Kilencedik személy

– Egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet – feleli rá Kilencedik.

15. fejezet

– Mindegy, hová visznek, nincs az a börtön, ahonnan ne tudnánk megszökni. Ha sejtenék, kik vagyunk, nem vesztegetnék ezzel a drága időt.

Végre együtt a csapat! Nem mondom, kicsit puhányabbak és kockábbak, mint amire számítottam, de akkor is örülök!

Kilövök a levegőbe, a gerincem keményen a mennyezetnek csapódik, aztán arcra esem. Az a szerencsém, hogy Ötödik cellájának padlója párnázott.
Mögöttem Kilencedik megpróbálja elfojtani a röhögést. Négykézlábra állok, és szinte felnyársalom a tekintetemmel.
– El is kaphattál volna.
Kilencedik vigyorogva utánoz, az egyensúlyát keresve kalimpál a levegőben.
– Haver, annyira jó volt, hogy nem jutott eszembe.

Kilencediknek ismét sikerül meglepnie: érzelmes búcsút vesz a csukott ajtótól.

189. oldal

– Ez szükségtelen volt – jelenti ki Adam az ajtóból.
– Egyet értünk abban, hogy nem értünk egyet – felei rá Kilencedik.

138. oldal, Tizenötödik fejezet

– Más ügynökeim már elfoglalták a pozíciójukat. Körülbelül akkor, amikor elkapjuk Sandersont, tucatnyi MoHa-hívő áruló fog…
Félbeszakítom.
– Ha most újabb gyilkosságokról akar beszámolni, nem akarom tudni.
Kilencedik felemeli a kezét.
– Én igen.

– Azt mondta, hogy felfelé menjünk – mutatok a liftre.
– Igazából – szól közbe Kilencedik – ők jönnek le.
A szálloda egyetlen működő liftje lefelé indul, felette apró fényvillanások jelzik az emeleteket. Meggyújtom a Lumenemet, jólesik a lángok sistergése. Walker kezébe igazítja a fegyverét.
– Nyugi, srácok! – szól közbe Kilencedik. – Elintézem.
Felemeli az egyik kanapét, és holmi faltörő kos gyanánt tartja. Walkerrel oldalra lépünk, teret hagyunk neki. Csilingel a lift, kinyílnak az ajtók. Az erősítésnek küldött négy katonát Kilencedik üvöltéssel és feléjük hajított kanapéval üdvözli.

Az ügynökök a két kocsiból és a szálloda előtt toborzott zsaruk szorosan körülzárnak engem, Sandersont és Samet. Kilencedik mellénk furakodik, egy csapat tinit bámul, akik biztatásokat üvöltöznek a hajó felé.
– Idióták! – dohog, aztán rám néz. – Ez őrület, Johnny!
– Annyit kell megvédenünk, amennyit csak lehet – felelem.
– Magukat kell megvédeniük – közli Kilencedik, aztán az egyik ügynök válla fölött hátraordít. – Menjetek haza, barmok! Vagy szerezzetek fegyvert, és gyertek vissza!
Walker felnyársalja a tekintetével.
– Kérlek, ne biztasd a civileket fegyverkezésre!

Nem tudom, hol van Kilencedik és Ötödik. Nem égett új sebhely a bokámba, úgyhogy még nem ölték meg egymást.