Kijev helyszín

Owen Matthews: Sztálin gyermekei
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott művei
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Alekszandr Szolzsenyicin: Együtt
Alexander Canduci: A történelem nagy hazugságai
Font Márta: Oroszország, Ukrajna, Rusz
Katus László: Európa története a középkorban
Jörg Baberowski: Felperzselt föld
Richard Sakwa: Háború a határon
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Závada Péter: Je suis Amphitryon
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Idézetek

Ákos_Tóth IP>!

Sötétedés után odajönnek a fiúk autóval a lakókocsinkhoz. Pénz, cigaretta, vodka… Csak turkálhassanak kicsit az elkobzott kacatokban. Megpakolták a táskáikat. Hová vitték? Biztos Kijevbe… Minszkbe… Az ócskapiacokra… Ami megmaradt, azt eltemettük. Női ruhákat, csizmákat, székeket, harmonikákat, varrógépeket…

111. oldal (Európa, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: cigaretta · Kijev · Minszk · pénz · vodka
Nazanszkij >!

Az állami oktatástól való félelem a zsidók körében még hosszú időn keresztül élt. Ahogy erre és az 1860-as évekre L. Dejcs visszaemlékezik, ráadásul nem valami isten háta mögötti hely, hanem Kijev kapcsán: „jól emlékszem még azokra az időkre, amikor a kortársaim szemében valóságos bűnnek számított, ha valaki oroszul tanult”. Amelynek használatát nem is tűrték, „csak a gojokkal való érintkezések során”.

163. oldal, I kötet - Oroszok és zsidók a cári birodalomban, 3. I. Miklós korszaka (Allprint, 2004)

Alekszandr Szolzsenyicin: Együtt Oroszok és zsidók (a cári birodalomban és a Szovjetunióban)

Kapcsolódó szócikkek: Kijev
Chöpp P>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

A szovjet vidéket tényleg sikerült átalakítani. 1932–1933 fordulójára a Szovjetunió, de főleg Ukrajna egy iszonyatos éhínség áldozatául esett. Sebag-Montefiore idéz egy másik szemtanút is: „A parasztok megették a kutyákat, a lovakat, a rohadt krumplit, a fák kérgét, bármit, amit csak találtak.”
Egy amerikai utazó akkoriban járt Ukrajnában. Az Ukrán főváros, Kijev környékén eljutott egy olyan faluba, ahol egyetlen asszony kivételével mindenki meghalt. A nő félig már megőrült az éhségtől és a szenvedéstől. A viskókba zárt temetetlen holttesteket a patkányok zabálták meg. Számtalan más faluban az emberek inkább öngyilkosságot követtek el, mint hogy az éhezéssel és az emberevéssel járó borzalmak áldozatai legyenek. Moszkva urai azonban még ekkor sem visszakoztak. Arra biztatták a parasztokat, hogy saját maguk azonosítsák a kulákokat. A kétségbeesett parasztok egymás ellen fordultak. A legszegényebbek mindenkit megvádoltak, aki csak egy kicsivel is jobban élt náluk. Végül aztán ők maguk is kuláklistára kerültek, mert mindenütt akadt még náluk is nyomorultabb személy. Malcolm Muggeridge, angol újságíró szerint: 'Egyik hajnalban a vasútállomáson rengeteg sorba állított embert pillantottam meg. Hátrakötötték a kezüket és pusával kényszerítették be őket a marhavagonokba. Minden néma, titiozatos és félelmetes volt. Mintha csak egy rémísztő balettelőadás szemtanúja lettem volna a félhomályban."

151. oldal (Sztálin őrülete és az orosz parasztok tragédiája)

Alexander Canduci: A történelem nagy hazugságai Világrengető csalások, hazugságok, elhallgatások az emberiség történetében

Kapcsolódó szócikkek: éhezés · Kijev · patkány · Szovjetunió · Ukrajna
Blaire P>!

