Kihrin személy
Idézetek
Mint tudod, igazából Kihrinnek hívták, de szerette a Szarka nevet, mert az jól leírta mind a vágyait, mind a foglalkozását. Szarka betörő volt, méghozzá nagyon különleges betörő: egy Kulcs. Szeretett lekuporodni és ujjaival a legmagasabb peremet markolni, egyedül a madarakkal, a gondolataival, a bűneivel. Szárnyalásról, szabadságról és egy olyan világról álmodozott, ahol soha senki nem láncolná meg.
Ha belegondolunk, ironikus.
Hiszen ritkán kapjuk meg azt, amit akarunk, nem igaz?
Tizenöt éves volt: Quurban még nem felnőtt, mégis túl idős ahhoz, hogy gyereknek lehessen nevezni. Ám mint mindenki, aki két világ között rekedt, gyűlölte és vágyta is mindkettőt. Tizenkét éves kora óta nem gondolt magára gyermekként, amikor a tanítója meghalt, és ő Kulcsként először fizetett az Árnytáncolóknak.
Szarkának talán igaza volt, mert az Alsó Kerület nyomornegyedeiben senki sem marad sokáig gyermek. Azok a szegény lelencek, akik beállnak az Árnyéktáncolókhoz hasonló bandákba, még gyorsabban felnőnek.
Szarka ténykedésében egyetlen hiba akadt, egyetlen botlás, ami a vesztét okozta.
Kíváncsi volt.
25-26. oldal
A sárkány hangja hangosan visszhangzott, ám mégsem állatiasan.
– Adjátok ide, és én megmentem a hajótokat.
– Jó, de megígéred, hogy minden nap megetetsz, meg sok figyelmet meg törődést kapok tőled? – motyogtam.
– Kedvel téged. Ez jó – jegyezte meg Teraeth.
164. oldal
– Azok ott bálnák? Még sosem láttam bálnákat!
– Ja, azok? – Teraeth unott arckifejezéssel nézett át a hajó peremén. – Csak néhány tucatnyi, szűk húsz méter hosszú, végtag nélküli kék elefánt, akik úsznak egyet. Ne is törődj velük!
– Sosem láttam még ennyit!
– Mint kiderült, egyet sem láttál eddig, tehát ez nem nagy szó.
124. oldal
Tyentso sosem hessegetett volna el magyarázat nélkül egy kérdést. Sosem szólt volna le anélkül, hogy részletesen elmagyarázná, miért vagyok hülye.
415. oldal
– Hogy hívják a lányt?
Teraeth hirtelen feleszmélt.
– Mit mondtál az imént?
– Hogy hívják a lányt? Úgy festesz, mint egy szerelmes kiskutya. – Felvontam az egyik szemöldökömet. – Tyentso az? Tyentso az, ugye? Kicsit öreg hozzád, de én nem ítélkezem. Habár jobb, ha figyelmeztetlek: őt romantikus értelemben igazán csak a könyvek érdeklik. De minden rendben lesz, ha a Grizzst Enciklopédiája egyik példányának tudod színlelni magad.
245-46. oldal
Őket nem érdekli, hogy rabszolga vagy. Nézz rájuk! Jól nézd meg őket! Látod? Férfiak, nők, gyermekek. Némelyikük nem éri meg az út végét. Mások fiatalon és szörnyű körülmények közt lesznek majd ágyasok. Tucatnyi nemzetből érkeznek, némelyikük olyan apró faluból származik, ahol még azt sem tudják, van “nemzetük”. A legtöbbjük nem beszéli a guaramot, sem más, általad ismert nyelvet. Örömmel adnák a lelküket azért, hogy a helyedben legyenek, és az értékük miatt ne vessék őket valami szűk cellába, akár a rothadó húst. Ehelyett belehalnak majd az éhségbe, a vérhasba vagy abba, hogy ha vihar jön, nem lesz elég levegőjük. Nézz rájuk! Nincs remény a szemükben. Még csak sírni sincs erejük, ahogy ahhoz sem, hogy megkérdezzék, miért teszik ezt velük. Csak suttogni tudják a kérdést, ahogy egy őrült kiáltja újra és újra ugyanazt a kifejezést, egyre szelídebben és halkabban, míg már csak a csend marad neki…
Leküzdöttem a feltörő zokogást, és lerántottam magamról Teraeth kezét.
– Nem kell…
– Quuri vagy. Ez az örökséged.
105. oldal
***ÜDVÖZÖLLEK TÉGED, TÖRVÉNYSZEGŐ!*** (…)
***ÜDVÖZÖLLEK, LÉLEKTOLVAJ!*** (…)
Azt tette, amit bárki tenne, ha egy tomboló démon a magasba emelné, és arra készülne, hogy széttépje az utcán: torkaszakadtából ordított.
***ÜDVÖZÖLLEK, KARDOK HERCEGE!***
– Engedj el! Engedj el! Bassza meg! Engedj el!
94. oldal