzotta magához az emberi lényeket, akik aztán ott, a fa tövében mind megölték egymást, és ebből nagyon jó trágya lett.
Így megy ez.

A kéztörlő mellett a csempén ceruzával írt felirat állt. Így festett:

Mi az élet értelme?

Trout tollért vagy ceruzáért kotorászott a zsebében. Tudott választ erre a kérdésre. De nem talált íróeszközt, még egy használt gyufát sem. így hát megválaszolatlanul hagyta a kérdést, de megmondom, mit írt volna, ha talált volna íróeszközt. Ezt:

Hogy
a szeme,
a füle,
a lelkiismerete légy
a világmindenség Teremtőjének,
te mafla!

78. oldal, 3. fejezet (Helikon, 2014)

Mint a koktélbárban mindenki, ő is az alkohollal lágyította éppen az agyát. Ezt az anyagot egy élesztőgomba nevű aprócska teremtmény állította elő. Az élesztőgombák cukrot ettek és alkoholt ürítettek. Abban pusztultak bele, hogy ürülékükkel tönkretették saját környezetüket.
Kilgore Trout egyszer írt egy novellát, amelyben két élesztőgomba beszélget. Miközben eszik a cukrot és fuldokolnak saját ürülékükben, arról vitatkoznak, mi lehet az élet célja. Korlátolt eszükkel még csak nem is sejtik, hogy pezsgőt gyártanak.

Tizenkilencedik fejezet - Maecenas 1988 - 206. oldal

– Nem tudom magáról, komolyan beszél-e vagy nem! – Mondta a sofőr.
– Én sem tudom addig, amíg rá nem jövök, hogy az élet komoly-e vagy sem – mondta Trout. – Azt tudom, hogy veszélyes, és nagyon tud fájni. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy komoly is.

90. oldal

Hadd jegyezzem meg, hogy Kilgore Trout meg én sohasem használunk pontosvesszőt. A pontosvessző semmire se jó, semmire sem utal. A pontosvessző – transzvesztita hermafrodita.

Fénykép is volt Troutról: Öreg ember volt, nagy fekete körszakállal. Olyan volt, mint egy rémült, öregedő Jézus, akinek életfogytiglani börtönre változtatták a keresztrefeszítési ítéletét.

9. fejezet - 160. oldal (Meacenas, 2007)

Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia emlékművet állíttatott hamvai fölé. Lapjára egy idézetet véstek föl Trout utolsó regényéből, a kétszázkilencedik regényéből, melyet halála miatt nem fejezett be. Az emlékműre írt szöveg a következő:
KILGORE TROUT 1907–1981
„ANNYIRA VAGYUNK EGÉSZSÉGESEK AMENNYIRE A GONDOLATAINK HUMÁNUSAK.”

Trout nemcsak ártalmatlannak tekintette magát, hanem láthatatlannak is. A világ eddig annyira semmibe vette, hogy úgy vélte, hogy nem is él.
     Remélte, hogy nem is él.

Maecenas kiadás, 20.o.

Kinyitotta az ablakot. Az ablaknyitás azonban olyan ijesztő volt a papagáj számára, hogy visszaröpült a kalitkához, és beszökkent.
Trout becsukta a kalitka ajtaját, és bezárta. – Ez volt a legértelmesebb fölhasználása a három kívánságnak, amiről valaha is hallottam – mondta a madárnak. – Biztosítottad, hogy legyen ezután is olyasmi, amit érdemes kívánnod: hogy kijuss a kalitkából!

Harmadik fejezet - Maecenas 1988 - 41. oldal

Egy másik Kilgore Trout-könyv, ott, a kirakatban, egy olyan emberről szólt, aki időgépet szerkesztett, és azzal vissza tudott menni a múltba, és Jézust is megláthatta. A gép tökéletesen működött, és a könyv hőse látta Jézust, amikor az még csak tizenkét éves volt. Jézus éppen az ácsmesterséget tanulta az apjától.
Két római katona lépett be a műhelybe, valamiféle szerkezet papiruszra rótt műszaki rajzával, amit másnap hajnalra akartak elkészíttetni. A szerkezet egy kereszt volt, amit egy demagóg uszító kivégzésénél akartak felhasználni.
Jézus és az apja elkészítették a keresztet. Örültek, hogy van munkájuk. És a demagóg uszítót kivégezték a kereszten.
Így megy ez.

230. oldal (Maecenas Könyvkiadó, 2001)