Van, mikor már a tárgyak puszta látványa is rémülettel tölt el. A mosogatószifon csövének hirtelen kanyarulata vagy a konyhai szellőző barátságtalan vasrácsa. Ilyenkor tolakodóbbak a formák, minden egyszersmind tompább és élesebb. És mikor a legkevésbé számítok rá, akkor kezdődik. Egyszerre indul el föntről, a fejem búbjától, lefelé, a gerincoszlopomon, és egyszerre kúszik a lábujjamtól fölfelé, végig a vádlimon, a combomon, egész a gyomorszájamig. Jön, amikor akar és jogot formál rám, eluralkodik rajtam. Elég, ha durran egy pezsgő, váratlanul becsapnak egy motorháztetőt, vagy ha a tévében erőszakot látok.
Már a háborús videojátékoktól is rettegek, mint a veterán drónpilóták. És mégis mit várok ezektől a mondatoktól? Hogy majd kiírom magamból? Netán elismerést remélek? Hogy a betűk alabástrom diadalívei alatt majd fehér lovon vonulok be Thébába? Mire jók ezek az áramvonalas metaforák? És mi marad osztályrészül a hazaérkezőknek? Elfoglalhatjuk végre hűlt helyünket a trónon és az árnyékszéken? Kitölthetjük hiányunk iszonyúra duzzadt térfogatát feleségünk ölében? Megpróbálhátunk felnőni önmagunk rettentő obeliszkjéhez, melyet a politika távollétünkben emelt a tiszteletünkre? Nem túl jók a kilátások. A hazatérők kudarca fájó bizonyosság. Statisztikailag befolyásolható. És van esélyünk a nyugalomra? Legfeljebb a halálban. Végül is az sem kevésbé otthonos, mint a lövészárok.
Omaha Beach, Saigon, Szarajevó, Belfast, Bagdad, Gáza, Tripoli, Kairó, Kijev, Aleppo, Idomeni. Hónapok óta a kanapén töltöm az éjszakát, mióta a szorongásaim kitúrtak az ágyból.
Ösztrogén. Tesztoszteron. Kortizol. Dopamin. Szerotonin. Már a visszatérő rémálmaim is félnek elaludni, nehogy a valóságban találják magukat.
Xanax, Rivotril, Prozac, Zoloft, Cipralex, Válium, Ambien. A sötétben maximumra csavarom a flashbackjeimet, mert egy ideje a fényüknél nyugodtabban alszom.

27-28. oldal

Závada Péter: Je suis Amphitryon Dráma egy részben

Kapcsolódó szócikkek: Aleppó · Bagdad · Belfast · dopamin · Kairó · Kijev · ösztrogén · Prozac · Rivotril · Szarajevó · tesztoszteron · Tripoli · Xanax · Zoloft
LNB>!

Bíborbanszületett Konstantin (Konsztantinosz Porphürogennétosz) bizánci császár A birodalom kormányzásáról szóló művében leírja, hogy a Rószok minden év áprilisában, midőn a Dnyeper folyó jege felenged, lemennek Kijevbe, megveszik és felszerelik a szlávok által készített fatörzsből vájt hajókat, majd júniusban útnak indulnak dél felé. Részletesen elmeséli, hogyan kerülik meg a Dnyeper folyó zátonyait, hajóikat a parton vontatva, sőt néhol a hátukon cipelve. A Dnyeper torkolatától a part mentén hajózva eljutnak Romániába, azaz Bizáncba, ahol értékesítik a magukkal hozott borostyánt, mézet, prémeket, és rabszolgákat.
A svéd kereskedelem központja Birka volt (a mai Stockholm közelében), ahová a fríz kereskedők is eljártak. A svéd, a fríz, a frank és az angol kereskedők fő találkozási helye azonban a 9. században Dánia déli részén létesített Haithabu volt. Fontos szerepet játszott ebben a Balti-tengeren folyó nemzetközi kereskedelemben Gotland szigete. Az említett helyekről a svédek által orosz földről, valamint Bizáncból és az arab birodalomból hozott áruk eljutottak a Brit-szigetekre és a frank birodalomba. Fontos szárazföldi út vezetett Kijevből Krakkón és Prágán át Mainzba is.
Szent Ansgar (+ 865) hamburgi érsek, a skandinávok apostolának életrajza (Rimbertus: Vita Anskarii 19.) elmondja, hogy Ansgar fríz kereskedőkkel eljutott a svéd kereskedelem központjába, Birkába, ahol sok gazdag kereskedő van, és amely bővelkedik mindenféle javakban és pénzben („vicus Birca, (…) ibi multi essení negotiatores divites et abundantia totius boni atque pecunia thesaurorum multa").Itt a vicus szó nem a megszokott értelemben szabad parasztok által lakott falut jelent, hanem a germán wik latin visszaadása, amely olyan helyet jelöl, ahol kereskedők laknak (wik – vicus ubi mercatores morantur – mondja egy ószász szójegyzék). A wik tovább él olyan helynevekben, mint Narvik, Norwich, Ipswich. Kétségtelen, hogy ez a kereskedelem a forgalom intenzitását, a szállított áruk mennyiségét és értékét tekintve nem közelítette meg sem a Római Birodalom, sem az ezredforduló utáni időszak kereskedelmét. De volt annyira jelentős, hogy a kora középkori Nyugat-Európában nem indokolt sem „naturális gazdálkodásról”, sem önellátó, zárt gazdaságról, sem „piacok nélküli gazdaságról” beszélni.

Kapcsolódó szócikkek: Ipswich · Kijev · Norwich
Belle_Maundrell >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Szolovej a világ végére is elvisz, ha azt kérem tőle. Elindulok a világba, Aljosa. Nem leszek senki menyasszonya, sem emberé, sem Istené. Elmegyek Kijevbe, Szarajba, Konstantinápolyba, meglátom a tengerbe bukó napot.
Aljosa a húgára bámult.
– Te tényleg megőrültél, Vászja.
A lány felnevetett, de szemét könnyek homályosították el.
– Teljesen – mondta. – De szabad leszek, Aljosa. Kételkedsz bennem? Hiszen hóvirágot hoztam a mostohaanyámnak, mikor meg kellett volna halnom az erdőben. (…) Mondd meg őszintén, mi más vár itt rám, mint falak és börtön? Szabad leszek, és nem nézem, hogy mit veszítek.

372. oldal, A vég és a kezdet

kaporszakall>!

Kijevben a város lakói úgy fogadták a német csapatokat, mint felszabadítókat. Egy ukrán hazafi, aki 1918-ban tagja volt az első ukrán parlamentnek, és aki sokat szenvedett a bolsevik uralom alatt, úgy érezte, hogy újjászületett. „Az ördögi rendszer eltűnt, és én újra emberi lénynek érezhettem magam. Azt gondoltam, micsoda végzetes tragédia ez, hogy egy polgárnak a saját állama vereségét kell kívánnia.” Amikor a németek bevonultak a városba, sütött a nap, a főutcát, a Krescsatyikot vidám emberek tömege szegélyezte, akik ujjongva köszöntötték a hódítókat. Az egyik járókelő így emlékezett: „Sok nő virágesővel fogadta az elhaladó katonákat és tiszteket. Ritka az ilyen eset a történelemben, amikor a legyőzöttek örülnek a győztesek érkezésének.”
De a bolsevik rémuralom vége fölött érzett öröm sehol másutt nem volt olyan nagy, mint a Wehrmacht által elfoglalt falvakban. A parasztok semmit sem vártak annyira, mint hogy Hitler hadjárata végre megszabadítsa őket a bolsevizmustól és a kolhozoktól.
A német katonákat meg is lepte, hogy a parasztok kenyérrel és sóval köszöntik őket. „Az ukrán lakosság felszabadítóként üdvözöl bennünket”, emlékezett a Wehrmacht egyik hadnagya. „Nagy öröm volt nap mint nap éreznünk ezt a szívélyességet. Mindenütt barátságos arcok, az emberek virágcsokrokkal állnak az utcán, az egész falu eljött a táborunkba, készségesen megadnak minden támogatást, amire csak szükségünk van.”

402. oldal (VI. Háborúk – 2. A sztálini háború)

Jörg Baberowski: Felperzselt föld Sztálin erőszakuralma

Kapcsolódó szócikkek: 1918 · Kijev
Melinda_Makkai>!

…Amikor beköszöntött 1931 tele, az éhínség egész Ukrajnára és Dél-Oroszországra kiterjedt. Parasztok milliói váltak földönfutókká, a városokba gyűltek, Kijev, Harkov, Lvov és Odessza utcáin pusztultak éhen. Az éhínség által sújtott területeken áthaladó vonatokat fegyveres őrök vigyázták, nehogy a parasztok megrohamozzák a szerelvényeket. Oroszország huszadik századi történetének egyik legkísértetiesebb képe az a fotó, amely csont és bőr parasztokat ábrázol, akiket rajtakaptak, hogy feldarabolt gyerekek húsát árulják egy ukrán piacon.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1931 · Harkov · Kijev · Odessza · Oroszország · Ukrajna
Nazanszkij >!

Hóförgeteg

Pergessétek, napok, a régi rokkát.
Az idők rendjén
nem fordíthatok.
Magammal dűlőre sosem jutok hát?
Kedves-magamnak
idegen vagyok.

Olvasnék – könyvem kiesik kezemből.
Ásítok,
álom húzza a fejem.
Kinn
vontatott sírású szél dörömböl,
baljóslatú,
mint halálfélelem.

Rekedten dünnyög
kinn egy lombja foszlott
juharfa, a múltat idézgeti.
Juharfa-e?
Vagy inkább szégyenoszlop?
Akasztanak rá?
Fejsze dönti ki?

Elsőnek
engem kössenek fel
ágára, hátragúzsozva kezem,
amért rekedt,
bajt jósló énekemmel
hazámat
álmából ébresztgetem!

A kakas-harsonát
nem állhatom,
ahogy átsajdul
álmunk éji csendjén.
Bosszút állnék
e harsány állaton –
ha rajtam múlna,
mind kizsigerelném!

És én magam?
Hisz kakas-énekem
felverte e vidéket hajnalonta!
Lettem – hiába volt apai intelem –
szívem és versem
nyugtalan bolondja…

Visít a förgeteg,
mint böllérkés alatt
az ártány.
Jeges-szilánkos
köd lebeg
a messze és közel
bizonytalan határán.

Talán a kutyák
falták föl a holdat –
nem látni régen,
hova tévedt?
Anyám a rokkáról
szálat bogozgat
és orsajával elbeszélget.

Süket macskánk
figyel szavára,
gőgös feje
a lócáról felé hajol.
Az ijedős szomszédok
nem hiába
mondják: olyan,
mint egy sötét bagoly.

Úgy látom
szűkülő szemrésemen,
mint képet egy
gyerekkori meséből:
a macska, mancsával,
fügét mutat nekem,
anyám pedig varázslóasszony
Kijev boszorkányos hegyéről.

Beteg vagyok,
vagy nem vagyok beteg?
Gondolataim
össze-vissza járnak.
Fülemben
sírásó-lapátok zengenek,
felelve messzi
harangzokogásnak.

Magamat
koporsóban fekve látom.
Az alszerpap imát darálgat.
Halott-magam
szemét lezárom,
ráteszek
egy-egy rézpetákot.

Azé lesz, aki elkapar:
a sirásó jókedve ára.
Elás, utána nagyhamar
egy pohár pálinkát
köszönt magára,

és így kiált:
"Szegény bolond halott!
Szilajul élt,
szertelenül, mint senki.
De a Tőkéből öt lapot
nem tudtak
a fejébe verni!"

Rab Zsuzsa fordítása

194-197. oldal, Líra, A szovjetek országa (Európa, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Kijev
Nazanszkij >!

A Zsidó Enciklopédia szerint „A tatárok inváziójának (1239) és Kijev kifosztásának idején a zsidók az oroszokhoz hasonló szenvedéseken mentek keresztül, jóllehet a XIII. század második felében az immár tatár fennhatóság alatt álló nagyfejedelmek ismét hívták a zsidókat, hogy telepedjenek le Kijevben. Azonban a tatárok által uralt térségekhez hasonlóan a kijevi zsidók is kiváltságos helyzetbe kerültek, magukra vonták tehát városi polgártársaik haragját.” (…) Hasonló jelenségek tapasztalhatóak nem csak Kijevben, hanem az északi orosz városokban is. Ezeken a helyeken a tatár uralom „széles kapukat nyitott nem csak a kereskedelmi élet, de a fortélyos pénzszerzésben jártas külföldi kereskedők előtt is, mint amilyenek például a beszermeni, harazi vagy hívai kalmárok voltak, akik megvásárolták a tatároktól a fejedelmi adószedés jogát, elképesztő méretű uzsorákkal terhelték a szegényeket. Egyúttal a saját rabszolgáikká téve és fogságba vetve a fizetni nem tudókat…” – Karamzin

19-20. oldal, I kötet - Oroszok és zsidók a cári birodalomban, 1. A XVIII. század felé (Allprint, 2004)

Alekszandr Szolzsenyicin: Együtt Oroszok és zsidók (a cári birodalomban és a Szovjetunióban)

Kapcsolódó szócikkek: Kijev · Nyikolaj Mihajlovics Karamzin